- Úgy hallani, hogy a főépület újranyitásával párhuzamosan "Liszt Ferenc Zeneművészeti és Zenetudományi Egyetem, Művészeti Központ" névre keresztelik át az intézményt.  Nem fogja összezavarni ez a bonyolult név a nagyközönséget?

- Az átnevezés mögött álló motiváció az, hogy hivatalos nyoma legyen, hogy az intézmény már nem ugyanaz, mint a projekt előtt volt, hiszen minőségileg mássá válik. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezután sokkal jobban fogjuk tanítani a zongorát - bár persze törekszünk rá (nevet) -, hanem hogy mint intézmény kibővülünk. Eddig nem hangsúlyoztuk - bár joggal tehettük volna -, de a nagyprojekt lezárultával immár elit egyetemként kívánja magát pozícionálni a Zeneakadémia, s az egyetemi besorolásnál sokat nyom a latban egy intézmény tudományos súlya. A művészeti központ kiemelése pedig azért elengedhetetlen, mert ez fejezi ki leginkább azt a korszakalkotó lépést, amellyel a projekt szintjén már csaknem 15 milliárd forint értékűre hízott infrastruktúrát sajátos oktatási és kulturális feladat szolgálatába tudjuk állítani. Az első pillanatoktól kezdve igyekeztem hangsúlyozni, hogy az egész projektnek az az értelme, hogy a megújult épületeket megújult tartalommal is kell megtölteni.

- A legalább három épületben működő, többfókuszú intézményre utal tehát majd az imént említett hosszú elnevezés, a Liszt Ferenc téri zenepalotára pedig továbbra is Zeneakadémiaként hivatkozhatunk?

- Már keressük azt a "márkanevet", amellyel az új elnevezés rövid - talán a jelenleg is használatban lévő Liszt Akadémiánál is rövidebb -, de hivatalos formájaként az egész intézményre hivatkozhatunk. Az igazán komoly munka azonban annak a kommunikálása lesz, hogy a kulturális tevékenység is az intézmény ernyője alá fog tartozni. Az emberek nagy része a rekonstrukció előtt sem volt tisztában azzal, hogy a Zeneakadémia Nagytermében rendezett koncerteket éppen az egyetem rendezte-e vagy külső, a helyiséget csak bérlő cégek. Még a döntéshozói köztudatban is egyértelműsítendő, hogy a Zeneakadémia hangverseny-tevékenysége nem kizárólag a hallgatók és a művésztanárok koncertjeire fog korlátozódni, hiszen az egyetem szervezésében világhírű külföldi művészek is föllépnek majd a Zeneakadémia Nagytermében. A Zeneakadémia tehát profi, nemzetközi rangú koncertközpont is kíván lenni, ahová Gidon Kremer vagy Martha Argerich is eljön, adott esetben a Budapesti Fesztiválzenekarral.

- A tervezett programszerkezettel kapcsolatban nemrégiben nyilatkozott a Figarónak Csonka András, ezért Rektor úrtól csak annyit kérdeznék, számíthatunk-e az emlékezetes búcsúfesztiválhoz hasonló nagyszabású nyitó rendezvénysorozatra?

- Igen, sőt! Sokkal nagyobb léptékű eseményeket tervezünk, hiszen jóval nagyobb szenzáció, hogy visszatérünk a Liszt Ferenc térre. A nyitófesztivál Liszt születésnapjától Kodály születésnapjáig tartana, tehát az október 22. és december 16. közötti időszakot szeretnénk ünnepivé tenni. Fontos célja a rendezvénysorozatnak, hogy mai legnagyobb értékeinket felmutassuk, azaz a Zeneakadémia legjobb művésztanárai, hallgatói és együttesei nyilvánuljanak meg. Azt is szeretnénk, hogy a magyar zenei élet - a fővárosi és a vidéki zenekarok - újra birtokba vehessék az épületet. Részükről az érdeklődés már most óriási, sorban foglalják le a Nagytermet. A repertoár tekintetében is szeretnénk a Zeneakadémia hagyományának teret adni, tehát a múlt nagy professzorai - Dohnányi, Bartók, Kodály, Weiner, Ligeti - műveinek kiemelt teret biztosítani. Továbbá meg kívánunk emlékezi nagy előadóművészeinkről is: Anda Gézának minifesztiált szentelünk, de Cziffra György-emlékkoncertet is tervezünk. Mindemellett az innováció jegyében a szokványos műsorszerkesztést újragondoló koncerteken is dolgozunk: Halottak napján például a jövőre 70 éves Jeney Zoltán Halotti Szertartásából szólaltatnánk meg részleteket és ezt párosítanánk Bach és Mozart gyászzenéivel. Óriási szenzációnak ígérkezik a kistermi operajátszás elindulása, de persze lesznek nyílt napok és épületlátogatás is. A terveink tehát igen szerteágazók, és eme ambíciónkat a fenntartónk is támogatja. Arra számítunk, hogy legalább az első két évadban olyan óriási érdeklődés lesz a minden tekintetben megújult Zeneakadémia iránt, hogy ennek hullámait meglovagolva sikerül beindítani a vágyott művészeti folyamatokat, és sikerül pozícionálni az intézményt.

