Langer Ágnes

- Először játszottad Bartók  2. hegedűversenyét zenekarral, ráadásul rögtön a Zeneakadémia Nagytermében.

- Legfőképpen azért is reméltem, hogy eljutok a verseny végéig, mert nagyon szerettem volna előadni ezt a művet nagyzenekarral. Mivel én sosem jártam a Zeneakadémiára, ez volt az első alkalom, hogy a Nagyterem színpadán állhattam, fantasztikus élmény volt! Egy-két éve kezdtem el tanulni a darabot, és azt kell hogy mondjam, sokkal nehezebb volt, mint bármelyik hegedűverseny, amit eddig játszottam. Pusztán magukat a hangokat megtanulni egy nagyon hosszú folyamat, viszont egyértelműen nagyon közel állt hozzám ez a mű és úgy éreztem, jó ötlet felvenni a versenyprogramomba is. Nagyon örülök, hogy így döntöttem, mert mégis csak úgy dukál, hogy a Bartók Versenyen a Zeneakadémia Nagytermében Bartók-hegedűversenyt játsszon az ember.

- A verseny repertoárján szereplő többi nagyzenekari döntős művet játszottad már zenekarral?

- A választhatóak közül Beethoven D-dúr hegedűversenyét játszottam már zenekarral, egy tavalyi verseny döntőjében pedig Sosztakovics hegedűversenyét adtam elő. Ez utóbbi most nem szerepelt a repertoáron, de ezt nem is annyira bántam, mert mindenképpen a Bartók-mű mellett döntöttem volna.

- A verseny gálakoncertje után másnap már el is utaztál Magyarországról.

- Igen, rögtön hétfő reggel Vancouverbe repültem. Anne Shih, a tanárom itt él, amikor épp nem Németországban tanít, így főként miatta jöttem ide, de személyes szálak is fűznek a városhoz. Október 5-én lesz egy fontos fellépésem Moszkvában:

Nagyon várom már ezt a rendkívül izgalmas fellépést! Mivel gyakorlatilag közvetlenül a verseny után lesz, erre készülök most minden erőmmel. Tehát nem pihenek, de nem is baj – jó érzés egy friss hegedűversenyt gyakorolni.

- Moszkva után merre visz az utad?

- Erre a félévre visszamegyek Németországba, ahol master éveimet végzem, a következő szemesztertől pedig Hollandiában folytatom tanulmányaimat a Maastrichti Konzervatóriumban Borisz Belkin osztályában, akit szintén a tavalyi orosz verseny kapcsán ismertem meg.

- A mostani versenynek is lesz ilyen fajta hozadéka?

- Nagyon remélem! A harmadik díj mellett rengeteg különdíjat is kaptam, talán ezek jelentik számomra a legtöbbet, hiszen ez a versenyzés lényege. Meghívott a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, akikkel a nagyzenekari döntőben együtt játszottam. Kaptam egy meghívást a Magyar Rádió Márványtermébe március 20-ára, az Auer Fesztiválra – ahol valószínűleg egy zongoristával lépek majd egy színpadra –, valamint a MÁV Szimfonikus Zenekar és a Zuglói Filharmónia is nekem ítélte koncertmeghívással járó különdíját. A verseny kapcsán visszahívott a Gödöllői Szimfonikus Zenekar is, ezt a koncertet különösen várom: mivel én gödöllői vagyok, sokakat ismerek személyesen az együttesből. Nagyon örülök annak, hogy zeneileg is kicsit több időt tölthetek otthon – 

akkor lennék a legboldogabb, ha hosszútávon haza tudnék jönni.

Langer Ágnes a Bartók Világverseny és Fesztivál nagyzenekari döntőjén (Fotó/Forrás: Zeneakadémia / Mudra László)

- Tizenhárom éves korod óta Németországban tanulsz. Hogy kerültél oda?

- Tíz éves voltam, amikor megismertem jelenlegi németországi tanáromat. Akkoriban nagyon sok tanárhoz elvitt a zeneiskolai hegedűmesterem, meghallgatott a legtöbb zeneakadémiás professzor is. Általa jutottam el Zsigmondy Déneshez, aki idős kora miatt már nem vállalt tanítványokat, viszont elküldött Anne Shih veszprémi mesterkurzusára. Ez az egy hét akkora élmény volt, hogy még évek múlva is folyton erről beszéltem. Tizenhárom éves koromban azt mondták a szüleim, ha ennyire szeretnék nála tanulni, akkor menjek ki hozzá Németországba.

Beírattak egy gyorstalpaló német nyelvtanfolyamra és egy hónapon belül ki is költöztem.

Sokat jártam haza és a szüleim is időről időre meglátogattak, de nem volt könnyű ez az időszak, főként mert én egy nagyon családcentrikus ember vagyok. Ettől függetlenül mindenhol könnyen és gyorsan otthon tudom magam érezni, bármilyen környezetbe könnyen beilleszkedek.

- Bármerre is jársz a világban, tanulmányaid és koncertjeid mellett a legtöbb időt a hegedűddel töltöd kettesben. Hogy néz ki egy átlagos napod?

- Igyekszem idejében, hét óra körül felkelni, hogy nyolctól délig egyfolytában gyakorolhassak, mivel délelőtt vagyok a legproduktívabb. Ebéd után általában alszom egy keveset, majd folytatom a gyakorlást estig. Nem nagyon szoktam szünetet tartani, szeretek egyben sokat gyakorolni, hogy utána több időm legyen. Általában egy-másfél óránként szoktam darabot váltani, ezáltal újra és újra fel is frissülök.

Langer Ágnes a Zeneakadémia művészfolyosólyán (Fotó/Forrás: Zeneakadémia / Mudra László)

- A hegedűirodalom egyik legnagyobb kihívást jelentő concertója után mi szerepel a művészi bakancslistádon?

- Az a jó ebben a hangszerben, hogy óriási az irodalma, rengeteg mű közül lehet választani. Nemcsak szóló, de kamara vagy versenyművek tekintetében is szinte végtelen lehetőség áll rendelkezésünkre. Az elkövetkezendő pár évben talán a legfőbb célkitűzésem, hogy bővítsem a repertoáromat. A zenét és a zenélés minden formáját nagyon szeretem:

Annak örülnék a legjobban, ha minél többféle dolgot csinálhatnék, így bárhogy is alakul az életem, ha zenével foglalkozhatok, boldog leszek.