Petőfi-fa
A kis Szatmár megyei falu, Nagyar határában áll egy több száz éves tölgy csonkja, amit 1846 környékén Petőfi többször meglátogatott. Amellett, hogy unokatestvére révén a helyi Luby-család visszatérő vendégévé vált, az akkor még erdős-mezős táj is lenyűgözte. Olyannyira, hogy az egyik itt töltött vakációja alatt állítólag éppen az öreg tölgy lombjai alatt írta meg A Tiszátt, ezzel is kifejezve szeretetét és tiszteletét a környék felé. A fa már pusztulófélben van, de a mai napig óvják a helyiek és látogatják az irodalomkedvelő utazók.
Debreceni líciumfa
A közel 250 éves debreceni fa elsősorban mint botanikus ritkaság, másodsorban mint a református hit jelképe vált híressé, azt azonban már kevesebben tudják róla, hogy Szabó Magda gyermekkorának is fontos emléke. A holtig haza: Debrecen című művében meg is említi, mikor arról ír, hogy a szülei hogyan meséltek neki a környékről: „megtanultam a fává növekedett lyciumágacska legendáját, amely a Magyarországon örökre meghonosodó protestantizmust jelképezte”.
Erkel-fa
Bár eredetileg azért kapta Erkelről a nevét a gyulai fa, mert úgy tartották, a zeneszerző az árnyékában hűsölt, amikor megírta a Bánk bánt, azóta már bebizonyosodott, hogy ez csak szóbeszéd. A mezei juhar állítólag nem élhetett a mű születésekor, azaz 1861-ben, vagy legalábbis nem lehetett még akkora, hogy Erkel a tövébe tudjon kuporodni. Akármi is legyen az igazság, a név végérvényesen ráragadt a gyulai juharra.
Libanoni cédrus
A Hűvösvölgyi út közelében áll a Kárpát-medencei libanoni cédrusok legidősebb példánya, amit 1999-ben védett természeti értékké nyilvánítottak. Azonban a famatuzsálem nem csak gyönyörű, de fontos emléket is őriz, ugyanis a legendák szerint Fedák Sári kertjéhez tartozott. Azt nem tudni, hogy valójában mennyi időt töltött a fa környezetében a színésznő, de más információk szerint Pestszentlőrincen volt az igazi otthona.
Nádas Péter vadkörtefája
„Tizenhat éve élek e fa közelében. Nem a házat vettem meg, nem az udvart, nem a hozzá tartozó földet, hanem a fát” – írta Nádas Péter szeretett körtefájáról A szabadság tréningje című kötetében. Az író 16 éven át fényképezte kertje örökérvényű, de mégis mindig változó díszét, és állítása szerint rengeteget tanult tőle a természet váltakozásairól. Nádas fa-polaroidjaiból egyébként 7 évvel ezelőtt két szintes kiállítás is nyílt Zugban, ahol a fa mindegyik személyiségét megismerhették a látogatók.
Anna Frank fája
Tavaly, mikor 90. életévét töltötte volna be Anna Frank, fát állítottak az emlékére az ENSZ New York-i székháza elé. A kis gesztenyefa csemete arról a fáról származik, amit a 15 éves lány amszterdami rejtekhelye ablakából látott, és amit nézegetve megírta világszerte híressé vált naplóját. Az eredeti fa is szép kort élt meg: 150 éve díszítette Amszterdamot, amikor tavaly egy vihar kidöntötte.
Mátyás király fája
Mátyás király híres volt a kertek iránti rajongásáról, így nem meglepő, hogy a trencsei Bajmócon, a várkastély bejáratánál még fát is neveztek el róla. A növényt Csák Máté ültette az utolsó Árpád-házi király évében, majd Mátyás király „örökölte meg”, aki a 600 éves nagylevelű hársfa alatt tartotta gyűléseit és lakomáit. A király egyébként olyannyira szerette a hársfákat, hogy más fákat is elneveztek róla – ezek nagy részénél soha nem is járt.
Normafa
Szintén Mátyás király uralkodásának időszakához kapcsolódik a bükk, amiről Normafa kapta a nevét. A hatalmas fát eredetileg Viharbükknek nevezték, ugyanis számtalan villámcsapást túlélt, majd mikor Schódelné Klein Rozália az árnyékában ülve énekelte el Nellini Norma című operájának nagyáriáját,a fa is „átkeresztelkedett". A Norma-fa közel 500 évet élt, 1962-ben pedig új bükköt ültettek a helyére, hogy őrizze az emlékét.