Mindenki csak Huginak becézi. Anyaszínházának tartja a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházat, de saját bőrén tapasztalta meg, hogy senki nem lehet próféta a saját hazájában.

A bulinegyedben, a szórakozni vágyók között sétálva, a Kazinczy utcában egyszer csak – az Elektrotechnikai Múzeum udvarán át – eljutunk a második emeleten található Radnóti Tesla Laborba, a Radnóti Színház új játszóhelyére, amely tavaly nyílt, és ahol kreatív, alkotói energiák pezsegnek.

„Ez az utolsó utáni perc, nincs több lyuk a nadrágszíjunkon” – hangzott el 2019 júniusában a budapesti Katona József Színházban tartott sajtótájékoztatón, ahol az oly gyakran hiányolt összefogásnak lehettünk szemtanúi. A Bosszúállók című film szinkronhangjait adó színészek csapata úgy döntött, kiáltványban tiltakozik a szinkronstúdiók kizsákmányoló magatartása ellen.

Párhuzamosan komponálta a Pendragon-legenda, a Micimackó és A nagy Gatsby zenéjét. Régóta vágyik egy olyan időszakra, amikor csak magának ír zenét. Ehhez azonban mindent, amit eddig komponált, rendbe kellene tennie, kottát gyártani és jó minőségű felvételeket készíteni. Nagyjából 8 évnyi lemaradásban van magával.

Mindig azt mondták Béres Attilának, túl prózásan közelít a zenei műfajhoz. Prózánál meg azt, hogy túl zeneien gondolkodik. Pedig őt elsősorban a történet érdekli. A zenés műfajnál az, mit mond a zene. A muzsika pedig néhol segít neki, máskor meg csak ellenkezik…

Amikor találkozott valakivel és az illető megtudta, hogy múzeumban dolgozik, rendre mindig megkérdezték tőle: „És az nem unalmas?” Sasvári Edit munkássága – többek között – talán éppen erről is szól. Bebizonyítani, hogy a múzeumok egyáltalán nem unalmasak.

Nincs alaptörténet. Központi gondolat, vagy kérdésfeltevés van. Goda Gábor koreográfus filozofáló, esztétizáló rendezéseiben mindig ott rejlik az élet teljessége. S egy adott produkció nyelvezetét maga a munkafolyamat határozza meg. Úgy is mondhatnánk: minden egyes előadás saját nyelvet keres.

„Néha lötyög, meg kell igazítani” – mondja Balla Zsófia, aki fiatalkori verseire is kritikusan néz vissza. Javítgatja őket. Pontosítja. Mint megjegyzi, az okos, szeretetteljes és hozzáértő kritika a legnagyobb ajándék, amit egy író, vagy egy költő kaphat. A dicséretekkel nem igazán tud mit kezdeni, főleg, amikor azt látja, hogy ezek egyfajta értetlenséggel párosulnak.