Mesélnél arról, hogy mikor és hogyan fogalmazódott meg benned a Kamara-Kör szervezésének gondolata?
Mindenekelőtt ez, ami most Kamara-Kör koncertsorozat néven ismert, még egyáltalán nem a végleges formáció és arculat, ugyanis számtalan jövőbeli tervünk van. A Kamara-Kör ötlete még a zeneiskolai tanulmányaim alatt fogalmazódott meg bennem. A Járdányi Pál Zeneiskolában, ahol kiváló zongoratanárnőm, tanáraim voltak, nagy örömömre kivételes tehetségű zongoristákkal tanulhattam együtt. Egy idő után nemcsak a szakmai érdeklődés kezdett összekötni bennünket, ezért felmerült bennem a gondolat, hogy olyan koncerteket szervezzek, ahol közösen lépünk színpadra. Így Medgyesi Zsolt, Ránki Fülöp és Szilasi Dávid – egykori ,,járdányisok” – visszatérő fellépői lettek a Kamara-Kör koncertsorozatnak.
Zeneakadémiai tanulmányaink megkezdésével formálódott tovább az ötlet, hogy kamarapartnereink bevonásával koncertsorozattá alakítsuk a mostanra már harmadik éve fennálló Kamara-Kört.
Hétévesen kezdtél zongorázni. A kamarazenélés is hamar a tanulmányaid része lett?
Nem, ez nekem egészen késői élmény, ugyanis nem jártam konziba, nekem a kamarázás sosem volt kötelező. Magamnak kellett megszerveznem. Ebben azonban sokat segített, hogy a Budapest Music Centerben a MOL Alapítvány fiataloknak szóló Játsszunk együtt! sorozatán – amelynek Érdi Tamás zongoraművésszel voltam egy évadon keresztül fellépője és műsorvezetője – megismerhettem néhány kivételes tehetségű fiatal zenészt, például Virág Mátyás csellistát, akikkel közös zenélésbe kezdtünk.
A kamarapartnereid kiválasztásában inkább a személyes szimpátia vagy a közös szakmai elvek vezérelnek?
Nagyon fontos, hogy mindkét szempontból jól működjünk együtt a kamarapartnereimmel, hiszen a kettő egymást segíti: egy jó zenésszel nehezebb a közös zenélés, ha nem igazán találjuk meg a hangot emberileg, viszont egy jó barátság nem elegendő ahhoz, hogy zeneileg jól tudjunk együttműködni. A Kamara-Kör sorozatban többször előfordult, hogy miután felkértem egy zenészt, megadtam neki a szabadságot arra, hogy ő válassza ki maga mellé a kamarapartnereket. Ott nyilván nem az én ízlésem volt az elsődleges, hanem az övé.
Művészeti vezetőként mi a koncepciód a koncertprogramok összeállításában?
Az önálló együtteseket bemutató koncerteken, amelyeket a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében rendezünk meg, átadom a fellépőknek a jogot, hogy teljes egészében ők állítsák össze a műsort. Viszont a jelenlegi Kamara-Kör fő profilját alkotó koncertek műsorát, ahol több együttes lép fel, akár keveredve egymással – szimbolizálva azt, hogy bármilyen felállásban megtaláljuk a hangot emberileg és zeneileg –, művészeti vezetőként mindig én állítom össze. Ilyenkor izgalmas kihívás egy új dramaturgiai egész létrehozása, amelyet nem zavarhat meg az, hogy sokféle zenei egyéniség, formáció lép fel a koncerten.
Mit jelent az életedben a kamarazenélés, a közös játék?
Számomra a kamarázás a zenélés egyik legcsodálatosabb formája. Hatalmas élmény maga a munkafolyamat, egy zenemű történéseinek közös felfedezése, megértése, megfogalmazása, közös átélése. Mivel igen kommunikatív embernek tartom magam, számomra csodálatos olyan zenészekkel dolgozni, akikkel kreatívan lehet együtt felfedezni egy darabot, és mivel saját elképzelésük van róla, ez a párbeszéd a koncertek alkalmával sem marad el. Ahogy eddig tapasztaltam, a közönségnek is nagyobb élmény, hogyha a mély tartalom mellett ezt az inspirációt, aktív párbeszédet látja a zenészek között a színpadon.
Mesélnél a Kamara-Kör jövőbeli koncertterveiről?
Az idei évadban kilenc koncertje lesz a Kamara-Körnek, ebből három gálaest, tehát több zenész is fog játszani. A másik hat koncerten önálló együttesek mutatkoznak majd be. A gálaestek más-más helyszíneken lesznek, nagy megtiszteltetésünkre például a Zeneakadémia Solti György Kamaratermében december 9-én A tehetség kötelez sorozat keretében, vagy a Magyar Rádió Márványtermében. A kamaraegyütteseket önállóan bemutató esteken a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében októberben Stark János Mátyás és Ránki Fülöp hegedű-zongora duója lépett fel, januárban Láposi Dániel és Hencz Kornél ütőduója játszik, februárban Molnár Anna és jómagam fogunk dalestet adni, márciusban Balogh Ádám és Szilasi Dávid négykezes estje lesz hallható, májusban pedig a Trio Y (Varga Oszkár, Matuska Flóra és Dani Imre) lép majd színpadra.
És mik a távolabbi célok?
Ez még képlékeny, és sok mindentől függ, hogy a terveink közül miket lehet majd megvalósítani. Az egyik célom, hogy hosszú távon egy kamarazenekar alakulhasson a Kamara-Kör fellépőiből, amelynek tagjai a kisebb együttesekben való közös zenélés alatt már megismerhették egymás zenei egyéniségét. Ennek megfelelően szeretném, ha idővel kialakíthatnánk egy közös repertoárt is a 20. századi, kortárs, vagy akár a klasszikus irodalom kisebb kamarazenekari formációra írt műveiből.
Aktívan használjátok a közösségi média platformjait. Tudatosan építed az online jelenlétet?
Abszolút!
Manapság ez sajnos elkerülhetetlen. Sajnos, mert tőlem távol áll a 21. századi világ felgyorsult tempója, amit nagyban a közösségi média és az internet megjelenése okozott.
Ezzel szemben szerintem hasznos és fontos dolog, hogy információkat adjunk át. Ez nagy lehetőség nekünk, zenészeknek például arra, hogy sokkal személyesebben és kötetlenebbül kommunikálhassunk a közönségünkkel, képviseljük, átadjuk a saját értékrendünket, amit közölni szeretnénk. Szerintem ez szuper!
Az írás a Figaro decemberi számában jelent meg. A Figaro a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának ingyenes zenei lapja. Elérhető a Zeneakadémia épületeiben, a budapesti konzikban, illetve a következő helyeken: Óbudai Társaskör, Fonó Budai Zeneház, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény, Rózsavölgyi Szalon, Írók Boltja, MOMKult.