- Hogyan kezdődött a munkakapcsolatotok Pintér Tiborral?

- Annak apropóján kezdtünk bele a közös munkába, hogy rátaláltam egy versenyre, ahol ének-gitár duók mérettették meg magukat Németországban. Elkészültünk az első felvételekkel, majd a többfordulós versenyben a legjobb nyolc közé kerültünk. Ez az eredmény annyira felvillanyozott minket, hogy belefogtunk egy nagyobb lélegzetvételű munkába, ami immár tíz éve tart.  A mostani, jubileumi lemezünk már a negyedik lesz. Szerencsére mindig vannak új ötleteink és nemcsak zeneileg, de emberileg is egy hullámhosszon vagyunk.

- A minimalista ének-gitár felállás szabadságot vagy inkább kötöttséget jelent, amikor egy új szám elkészítésén dolgoztok?

- Valóban minimális ez a fajta hangszerelés, hiszen még elektronikus segítséggel sem élünk. Ezt szabadságként is fölfoghatnánk, ha azt nézzük, hogy csak egy emberhez kell alkalmazkodni. Ugyanakkor nagyon sok mindent kell megtervezni ahhoz, hogy egy koncertestén át lekössük a hallgatóság figyelmét. Itt nem lehet „lesz, ami lesz" alapon zenélni. Ahhoz, hogy ez mégis élő és izgalmas legyen, kell egy olyan gitáros, mint Pintér Tibor, aki az évek alatt egy nagyon komplex gitártechnikát fejlesztett ki. Teljes mértékben az ő kezében van a zene groove-ja: ő játssza a basszust, a ritmuskíséretet, a harmóniákat, és gitárszólók is sűrűn vannak. Énekesként engem is más motivációk mozgatnak: próbálok érdekesen, színesen, zeneien, virtuózan énekelni.

- Itthon az elsők között kezdtél magas színvonalon foglalkozni a django swing műfajával és elvégezted a francia szakot is. Honnan ered a francia kultúra iránti kötődés?

- Ez a vonzalom gyerekkorom óta megvan, azért is iratkoztam be francia szakra, hogy magas szinten elsajátítsam a nyelvet. Ugyanakkor mivel jazz-zenét tanultam, nem szerettem volna francia sanzonénekessé válni kizárólag a nyelv miatt. Sokat gondolkodtam, hogy a két általam szeretett dolgot hogyan lehetne összekapcsolni. Adódott a francia eredetű django swing, de ez eredendően instrumentális zene, így folyamatos kutatómunkára van szükség, hogy megtaláljam azokat a dalokat, amik erre a nagyon egyenes és lüktető swingritmusra ráillenek. A legnagyobb kihívással akkor szembesültünk, amikor a Swinguistique-kel elhatároztuk, hogy készítünk egy magyar nyelvű CD-t ebben a stílusban. A magyar nyelv prozódiája még kevésbé alkalmazkodik a swing lüktetéséhez, de a saját dalokkal és feldolgozásokkal itt is sikerült megtalálni azt a középutat, ahol a zenei jellemzők is jól mutatkoznak, és a magyar nyelv hangsúlyozása sem sérül.

- A jubileumi CD-n szereplő tíz dal hogyan feleltethető meg a Voice & Gutiar tíz évének?

- Ezen a lemezen azt szerettük volna megmutatni, hogy az ének-gitár felállással mennyiféle stílust lehet megszólaltatni. A swingdalokon túl találhatók rajta latinos muzsikák és bluesos hangvételű dalok is, valamint sok-sok popszámnak az átdolgozása. Ezekhez igyekeztünk sajátságos lüktetésű kíséretet kidolgozni. Végre erre a lemezre jól beérett számok kerültek fel, ami nagyon jót tett a lemezanyagnak.

- Milyen produkciókban leszel hallható a Budapesti Nyári Fesztiválon?

- A Jazzy-toronyban vendégként fogok szerepelni egy Sinatra-Piaf esten Farkas Gábor Gábriel zenekara mellett. Habár soha nem akartam sanzonénekessé válni, azt meg kell hagyni, hogy a francia muzsikában Piaf megkerülhetetlen. Azt gondolom, hogy még mai napig is követendő lenne az a fajta színpadi jelenlét, amit ő képviselt. Nyilvánvalóan nem törekszem az ő leutánzására, de rendkívüli inspirációval hatnak rám a dalai, úgyhogy nagyon várom ezt az estét.  A másik koncert pedig a Swing á la Django formációval lesz: ők sajátos hangszerelésben szólaltatják meg a gipsy swinget, hiszen cimbalmot is használnak. Mindig hatalmas izgalommal várom ezeket a vendégszerepléseket, mert hiába próbálunk sokat, a pillanat varázsa mindig nagyon erős.