Emlékszel még, hogyan jutott eszedbe, hogy fesztivált szeretnél alapítani?

Régi vágyam volt, hogy létezzen egy fesztivál, ahová a világ minden tájáról jönnek zenészek tanulni és tanítani, ahol kialakul egy globális közösség, mindenki befogadó, és a kamarazenét a leghitelesebb formában tudjuk bemutatni. Budapesten gyönyörű helyszínek találhatóak, ahol meghitt környezetben lehet előadni a mesterműveket. A zeneszerzők eredeti szándéka az volt, hogy ezek az alkotások kisebb térben hangozzanak el, és ha a közönség közel tud ülni a színpadhoz, megérzi a kamarazene finomságait. Nagy élmény volt, amikor 2019-ben sikerült létrehozni a New Millennium Kamarazenei Fesztivált, ami a szívügyem lett.

Te magad is igen messziről jöttél hozzánk, hiszen Amerikában születtél. Mit tapasztalsz: globalizálódott a zenészvilág, vagy vannak még különbségek az országok, a zenei iskolák között?

Mindenképpen érezhetők a különbségek, és ez különösen akkor érdekes, ha valaki a hazájából származó zenét játszik. Izgalmas olyan emberekkel együtt muzsikálni, akik különféle hagyományból jönnek, mert

Ilyenkor meg lehet hallani az adott ország szokásait, és egymástól is sokat tanulunk.

Mennyit változott a fesztivál az elmúlt évek során?

Minden évben át kell gondolni, hogy a lehetőségekhez képest mit lehet megvalósítani. Büszke vagyok rá, hogy idén debütáltunk Spanyolországban és Bulgáriában, hiszen a legtöbb fesztivál egy helyszínen működik, nekünk pedig nagyszerű nemzetközi együttműködéseink alakultak ki. A résztvevők rendkívül elégedettek voltak, és Budapestre is el szeretnének majd jönni. Jó volna, ha tovább bővülne a fesztivál Magyarországon és külföldön is.

Miranda Liu (Fotó/Forrás: Suha Péter)

Hasonlóképpen épülnek fel a külföldi alkalmak, mint a budapesti?

A koncepciónak mindig ugyanaz az alapja: kamarazenei koncerteket és mesterkurzusokat szervezünk, és igyekszünk minél több lehetőséget biztosítani a résztvevőknek, hogy színpadra léphessenek. Mindhárom helyszínen így történt, még ha kisebb különbségek elő is fordultak, Spanyolországban például a próbajátékokra való felkészülésre fókuszáltunk. Olyan tanárokat kértünk fel, mint Vlad Stanculeasa, a Barcelonai Szimfonikusok koncertmestere, vagy Adriana Ferreira, a Santa Cecilia Akadémia Zenekarának szólófuvolistája. A vonós résztvevők zenekarban is játszhattak, emellett részt vehettek egy zenei menedzsmentről és karrierépítésről szóló workshopon.

Bulgáriában pedig az volt a fő célunk, hogy a fiatal zenészek profi szimfonikus zenekarral léphessenek fel szólistaként. A kurzus első napján válogatást szerveztünk, amin mindenki egy versenymű egy tételével indulhatott, és ott kijelöltük a zárókoncert fellépőit. Nagy élmény volt nekik zenekar előtt játszani, mert ritkán van rá lehetőségük. Budapesten kamaraegyüttesekben szerepelhetnek majd a fiatalok, a Magyar Nemzeti Galériában, a BMC Könyvtárában, a Bartók Béla Unitárius Egyházközségben lesznek koncertek. Újdonság, hogy nem együtt jelentkező kamaracsoportok lépnek fel, hanem mi osztottuk be a résztvevőket, akik majd együtt játszanak, tehát itt az akadémián alakulnak meg ezek a formációk. Mozart, Lutosławski, Telemann és más szerzők műveit fogják előadni. Bízunk benne, hogy egy nemzetközi együttműködés kezdete lehet, ha különböző országok zenészei közösen muzsikálnak, és jó tapasztalatokat szerezhetnek a résztvevők.

