Az együttműködés Dave Holland brit bőgős és Zakir Hussain indiai ütőhangszeres, tablaművész ötletéből nőtt ki alig egy éve. A Cross Currents idén októberben jelentette meg Good Hope című lemezét, amelyen a trió harmadik tagja, az amerikai Chris Potter szaxofonjátéka játssza a vezető szerepet.
Zakir Hussain csodagyerekként indult, bár ebben közrejátszott édesapja, Alla Rakha, a Punjab-baal elnevezésű tablajáték-tradíció avatott mestere is, aki minden hajnalban 3-kor ébresztette fiát és reggel 6-ig gyakoroltatta vele a tálákat.
Nem csoda, hogy hétévesen már koncertezett, ma pedig már világszerte az egyik legismertebb indiai művész.
Amellett, hogy magas szinten beszéli az indiai klasszikus zene több ágát, nyitott a nyugati zenére is. Ezt a képességét legelőször az 1974-ben alakult Shakti zenekarban kamatoztatta, melyben John McLaughlinnal és L. Shankarral nemcsak a nyugati és az indiai zenei kultúrát kötötték össze, hanem az észak-indiai hindusztáni és a dél-indiai karnatikus hagyományt is. A "tabla királyaként" is emlegetett Hussain az elmúlt évtizedekben olyan művészekkel készített felvételeket, mint George Harrison, YoYo Ma, Joe Henderson, Van Morrison, Airto Moreira, Pharoah Sanders, Charles Lloyd, Eric Harland, Mickey Hart, Billy Cobham vagy a Kodo dobosok. Most 68 éves, de még mindig fáradhatatlan.
A 73 éves Dave Holland, a jazz és a fúziós jazzrock egyik legismertebb figurája mögött több évtizedes zenei múlt áll, de napjainkban talán még aktívabb és nyitottabb, mint valaha.
"Zene közben igyekszem jelen lenni, az ösztöneimre hagyatkozni és persze figyelni a többi muzsikusra. Olvastam valahol, hogy a színészet titka is az, hogy figyelj a másik színészre és ne csak a saját szereped által vegyél részt a játékban. A zene ugyanígy működik. A jó zene titka, hogy figyelj a többiek minden rezdülésre és kapcsolódj hozzájuk" - nyilatkozta a Fideliónak adott interjújában 2017-ben. Érzékeny játékát több száz felvételen lehet hallani, szinte minden jelentős előadóval zenélt már együtt, karrierjére és játékára döntő hatással volt többek között Ray Brown, Coleman Hawkins és Miles Davis, akinek zenekarában játszott is. A 20. századi klasszikus zeneszerzők közül különösen Bartók Béla munkássága érdekelte.
Chris Potter még csak 48 éves, de a rangos Down Beat magazin
a bolygó egyik leggyakrabban tanulmányozott (és másolt) szaxofonjátékosának nevezte.
Dresch Mihály pedig, akivel jó barátságot ápol és gyakorta lép fel Magyarországon, igazi "szaxofonharcosként" jellemezte. "Csodálod, mert tényleg páratlan módon tud a hangszerrel bánni, egy élvonalbeli muzsikus, az elsők között levő óriás ő. Persze aztán kiderült, hogy nem csak kiváló zenész, hanem nagyon kellemes ember is”. Chris Potter saját neve alatt tizenöt album jelent meg, vendégszólistaként több mint száz lemezen lehet hallani finom és virtuóz játékát. Olyan vezető jazz zenészekkel játszott, illetve készített felvételeket, mint Herbie Hancock, Dave Holland, John Scofield, a Mingus Big Band, Jim Hall, Paul Motian, Dave Douglas vagy Ray Brown.
(Fejléckép: Paul Joseph)
hírlevél
