Régi történet szerint egy angol diáklány Afrika valamelyik nyugati régiójában lévő országba utazott turistaként. Az út végén szuvenírt is vásárolt: egy öthúrú íjciterát, egy mvet nevű hangszert. Otthon izgatottan adta oda apja fekete sofőrének, mert úgy tudta, hogy ő tud játszani az ilyesféle pengetős hangszereken. Az afrikai sofőr kezébe vette a hárfa-citerát, óvatosan megvizsgálta, próbaképpen megpengette húrjait; végül látszólag megvető arckifejezéssel visszaadta a hangszert. A lány csodálkozása nyomán elmagyarázta, hogy képtelen olyasvalakivel kommunikálni, aki nem beszéli az ő nyelvét.

Az afrikai hagyományos kultúrákban a zene és a nyelv rendkívül magas szintű szimbiózisa figyelhető meg: számos afrikai nyelvben egy-egy szó jelentését befolyásolja, hogy milyen dallammal ejtik ki. Ez a tulajdonság lehetővé teszi, hogy a beszéd ritmusát és dallamát egy-egy hangszeren, például marimbán vagy dobon utánozva - a hangszer segítségével teljes szövegeket lehet imitálni, így kialakulhat az úgynevezett dobnyelv, és a dobnyelvhez fejlesztett beszélő dobok családja. A beszélő dob és a dobnyelv úgy tudott létrejönni, hogy a fekete zenészek elementáris muzikalitása ösztönösen behelyettesíti a beszélt szöveget dallammal, ritmussal, és fordítva: a zenei dallamot is képes szövegként értelmezni.

A hangszerekkel közvetített szöveg alkalmazási területe rendkívül széles lehet. Elsődleges a költészetben és telekommunikációban betöltött szerepe. Erre specializált hangszerek meglepően rövid idő alatt juttatnak el üzeneteket akár az egész kontinens léptékeiben számolva - feltéve, hogy megfelelő "tolmácsdobosok" a határvidéken képesek lefordítani a dobszöveget az egyik nyelvről a másikra. A telekommunikációnak Afrikában évszázadokon át a fa- vagy más néven résdob volt a legfontosabb eszköze, ami voltaképp egy különlegesen kialakított formájú, hosszanti irányban mélyen bemetszett, kivájt, kiégetett nagy farönk. A résdob játéka közben általában két-, esetleg háromféle különböző hangot lehet elkülöníteni, és a hangszert két vastag faütővel szólaltatják meg. A résdob a "beszélő" hangszerek közül talán a legelterjedtebb, Guineától a Közép-Afrikai Köztársaság keleti határvidékéig szinte mindenhol lehet találkozni vele. Egy megfelelő méretű fadob hangja sík, szavannás területen, éjszaka akár húsz kilométerre is elhallatszik.

A beszélő hangszerek másik szerepe a régi afrikai költészetből ismert: az ősi mande, asanti és joruba udvarokban járt arab utazók feljegyzéseiből tudni lehet, hogy már a 14. században professzionális udvari költő-muzsikusok szórakoztatták a királyok vendégeit. Ezek az úgynevezett griot-k, akiknek leszármazottaival a mai afrikai világzene sztárjai között találkozhatunk: a Diabaték vagy Sissokók ilyen dinasztia leszármazottai.

A griot-k hangszeres felkészültségük, mindig ihletett megszólalásuk révén határozottan különváltak Afrika minden más előadóművészétől. Krónikás szerepükre jellemző, hogy hihetetlen mennyiségű történeti információt tudtak felidézni énekeik során. Az amerikai író Alex Hailey, a nálunk is népszerű Gyökerek című regény szerzője saját bevallása szerint a tengerentúlról Gambiába átutazva egy helyi griot-tól ismerte meg családfájának hiányzó láncszemeit, amelyek a messzi 18. századba vesztek. A griot-k beszélő hangszerei közül kiemelkedik homokóra formájú beszélődob, amely sok afrikai nyelv imitálására az egyik legalkalmasabb hangszer: a "homokóradob" felépítése lehetővé teszi hangolása állandó módosítását. A hangszer két vége bőrrel van bevonva, a homokóra formájú test pedig lehetővé teszi, hogy a kötélzetet játék közben kézzel összehúzva és lazítva visszaadja a játékos a beszéd legjellegzetesebb mikroelemeit, emelkedő-eső hajlításait is.

A nyugat-afrikai Ghánában a helyi nyelvek egyik jellegzetessége a 'hallani' ige változatos jelentésegyüttese. Az itteni emberek ugyanis nem csak hangokat hallanak, hanem például az étel illatát. A reflex annyira erős, hogy azok, akik az angol nyelv helyi változatait beszélik, még az angolba is átveszik tükörfordítással, és azt kérdezik, ha egy tál ínycsiklandozó étel kerül eléjük az asztalra: "Do you hear the scent?" - "Hallod az illatát?". Ha valaki azt kérdezi: "Hallod?" - azzal egyben azt is kérdezi: "megértetted, befogadtad szellemileg, lelkileg, amit hallottál, láttál, éreztél?" Az afrikai ember elsődleges érzékszerve a füle - talán ez a titka annak, hogy minden élményét képes zenére fordítani.

(2009. április 30. 19:30 - Művészetek Palotája - Fesztivál Színház (Budapest) - Bonga (Angola), km.: Bonga (ének, konga, dikanza), Chiemba (basszusgitár), Fusica (harmonika), Da Graca (dob), Feijo (gitár)