Hogyan választjátok ki, hogy kik tanítanak a mesterkurzusokon?

Miközben mindig szeretnénk bővíteni a tanárok és a fellépők névsorát, vannak visszatérő vendégeink is, akik nagyon szeretnek velünk játszani. A spanyol brácsaművésznő, Isabel Villanueva, a Royal College of Music professzora viszont most először lép fel Budapesten, vagy például Georgy Tchaidze és Josu de Solaun zongoraművészek is ezen a fesztiválon debütáltak Magyarországon, pedig világszerte ismertek. Nagyon örülünk, amikor ilyen jelentős zenészeket tudunk elhívni. Persze az is szempont, ki milyen messziről érkezik, mert igyekszünk hatékonyan kezelni a költségvetést.

Te vagy a fesztivál művészeti vezetője. Ez azt jelenti, hogy minden döntést te hozol meg?

Teljesen azért nem, a műsorokat például a fellépőkkel egyeztetem. Van segítségem is, de a kezdetektől úgy alakult ki a rendszer, hogy nemcsak a művészeti, hanem a szervezési részért is én vagyok felelős. A sok elfoglaltság ellenére szeretem csinálni, nekem a zene mellett a fesztivál lebonyolításával kapcsolatos feladatok is izgalmasak.

Fiatal korod ellenére te magad is kurzust tartasz. Mi a legfontosabb, amit át akarsz adni a növendékeidnek?

észre kell venni, ki milyen nehézséggel küzd. Sokan például félnek a darab egy bizonyos pontjától, akkor arra kell rájönniük, hogyan kell azt gyakorolni, és elhárítani a sokszor elsősorban mentális problémát. Időnként megmutatom nekik az én megoldásaimat, de azt is, hogyan tudják a saját útjukat megkeresni. Gyakran fejben dől el a siker, amihez az előadónak bíznia kell magában.

Miranda Liu (Fotó/Forrás: Karl Petzke Studio / mirandaliu.com)

Mennyiben más, amikor kamarazenélni tanítjátok őket?

A kamarazenében az a legfontosabb, hogy a különböző szólamok egyénileg is nagyszerűek legyenek, de együtt is tudjanak működni egymással. Amikor egy hegedűversenyben szólót játszom, akkor is kamarázom a zenekarral, és ha egyedül gyakorolok, szól a fejemben, amit ők játszanak. Egy kamarazenei órán azt is meg kell mutatni, hogyan kell próbálni, különböző emberekkel bánni, esetleg vitatkozni a zenei elképzelésekről, diplomatikusan megmondani, hogy te mit szeretnél, és közösen jó megoldást találni. A kommunikáció különösen fontos.

Az akadémia kapcsán többször elmondtad már, hogy igyekeztek praktikus képességeket is átadni a fiatal zenészeknek. Volt olyan információ vagy tapasztalat, amelyről a pályád során úgy gondoltad, neked jobb lett volna már korábban tudni?

Sok mindenre van szükségük a zenészeknek a pálya során: hogyan kell egy rendezvényt az elejétől a végéig megszervezni, hogyan épül fel egy szerződés, hogyan kell tárgyalni a honoráriumról. Sokszor a zenei menedzserek kihasználják, ha valaki nem ért ezekhez a praktikus kérdésekhez, vagy nincs tisztában a jogaival.

Ugyanígy fontos a márkaépítés, a kapcsolatrendszer létrehozása, a mentális egészség megőrzése – mert amíg a sportolók sok segítséget kapnak egy nagyobb feladat előtt, addig a zenészek esetében ez nem szokás.

Kik szoktak jelentkezni a kurzusokra?

Se korhatár, se semmilyen egyéb megkötés nincs, úgyhogy bárki jöhet. Idén tizenhárom országból érkeznek a résztvevők, Magyarországról is, de Németországból, Spanyolországból, Angliából, Bulgáriából, Kínából, Svájcból, Thaiföldről, az USA-ból és még Argentínából is jön egy fuvolás, aki csak a fesztivál miatt utazik ide. Hatalmas eredménynek tartom, hogy a fiatalok messziről is ideutaznak.

