Több ezer alkotással várja az Art Market a látogatókat október 9-ig. Idén minden eddiginél nagyobb területen, 8000 négyzetméteren lepik el a galériák standjai a Bálnát, ahol csaknem harminc ország több mint ötszáz művésze mutatkozik be. Szubjektív ajánlónkba kilenc olyan művet választottunk ki, amely az üzenete vagy egyszerűen csak a kép aurája miatt megragadott minket.

„Azoknak az embereknek, különösen a gyerekeknek a sorsát akartam megmutatni, akik nagyobb szabadságért harcoltak a kommunista Magyarországon” – mondta a 103 évet élt Ata Kandó fotóművész egy korábbi interjújában az 1956-os menekülthullám idején készített gyerekportréi kapcsán. Ezekből a képekből láthatunk most egy válogatást a PaperLab Galériában, Messzemenők címmel. 

„Nem volt soha egyéb szándékom, vágyam: festeni akartam! Ez az autoszuggesztió nekem oly természetes volt, hogy annak ellenkezőjét nem is tudtam volna elgondolni” – írta naplójába Vaszary János, a 20. század egyik legnépszerűbb magyar festője, akinek kiállítása szeptember 14-től látható a Magyar Nemzeti Galériában. 

Akkor is leírok egy mondatot, ha nem vagyok benne biztos, hogy fogok érte pénzt kapni – mondja Víg Mihály zeneszerző, író, aki szeptember 21-én ünnepli 65. születésnapját. A Balaton és a Trabant zenekarok alapító tagjával arról is beszélgettünk, miért lepték meg a róla készült portréfilmre kapott visszajelzések, mi szükséges a dalszerzéshez, és miért lehetséges, hogy mindannyian egy nagy, közös álomban vagyunk.

A miniszterelnök a katások vérét issza, miközben büszkén feszít a Vármegyék Ura trónján, balján egy focilabda formájú jogarral, jobbján egy tortával, amely az Európai Unió zászlajának színeiben pompázik – ez az erős plakát is várja a Bikás parkba látogatókat a 22. ARC kiállításon.

Képzelj egy világot, amelyben a sebezhetőség érték, az egymásról való gondoskodásunk alapvetés, az egészségügy, a jóllétünk pedig közös ügy! Utópisztikusan hangzik, ugye? Meglehetősen. Johanna Hedva Sick Woman Theory című 2016-os esszéjében azonban pontosan erről ír. A „Hogyan lehet egy téglával betörni a bank ablakát, ha még ahhoz sincs erőnk, hogy kikeljünk az ágyból?" című kiállítás Hedva írásából kölcsönözte a fenti mondatot. 

Máté Olga fotóművészt az egyik legjelentősebb műtermi portréfotográfusként tartották számon a 20. század elején. Nevét mégis nagyon kevesen ismerik, pedig kortársai, Székely Aladár, Pécsi József és Rónai Dénes is nagyra becsülték: ő volt az első nő itthon, akit férfikollégái egyenrangú félként kezeltek, sőt konkurenciát jelentett számukra. Mégis magányosan és elfeledve halt meg.

„Nem hiszem, hogy egy férfi valaha is egyenrangú félként kezelt volna egy nőt, pedig nőként ez minden, amit szeretnék" – írta jegyzetfüzetébe Berthe Morisot festőművész, aki jó barátságot ápolt Manet-val, Monet-val, Degas-val és Renoirral. Cikkünkben olyan női alkotókat gyűjtöttünk össze, akiket sokáig vagy még mindig csak múzsaként tartanak számon, pedig kiváló művészek is voltak.