Mindig sokféle zenét hallgatok, vadonatújakat vagy ezeréveseket, egyre megy. Lemezvásárlási szokásaim is ennek megfelelőek. Mindent mindennel, nem érdekelnek a kategóriák – válaszolja Prieger Zsolt arra a kérdésre, milyen zenéket hallgat szívesen.
Francisco Mora Catlett: Electric Worlds
A napokban hallgattam meg Francisco Mora Catlett legújabb techno-afro-albumát, az Electric Worldöt. Ő a Sun Ra Arkestra egyik ütőse volt, de Carl Craig Innerzone Orchestrájának és a The Detroit Experimentnek is fontos szereplője volt. Ez az album is Craig kiadójánál jelent meg.
Gloria Gaynor: Testimony
Idén sokszor tértem vissza Gloria Gaynor 2019-es gospelalbumára, amin bebizonyítja, hogy nemcsak Never Can Say Goodbye-ra és I Will Survive-ra képes. A teljes lemez markáns istendicséret.
Mavis Staples: We Get By
Ha már gospel, akkor a csodás Mavis Staples We Get By című lemeze szintén sokat forog mostanában nálam. De gyakran nyúlok vissza családi ős-zenekarukhoz, a Staples Singershöz is.
Miles Davis
Miles Davis örök etalonom, a hatalmas életműből majd minden a szívem csücske, egyszer a Tutuhoz, másszor az Black Beautyhoz fordulok, de örök kedvencem A Tribute To Jack Johnson című albuma, ma is azt hallgattam éppen.
Miles Davis: Black Beauty - At Filmore East
Miles Davis: Tutu
Miles Davis: A Tribute To Jack Johnson
David Bowie: The Rise And Fall of Ziggy Stardust
Éjjel David Bowie 70-es évekbeli albumait raktam fel. Valljuk be, minden, amit abban az évtizedben csinált, a Ziggytől az Enóval, Frippel közös Berlin-albumokig, tökéletes.
Borbély László–Olivier Messianen: Catalogue d’Oiseaux
És ha két úgynevezett „komolyzenei” lemezt is választanom kellene, akkor bizony rongyosra hallgattam az elmúlt hónapokban Borbély László zongoraművész két albumát is, egyik valódi slágerdarab: Bach Goldberg-variációi, a másik Messiaen Madárkatalógusa.
Prieger Zsolt öt „kedvenc” lemeze
A kedvenc száz lemez is erős bilincset rakott volna rám, nemhogy az ötös szám. Szóval inkább eszmélésem meghatározó öt darabját választottam ki.
- Bob Dylantől bármit választhatnék, minden lemeze maga alá gyűr. Költészet és flaszter, mely érzések és hatalmas beképzelt bunkóságok, minden belőle jön: a raptől és punkig. Legyen mondjuk a Blonde on Blonde.
- Afro, new wave, funk és Brian Eno produceri mágiája: A Talking Heads Remain in Light című albuma.
- Ami meghatározta az teljes undergorundot: The Velvet Underground feat Nico. Andy Warhol műhelyéből nemcsak fröccsöntött tárgyak jöttek le a futószalagról, hanem ilyen remekművek is.
- Ami meghatározta a jazzhez való szenvedélyes viszonyomat, az nem volt más, mint egy Debrecenbe tartó, romantikus stoppolás egy almát szállító teherautó platóján középiskolásként. Jazzfesztiválra mentem, és amikor megérkeztem, egyszerre két csodát láttam egy teltházas sportcsarnok színpadán: Anthony Braxtont és Szabados Györgyöt. Együttműködésük korai lenyomata a Szabraxtondos 1985-ből, kései reflexiójuk pedig Vladimir Tarasovval kiegészülve a Triotone című album.
- Cseh Tamás olyan nekem, mint Dylan, csak rengeteg személyes élménnyel. A Levél nővéremnek például a bőröm alatt él, a szöveteimben, kívülről tudom a teljes lemezt és ma sem unom. Bármennyiszer hallgatom, egyszerre mosolygok és sírok az örömtől.
Fejléckép: Prieger Zsolt (fotó: Horváth Georgina / KOBUCI / Anima Sound System)