Honnan szereznek tudomást rólatok? Hirdettek, vagy iskolákkal veszitek fel a kapcsolatot?

Mivel az eddigi résztvevőink elégedettek voltak a kurzusokkal, az évek során kialakult egy közösségünk, és mindenki továbbadta az ismerőseinek a hírünket. Ma már szinte minden információ elérhető az interneten, így gyorsan terjednek a hírek, pláne a szakmában.

Miranda Liu (Fotó/Forrás: Suha Péter)

Említetted, hogy bármilyen korosztály jelentkezhet a kurzusokra. Miért fontos ez neked, és mit tapasztaltatok az átlagnál kicsit idősebb résztvevők esetében?

Szerintem a zenében nem fontos, ki hány éves, soha nem értettem, máshol miért lehet egy-egy kurzusra csupán 25-30 éves korig jelentkezni.

A kicsit idősebb résztvevők is nagyon jól beilleszkedtek a kurzusokba.

A te bázisod és a fesztiválé is Budapest. Nem gondoltál arra, hogy máshol is működhetnétek?

Magyarország Európa szívében van, ezért tökéletes helyszín bármilyen zenei eseménynek. A kultúra, a gazdag magyar zenei hagyományok, a sok kiváló zenész miatt én is és sokan mások is rendkívül tisztelik a magyar zenei életet.

A közönség számára elsősorban a koncertek lehetnek érdekesek. Te mit tartasz a legizgalmasabbnak a programból?

Négy kamarazenei műsorral készülünk. Augusztus 31-én lesz a fesztivál nyitókoncertje, ahol Hubay Jenő magyar hegedűiskolája előtt tisztelgünk, rajta kívül Bartók, Ravel és Britten művei hangoznak majd el. Szeptember 2-án lesz egy spanyol est, ahol Magyarországon kevésbé ismert zeneszerzők műveit fogjuk játszani, Granados, Villalonga, Miguel Yuste, Turina és Gaos darabjait. Igazi kincsek, van köztük hegedűre és zongorára, brácsára és zongorára, szólóklarinétra, klarinétra és zongorára írott alkotások, az utolsó mű, Andrés Gaos Impresión nocturnája pedig vonószenekarra készült, ebben az akadémia összes vonós tanára és résztvevője együtt fog játszani. Amikor Spanyolországban jártam, beleszerettem ennek a galíciai zeneszerzőnek a művébe, annyira gyönyörű, hogy mindenképpen műsorra akartam tűzni Magyarországon is.

Cseh estet is terveztek a programban.

Igen, szeptember 3-án a V4 Vonósnégyessel adunk koncertet, ahol Janáček és Dvořák darabjait játsszuk majd. 4-én pedig a zárókoncertre kerül sor, ahol Schulhoff Fuvolaszonátája hallható Győri Noémi és Boros Misi előadásában, a programot pedig Dvořák A-dúr zongoraötösével fogjuk zárni. Már hagyománnyá vált az is, hogy nemcsak esténként, hanem délután is vannak koncertek, a két hétvégi napon fél öttől Boros Misi Fantáziák című műsorát hallgathatják meg az érdeklődők a Fugában.

Hogyan fogadja a közönség, amikor kevésbé ismert darabokat játszotok?

Eddig mindig úgy tapasztaltuk, hogy nagyon nyitottak, tavaly például Eötvös Péternek rendeztünk szerzői estet a fesztiválon, ami telt házzal zajlott. Minden művésznek dolgoznia kell azon, hogy a zenében ne legyenek határok, híres és kevésbé híres, kortárs és klasszikus mű között. Szerintem a közönség az egész világon azért megy koncertre, hogy új élményeket szerezzen. Olyat is hallottam már, hogy valaki nem akarja egy évben századszorra meghallgatni Beethoven VII. szimfóniáját, hanem valamilyen újdonságra lenne kíváncsi. A kortárs zene kissé kényes terület, mert nem mindenki szereti, de igyekszünk olyan színes műsort összeállítani, hogy mindenki megtalálja benne a neki valót.

Fejléckép: Miranda Liu (fotó: Suha Péter)