- Várható-e a visszaköltözéssel párhuzamosan ahhoz hasonló átrendeződés az oktatás területén, mint a kamarazene tanszék megerősödése vagy a régizenei képzés elindítása volt az elmúlt évben?

- Igen, a zenekari képzésünk valószínűleg teljesen meg fog változni azáltal, hogy rezidens zenekar - a Concerto Budapest - foglalja el helyét közöttünk. Az együttes egyrészt a Zeneakadémia mint koncertközpont egyik pillére lesz, műsorain külföldi jeles muzsikusok mellett az egyetem kiválóságai működnek majd közre. Ami még ennél is nagyobb jelentőségű, hogy a Concerto Budapest révén egyfajta zenekari műhely-képzést tudnánk bevezetni oly módon, hogy a magasabb évfolyamok legjobb hangszeresei projekt-alapon részt vehetnének a zenekar munkájában s később akár a zenekar hivatásos tagjaivá válhatnak. Ez az együttműködés egyébként - félhivatalos formában - már ma is működik a Liszt Akadémia és a Concerto Budapest között. Hasonló terveink vannak kamarazene ügyben is: egyrészt szeretnénk, ha a már végzett hallgatók, diákjaink és tanáraink együtt mutatkoznának meg koncertjeinken. Másrészt az eddiginél sokkal nagyobb hangsúlyt kívánunk adni a kamarazene képzésnek, hiszen ideális esetben a szólista karrierre való felkészülés mellett a zenekari és a kamarazenei képzés együtt alkotná egy hangszeres muzsikus főtárgyi képzését.

- Már most is egy sor olyan tehetséggondozó projekt indult el vagy kapott a korábbinál nagyobb figyelmet - az elmúlt héten megrendezett El Classico és El Jazzico koncertekre gondolhatunk, de a Junior Prima Díjak, a Müpában zajló Gradus ad Parnassum sorozat vagy az Operaházba visszaköltözött Operavizsga -, amelyek voltaképpen az arra érdemes hallgatók pályakezdését segítik elő. Milyen filozófia áll a Zeneakadémia mint intézmény tehetség-menedzselő tevékenysége mögött?

- A tradíció. Velünk is éppily odaadóan foglalkoztak annak idején. Nekem Kroó tanár úr volt a mentorom , aki nemcsak elindított a pályámon, de sokáig egyengette is az utamat. Egy művészeti akadémia ebből a szempontból valóban különbözik a tudás "nagyüzemi" átadására berendezkedett egyetemi központoktól. A személyes törődés hagyománya egyébként Lisztig vezethető vissza, és számos tanártársam is nagyon komolyan veszi ezt a feladatot. Szerencsénkre ez a tradíció találkozott a nemzetközi jövőképpel, ugyanis a világ legjobb zeneakadémiáival szemben épp az a legfőbb elvárás - az Association of European Conservatories akkreditációs szempontjaival összhangban -, hogy az ún. stakeholderrekkel (zenei élet szereplői, zenekarok, szervezetek és persze a közönség) erős kapcsolatban álljanak, s a hallgatóikat bevezessék a koncertéletbe. A csupán diplomát adó intézmény ma már nem számít elég jó zeneakadémiának.

Az interjú december 15-én megjelenő folytatásában az egyetem gazdasági helyzetéről, a kulturális menedzsment fortélyairól és az intézmény élén tölött tíz évének tapasztalairól kérdeztük Batta Andrást.