Kemény Henrik és a Vitéz László-hagyomány mindig is vállaltan éles kategóriákban gondolkodott: adott egy pozitív szereplő, a józan paraszti ésszel megáldott, magyar hős (Vitéz László), és sok-sok hátráltató, gonosz ördög, akiknek bőrszíne újabb és újabb szóviccekre ad lehetőséget (lásd: "suvickos pofájú", "cipőkrémmel összekent", "paradicsom-képű", stb.). Mindezt sohasem kellett az esélyegyenlőség okán árnyalni, hiszen a sok-sok nevetés a szorongások feloldásának egyenes és jól bevált módja volt hosszú időkön keresztül, ami legitimizálta az efféle sztereotip "szereposztást". Ezen a hagyományon haladva, ám mégis kicsit megújítva indult el az író-rendező Kovács Géza Batu-tá kalandjai című darabjával, amely új színt hoz a vásári bábjáték műfajába azzal, hogy egy színes bőrű főszereplő szempontjából láttatja a fekete-fehér kategóriákat.

A Hepp Trupp Társulat és a Vojtina Bábszínház közös produkciójának létrehozását több tényező is formálta. Mindenekelőtt az a szerencsétlen esemény, hogy a Vojtina Bábszínház színésze, Balogh András "Jimmy", aki játszotta volna a darabot, a próbafolyamat során elhunyt. A bemutató így egy év késéssel történt meg, Balogh utódja pedig Schneider Jankó, a Hepp Trupp színésze lett a darabban, akinek játékkultúrája sokat változtatott az improvizációra építő játékon. Ezen túl azonban az előadás követi a vásári bábjátékhagyomány dramaturgiáját azzal, hogy két ellenséggel helyezi szembe a főhőst: a természeti erők illetve a társadalmi erők képviselőivel. Ahogyan Kovács Géza egy korábbi interjúban fogalmazott: "Az előadásban a konfliktusok során egyaránt felsorakozik az egzotikus és a civilizált világ ellenségképe, mely elemek a társadalom fejlettségi szintjére kívánnak utalni."

A vásári bábjáték önnön jellegéből fakadóan mindig is alkalmat adott némi komolykodó kikacsintásra, legyen az társadalom- vagy rendszerkritika. Ebből a gyerekek talán csak a látványos és mulatságos vicceket érzékelték, de a szülők is jókat hahotáztak a csemeték mellett, akik a poénok mögötti kritikát is megsejtették. Nincs ez másképp a Batu-tá kalandjai című bábjáték esetében sem, azzal a különbséggel, hogy itt a dramaturgia alapját kifejezetten a társadalmi sztereotípiákkal szembe menő okító célzat adja. A három éves kortól ajánlott darab a gyerekek számára is érzékletes módon mutatja meg ugyanis, hogy milyen lehet "kívülállóként" egy idegen kultúrában érvényesülni.

Batu-tá, az afrikai hős, kalandjai kezdetén rögtön szembekerül a legfőbb ellenséggel, Ku-lemánnal, a démonnal. Ő az, aki elapasztja a vizet a kutakból, így Batu-tá kénytelen lesz szerencsét próbálni a tengerentúlon. Ku-lemán azonban nem tágít mellőle, az óceáni úton is okoz némi galibát, például elsüllyeszti a Titanicot, Amerikába érkezve pedig tovább nehezíti hősünk amúgy sem könnyű sorsát. Batu-tának ugyanis nemcsak vele, de a hatalmi bürokráciával is meg kell küzdenie, innentől pedig mindannyiunknak ismerős lehet a történet.

Batu-tának először a határőrrel gyűlik meg a baja, de az igazságérzetben bővelkedő hős egy jól ismert mozdulattal, a sorompóvá avanzsált palacsintasütővel elnáspángolja a hatalom szolgáját. Mindezek után azonban a hivatalba bekopogtatva alamuszibb ellenséggel kerül szembe, aki rögtön meglátja benne az ingyenmunkás "csoki huszárt". Vécépucolás, utcaseprés és házépítés - efféle "testhezálló" munkákat testál rá, amit a naiv Batu-tá örömmel fogad annak reményében, hogy ha elvégzi a dolgát, "megduplázzák a fizetése felét". Batu-tá idegen itt, de megfeleltetéseket kereső gondolkodása ebben a helyzetben is kisegíti: számára a vécé egy kút, amiben egy varázsgomb segítségével el lehet tüntetni a démont, a kuka kiváló ütőhangszer, aminek ütemes ütlegelése a benne rejtőzködő démont az őrületbe kergeti, a ház pedig valamiféle nádtetős tapasztott ház, ahogyan azt Afrikában látta.

Régi trükk a figyelem lekötésében a gyerekek komolyan vétele: Batu-tá végig a kicsik többlettudását veszi igénybe a számára idegen kultúrában való tájékozódáshoz, ami egyben az interakció folyamatos forrását jelenti. A margitszigeti Interaktív Meseszínpad gyerekközönsége pedig természetesen örömmel vállalja a bölcs útmutató szerepét. A kicsiktől tudja meg például Batu-tá, hogy mi az a furcsa fehér csésze, amit ki kell takarítani, hogy mi kell a házépítéshez és természetesen arra is megkéri őket, hogy figyelmeztessék, mikor és hol tűnik fel a démon.

A szülők számára a valós világ analógiáin túl örömforrást jelenthet, ahogyan felismerik a gyerekkorukban látott Vitéz László játékokból ismerős elemeket: mindenekelőtt a képzőművészeti igénnyel elkészített kesztyűsbábokat, amelyek megjelenésükben őrzik a vásári bábjáték évszázados örökségét, és amelyek Majoros Gyula keze munkáját dicsérik. Az előadás a zene tekintetében kortárs ízléshez van hangolva: Czapp Ferenc, aki a produkció zenéjét szerezte, végig jelen van az előadás alatt, amit kihangosított akusztikus gitáron kísér. Az afrikai zene motívumai így elektronikus hangzással párosulva túl tudják zengeni a gyerekek harsány reakcióit, biztató szavait és ütemes tapsát. A Hepp Trupp társulat alapítója, a rendezőként is elismert Schneider Jankó az előadást kellő energiával viszi végig és megfelelő affinitása van ahhoz is, hogy a gyerekek megnyilvánulásait azonnal helyén kezelje és tovább fokozza kíváncsiságukat.

A műfaj aktualizálása mellett egy valami mindenképpen örök: Batu-tá ugyanúgy lendíti át páros lábát a paravánon, mint ahogy tette azt Vitéz László és minden testvére az idők folyamán.