A Budapesti Nyári Fesztivál utolsó gyerekeknek szóló előadása, a Budaörsi Játékszín Mézeskalácsa, a korábbi Fűszermadár után, ismét egy nemrégiben bemutatott Szabó T. Anna-szöveggel áll elő Felhőfi-Kiss László rendezésében. A folklórhoz szorosan kapcsolódó édes-ropogós sütemény elkészítése mentén bontakozik ki az előadás, majd a Grimm testvérek Jancsi és Juliskájának ismert motívumait (mézeskalácsházikó, boszorkány) a mézeskalácsok szimbolikus figuráival (szív, huszár, csillag, bábu) ötvözve építi tovább a történetet. A magyar népmesék szüzséinek tipikus vonásait felvillantja, de kiszámíthatatlan fordulatokat, egyéni megoldásokat nem kínál a darab, hacsak az ördögfiókák narratív ugrándozásait nem tekintjük az előadás részének.

Merthogy az ördögök, Belzi (Stubnya Béla), Mefi (Mezei Léda) és Luci (Rácz-Koncz Eszter), akik mese és valóság közt nyargalásznak, már a kezdés előtt ott szaladnak a színpadon, a nézők közt, és csak azt ismételgetik, hogy tulajdonképpen ez még nem is az előadás kezdete. Viharos felbukkanásaikkor következetesen a darab szövegén kívülre, a színházban ülő nézők valóságába mutatnak megjegyzéseikkel egészen addig, míg sorra nem kerülnek a történetben ("Ez nem is a mi jelenetünk!", "Azok csak a színházi díszletesek"). A három ördögfióka szervesen összetartozik, és élesen elválnak az előadás többi jelenetétől, szereplőjétől: gyakran az egyszerűbb, művi szójátékokat és a vásári komédiások karakterére emlékeztető figurákat is élettel, humorral töltik meg, ami nehezen mondható el az előadás többi jelenetéről. Stubnya Béla, Mezei Léda és Rácz-Koncz Eszter hármasa, a kifejezetten szakadt és idétlen fekete-piros dark gothic jelmezük ellenére olajozottan működik egymást közt és a gyerekek felé egyaránt.

A főszereplő (Páder Petra) Juliként és királylányként is a kalandokat kereső, szőke copfos, naiv, rendszerint tudatlan kislányt alakítja, aki buggyos ujjban, rózsaszín tütüjében és mozgásában inkább hasonlít habcsókra, mint könnyed, légies gyermekre. Anyja, a boszorkányt is játszó Fekete Linda viszonylag hétköznapi figurája lassú, kimért, mély hangsúlyokkal kíséri az eseményeket, míg Mézes Jancsi (Kis Domonkos Márk) piros kantáros, zöld-sárga kockás nadrágjában, határozottan kellemes orgánumával egy igazán szerethető mézesbábot kelt életre. A kalandok során Julit kísérő és segítő Pali (Illés Dániel), aki többek közt a minden magyar lány álmában szereplő huszár alakját ölti fel, kamaszos külsejével kissé erőtlen marad, még ha sikerül is profi módon egyben tartania jeleneteit.

A tavalyi évben Kaposváron végzett és a Budaörsi Játékszínnel többedik alkalommal együtt dolgozó Fógel Adrienn díszlet- és jelmeztervező a néhol felejthető, néhol viszont zavaró jelmezei mellett a színpad jobb oldalára rendezett, zöld tájat ábrázoló döntött dobogót tervez, melyet az utolsó előtti kulcsjelenetben egy szegényes díszlettervezői bravúr követ. A varázslattal életre keltett mézeskalács-kisbaba visszaszerzésére induló "pokoljárás" nemcsak látványban, hanem hangzásban is megrázó sokkhatásként éri a gyerekeket és szülőket. A zöld dobogó vasszerkezetből álló hátsó részét beforgatva és egy fekete festett, oldalán lángokkal díszített bölcsővel kiegészítve - melyben mintha csak Rosemary gyermekét ringatnák - jelzik az egész színpadon az alvilágot. A színpadkép nem a fantáziát vagy félelmet beindító gondolatokat ébreszt, mint szimplán egy lepusztult, ötlettelen kínzó szobát ábrázol, ahol pont fordítva történnek a dolgok: fordítva beszélnek, aki utál, az szeret, aki üt, az valójában simogat - s ez némileg enyhe szado-mazo színezetet ad a történéseknek. A pokolban, mindennek megfejeléseképpen, a vörös köntössel kombinált szelíd motoros szerelésben, kiss-esre maszkírozott, pocakos ördögkirállyal az élen (Urmai Gábor) egészen váratlan rockmusicalt adnak elő az ördögfiókák. Az Edda-koncertekre is emlékeztető, "Éljen a gonosz" refrénnel megírt dal mintegy a teljes világrend helyreállását is szimbolizálja (ha más nem, annak abszurditását), s ezt gyerek, szülő döbbenettel vegyes értetlenséggel üli végig. Egy sutácska dramaturgiai trükkel Juli anyja - tulajdonképpen még a pokolból - hívja vacsorára a főszereplő gyerekeket, mely egy csapásra véget vet az alvilági őrületnek, és egy mondhatni huszárvágással bevégzi a mesét. Klasszikus záróelemek maradnak már csak hátra: a huszár és a királylány visszavedlik, a tanulság elhangzik, a tükrös félszívek egymásra találnak, a mézeskalács illatosra sül.

2011. augusztus 28. 10:30 - Városmajori Szabadtéri Színpad (Budapesti Nyári Fesztivál)

Mézeskalács - a Budaörsi Játékszín előadása

Szerző: Szabó T. Anna

Rendező: Felhőfi-Kiss László

Koreográfus: Molnár Éva

Jelmez-, díszlettervező: Fógel Adrienn

Zene: Csengery Dániel

Rendezőasszisztens: Juhász Gabriella

Dramaturg: Deres Péter

Zenei munkatárs: Grósz Zsuzsanna

Édes, anya, boszorkány: Fekete Linda

Juli, kislány, királylány: Páder Petra

Mézes Jancsi, mázesbáb: Kis Domonkos Márk

Pali, kisfiú, pásztorfiú, huszár: Illés Dániel

Luci, ördögfióka: Rácz-Koncz Eszter

Mefi, ördögfióka: Mezei Léda

Belzi, ördögfióka: Stubnya Béla

Arzén, ördögök királya: Urmai Gábor