Etnozenére és jazzre jellemző hatásokat használsz. Milyen előadók inspirálnak és melyik zenei közeget érzed igazán az otthonodnak? Melyik műfaj nyelve a te zenei anyanyelved?

Mindkettő és egyik sem. Úgy érzem, hogy átfolyatom magamon, ami nekem tetszik, és mint ahogy a patakokból folyó duzzad, belőlem is így árad ki a JaMese dallamvilága. Sokáig próbáltam definiálni, sőt kérdezgettem a hozzám közelállókat, hogy ők hova sorolnák a zenémet, de mivel mindenkitől más jött vissza, úgy döntöttem, szabadon hagyom ezt a kérdést. Mindenki azt vesz ki belőle, ami neki tetszik és ami hozzá közel áll. Dalok vannak, és én a dalokban hiszek, amikben elmesélem és megmutatom magamat. Ezért nagyon sok előadó inspirál, például most két lemez forog a spotifyomon: a Bokanté és a magyar Dalinda énekegyüttes. Előadóként pedig nagy példaképem Lizz Wright. Ő képes a hallgatót belepréselni a székbe, és érzed, hogy a tested-lelked együtt rezonál vele. Szerintem ez egyfajta belső erő, amit kevesen tudnak. Ezt az erőt keresem én is magamban.

Egy interjúban olvastam, hogy berögzült rossz technikák miatt meg kellett küzdened a saját hangod megtalálásáért. Most már igaznak, önazonosnak, szabadnak érzed a hangodat?

Azt hiszem, nem is rossz technikák voltak ezek, hanem valami feszültségnek, félelemnek a manifesztálódása a torkomban. Éveken át csak a komfortzónámon belül énekeltem és nem mertem onnan kikukucskálni, mert féltem, hogy kudarcot vallok. Végül a gyerekkori élmények segítettek. Rájöttem, hogy ez az egész sokkal egyszerűbb, mint én gondoltam, de ehhez kőkemény gyakorlás és munka kellett. Ahogy a sok énektechnikai tréninggel megtanultam kezelni a hangszalagomat, úgy jöttem rá, hogy hol vannak az elakadásaim, és ezek mindig együtt jártak a belső folyamatokkal is. Mivel ez egy élethosszig tartó tanulás, ezért a tanulmány most sincs lezárva, de úgy érzem, hogy amit az emberek a Bennem a világ lemezen hallhatnak tőlem, az már sokkal többet mutat belőlem, mint a korábbi felvételek.

Jamese klipforgatás (Fotó/Forrás: Somogyi Márton PUR E PROD)

Az általad vezetett élményének workshopokat is az inspirálta, hogy rávezesd az embereket az éneklés örömére? Miben rejlik szerinted az ének ereje?

Igen, abszolút. Amikor a saját gátjaimon átlépve, felszabadulva szólaltattam meg a hangom, az elementáris erejű volt. A tanítás folyamán pedig ugyanezt tapasztaltam. Az emberek hitetlenek a saját hangjukat illetően.

Az énekléssel feszültséget, dühöt, haragot, fájdalmat tudunk magunkból kiadni, ami a beszéd kontrollált módján nem tud megnyilatkozni. Ha kiénekeljük, akkor nem fojtódik el, hanem felszabadul, és helyet ad új dolgoknak. Elmondhatatlan az az élmény, amikor egyszer csak megszólal valakiből egy hang, egy dallam, és utat tör magának. Közösségben ez még jobban működik. Az éneklés ereje abban áll, hogy te magad állítod elő a rezgést, nem kívülről érkezik. Az emberi hang nem tud csúnya lenni, mindenkinek gyönyörű hangja van. Egyedi, mint az ujjlenyomat, vagy a szemszín. Mégis, a mai társadalom és edukáció az éneklést alacsony szintre silányítja és kicsúfolja. Óriási hiba ez.

Főleg magyarul, illetve halandzsanyelven énekelsz. Tudatosan szeretnéd a magyar nyelvű éneklést népszerűsíteni?

Igen. Teljesen biztos vagyok benne, hogy képtelen lennék más nyelven hiteles lenni. Más formációkban éneklek angolul, de mindig érzem az elidegenítő hatását. Jó vele játszani és jó énekelni, de nem tudja ugyanazt a mélységet nyújtani nekem, mint a saját anyanyelvem. Másrészt nagyon fontosnak tartom, hogy a magyar nyelv prozódiája tökéletesen megvalósuljon. Persze mindig van mit csiszolni, de számomra élmény a magyar nyelv apró belső ritmusát felfedezni és utat engedni neki.

Milyen volt a közös munka Lackfi Jánossal a Bennem a világ című dal megírása során?

Inspiráló volt látni, ahogy ő játszik a szavakkal, és ahogy könnyedén kivesz egy szuper ritmikájú szót és betesz a helyére egy ugyanolyat, de értelmileg sokkal jobban odapasszolót. Plusz nagyon ráérzett az én rezgéseimre, például tökéletesen megfogta, amit a természetről és az engem körülvevő világról gondolok. A verse és bridge részek dallamai fixek voltak, ehhez ültünk össze közösen szöveget írni, de a vége refrén –“Vagyok a lomb, vagyok az ág, Én a világ, bennem a világ” részhez nem volt dallamom, azt csak úgy odaírta, hogy hátha illik majd az elejéhez. Hazaérve rántás készítés közben egyszerűen kiugrott belőlem ez a refrén, és rögtön lehetett érezni, hogy ez így együtt nagyon erős.

Jamese klipforgatás (Fotó/Forrás: Somogyi Márton PUR E PROD)

Milyen koncepció szerint forgattátok a Bennem a világ című számhoz készült klipet?

Két dolog volt fontos nekem. Egyrészt, hogy vizuálisan megjelenjen ez az egész JaMese jelenség, hiszen egyelőre csak koncert videóink vannak, de szigorúan vett videóklipünk még nincs. Másrészt szerettem volna,ha hatásos dolgot látnának az emberek. Ugyanis hiszem, hogy ez a refrén fontos dolgot kiabál ki a világba: minden, ami körülvesz engem, téged, mindannyiunkat arra hatok és ő visszahat rám. A természet és az ember kölcsönhatása mindennapos.

Ez a történet a mai napig megérint, és ha elmesélem valakinek, libabőrözök. Nem lehet hát elmenni emellett csak úgy, nem lehet ledózerolni fákat és helyettük a betont nézni, az egyszerűen nem tesz jót az embernek. Kölcsönhatásban vagyunk a természettel, és bízom benne, hogy aki megnézi ezt a klipet, annak eszébe jut ez.