A testvérekből álló, eredetileg öttagú formáció gyakorlatilag már fél évszázada létezik – a basszusgitáros Victor ötévesen lépett először közönség elé a bátyjaival. Gyerekként színházakban és klubokban játszottak, majd mindössze egy évvel később a Wooten Brothers az Amerika-szerte népszerű, legendás soul előadó, Curtis Mayfield előzenekaraként turnézott – a napjainkig vezető, teljes történeti áttekintés fellelhető a zenekarról az interneten. A testvérek mindegyike komoly egyéni karriert is visz, külön is elismert előadói a szakmának, így a már említett Victor mellett Reggi (gitár), Roy „Future Man” (dob, drumitar) és Joseph (bilentyűs hangszerek és ének) is – az ötödik fiút, a szaxofonos Rudy-t 2010-ben elvesztették, azóta The Wooten Brothers-ként négyen járják a világot.

Csak a májusi turnéjukat áttekintve sűrű program bontakozik ki, Budapestre a milánói Blue Note, Madrid és Varsó színpadai után érkeztek, a következő állomás Szlovákia, majd Anglia és végül Hollandiában fejezik be az európai sorozatot, melynek során tíz koncertet adnak.

A The Wooten Brothers fellépése az Erkel Színházban a JazzFest Budapesten (Fotó/Forrás: Kleb Attila / JazzFest Budapest)

Pesten közel kétezres, lelkes közönségük jól felépített műsort élvezhetett zenei és színpadi show értelemben is. A csapatról sugárzik a természetesség és a családias hangulat, ha nem ismernénk a relációkat, akkor is érezhető lenne a köztük lévő kapocs. Rendkívül változatos programot hoztak, amiben a szakmai közönség is megtalálhatta az igényeinek megfelelő részleteket, de

Az első pár szám alatt nem igazán állt össze a hangosítás, kicsit kusza volt a hangkép, viszont hamar korrigálták a problémákat. Mindvégig széles dinamikai spektrumon mozgott a banda, ami segített a hallgatónak könnyen fókuszban maradni a közel kétórás koncert alatt. Hoztak régi, Victortól ismert nótákat a Palmystery (2008) vagy a Soul Circus (2006) albumról, de elhangzott a 2 Timers is, amit Victor és Future Man már a 90-es években játszott Béla Fleckkel. Medley-ket is hallhattunk Victor különféle korszakaiból merítve, ezekben Victor Wooten Trio- és szólólemezes anyagok voltak összegyúrva. Elhangzott például a Liz & Opie-ból (Victor Wooten Trio) egy részlet, ami egy dobszólót vezetett fel. A kifejezett Wooten-rajongóknak igazi csemegézés volt ez a koncertanyag.

A The Wooten Brothers fellépése az Erkel Színházban a JazzFest Budapesten (Fotó/Forrás: Kleb Attila / JazzFest Budapest)

Az egyéni szólóblokkok ízléses arányban osztották föl a műsort. Victor saját szólóját rá jellemzően groove orientáltan építette fel, a kíséret jellegű érzet és egy határozott lüktetés mindvégig megvolt. Természetesen a loop-pedállal történő varázslás sem maradhatott ki. Nagyívű szólója aztán – egészen váratlanul – a végtelenül könnyed Sex In A Panbe torkollott. Két régi Wooten Brothers-számot is eljátszottak, amiket még gyerekként rögzítettek magnókazettára annak idején. Ezen a ponton mindannyian vokáloztak játék közben, így

Victor Wooten a számok között családi sztorikat is felelevenített, megosztotta a közönséggel, hogy bátyja, Reggi (The Teacher), tízévesen már tanárként foglalkozott a testvéreivel. Kétéves volt, amikor először (egy négyhúros) gitárt adott a kezébe, és egy év múlva gyakorlatilag meglett a teljes felállás – és amíg mesélt, hangulatfestésként végig játszott a zenekar, de messze nem „liftzene” jelleggel.

A The Wooten Brothers fellépése az Erkel Színházban a JazzFest Budapesten (Fotó/Forrás: Kleb Attila / JazzFest Budapest)

A programban valamennyien megvillanthatták egyéni zenei és hangszeres tudásukat is. Mindegyik szóló arányos volt, egyikük sem tolta túl, a többiek pedig mindig tökéletes időben léptek be, és húzták át a közönséget a következő nótába. A billentyűs blokkban megszólaltak népszerű dalok is – például Stevie Wonder My Cherie Amour-klasszikusa, amit a nézők is énekelhettek Joseph kíséretével. 

Kirándulást egyébként mindannyian tettek karrierjük különböző pontjain, session-zenészekként a legnagyobbakkal játszottak egyéb formációkban. Victor és Future Man sokat dolgozott együtt a korábban már említett elektromos bendzsóssal, Béla Fleckkel (Béla Fleck and The Flecktones). Future Man ebben a zenekarban saját fejlesztésű, szokatlan hangszerén, drumitaron működött közre, ami az Erkelben is előkerült. Leginkább egyébként erről a nyakba akasztható elektromos dobról ismert, voltaképpen az volt meglepő, hogy dobszerkóval turnézik a ma már ötszörös Grammy-díjas dobos.

A The Wooten Brothers fellépése az Erkel Színházban a JazzFest Budapesten (Fotó/Forrás: Kleb Attila / JazzFest Budapest)

Victornak 1990-től exponenciálisan felfelé ívelő karrierje a Béla Fleck and The Flecktones formációban indult. A tagok szólistaként is lehetőséget kaptak technikai virtuozitásuk megmutatására, ekkoriban kezdett igazán felfigyelni Victorra a szakma, egyre keresettebb lett, rövid időn belül pedig a basszusgitározás megkerülhetetlen alakjává vált. Nemcsak muzikális oldaláról lett ismert, hanem szólista kvalitásairól is, a basszusgitár titánjaként kezdték tisztelni – későbbi interjúiban mesélte, hogy több jó lehetőségről maradt le

Pedig, hogy milyen csapattag és partner, azt budapesti szereplése is jól példázza: a látványos szólók után alázattal töltötte be a szerepét a zenei képben. Minden díjat besöpört, amit basszusgitárosok elnyerhetnek, a Bass Player Magazin Az év basszusgitárosa címét háromszor kapta meg, a Rolling Stone Magazin 2011-ben minden idők egyik legjobb basszusgitárosaként írt róla, szólólemezei kuriózumnak számítanak. 

A koncert vége felé sorra kapta a közönség a jól bevált szórakoztató elemeket, Victor forgatta a gitárt, jött a tánc, a műsor szerinti utolsó szám után következett a szokásos visszatapsolás, és csak ezután ütötték a legnagyobbat: trükkös kézcsere, látványos dobolás – az igazi show a ráadás volt. Kár, hogy ültünk.

Fejléckép: Victor Wooten a Wooten Brothers fellépésén az Erkel Színházban a JazzFest Budapesten (fotó/forrás: Kleb Attila / JazzFest Budapest)