A kisvárdai tartózkodásom harmadik napjára elárasztottak az olyan „elintézésre váró”, kulturális tevékenységhez csak lazán kapcsolódó ügyek, mint a másnap hajnali taxi intézése, vagy a megfelelő mennyiségű és hőmérsékletű víz beszerzése. Erőfeszítéseimet ugyan csak részben koronázta siker, de legalább maradt időm lélekben felkészülni az esti két előadásra.

Még soha nem léptem át a magyar-román határt gyalog. Úgy tűnik, hogy ehhez is a kisvárdai fesztiválra kellett jönnöm, ahol lassan olyan meleg lesz, hogy csak a (hotelből közvetlenül is nyíló) strand adhat enyhülést. Meg persze a légkondis színházterem, ez utóbbi azonban Szatmárnémetiben nem volt.

A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja valahogy mindig elkerült – nincs rajta mit szépíteni, négyórás az út Budapestről –, de tavaly és idén végre én is eljutottam rá. Az előző szemlére szerencsés időpontban érkeztem: utólagos beszámolók alapján a két legkiemelkedőbb előadást láttam, ezért úgy indultam neki az idei fesztiválnak, hogy bizakodó vagyok.

A Covid miatti kényszerű kihagyás miatt idén végre visszatérhetett a Budapesti Wagner-napok közönsége a Müpába, ahol már az első fanfárként felcsendülő Walhalla-motívum közben sokan érezték, ismét egy különleges utazás részesei lehetnek. Beszámoló az első Ring-sorozatról és a Rienziről.

Elindítani bármit is – nagyon nehéz. Nemcsak egy színdarabot – ahogy erről Molnár Ferenc tájékoztatja a nézőt a Játék a kastélyban nyitányában, és közben persze ezzel frappánsan el is indítja a színpadi eseményeket –, de egy próbafolyamatot, egy évadot, egy előadást, egy fesztivált sem egyszerű, még akkor sem, ha az egy „mikro” fesztivál.

Bár a veszprémi vár barokk főterét felújítás miatt csak távolabbról csodálhattuk, a magyar film legnagyobb éves seregszemléjének idén is elsőrangú helyszínt nyújtott Veszprém gyönyörű belvárosa, Füred és Almádi vízparti hangulata. Szubjektív beszámoló a II. Magyar Mozgókép Fesztiválról. 

A Budapest Jazz Club eddig is a fiatal tehetségek színre lépésének pódiuma volt, a múlt héten pedig egyenesen négy estén át szolgálta a jövő jazz-szcénáját, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-tanszak végzőseinek – BA és MA – diplomakoncertjeinek helyet kínálva.

Maratoni hosszúságú diplomakoncerten mutatkoztak be május 6-án este a Zeneakadémia harmadéves zeneszerzés és alkalmazott zeneszerzés szakos hallgatói. A rendkívül gazdag és sokszínű programban számos stílus és műfaj szerepelt.