Milyen érzés pécsiként a szülővárosodban fellépni?

Nagyon régen játszottam ott utoljára, úgyhogy azt nem mondhatom, hogy törzsközönségem lenne, de sok ismerősöm van a városban, remélem, azokkal, akik régebben jártak a koncertjeimre, most is találkozunk majd. Kicsit úgy gondolok erre a mostani hangversenyre, mint ahol világok fognak keveredni, mert a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara játszik, amelynek a tagjai között sok az ismerősöm, barátom.

A koncerten Bartók III. zongoraversenyét játszod. A komponista alighanem minden magyar zenész számára egyfajta origó, de mit jelent ő egy zongoristának, illetve speciálisan neked?

Ha valaki Magyarországon tanul zenét, akkor már kisgyerekkorától folyamatosan találkozik Bartók muzsikájával. Nekem a III. zongoraversenyhez személyes élményem is kötődik, Ránki Dezső előadásában, Kocsis Zoltán vezényletével hallottam, nem sokkal Kocsis halála előtt. Az az előadás nagyon meghatározó volt számomra, korábban soha nem éreztem a darabot ennyire meggyőzőnek. Azóta vágytam rá, hogy én is eljátszhassam.

és így képesek mindig a saját hangjukon megszólalni. Nagyon inspiráló ez a magatartás, ráadásul Bartók nemcsak zeneszerzőként, hanem zongoristaként is hatással van ránk. Sokat hallgattam régi felvételeket, és amikor valami elérhető Bartók előadásában, abból nagyon sokat lehet tanulni.

A legutóbbi interjúnkban is említetted, hogy sokat és szívesen hallgatod a nagy elődök felvételeit. Kiket tartasz izgalmasnak a III. zongoraverseny interpretációtörténetében?

Amikor egy előadásra készülök, viszonylag keveset hallgatom a darabot mással, régebben viszont sok felvételt megismertem. Szeretem a híres, Anda Géza-félét, természetesen Kocsis Zoltán lemezei is megkerülhetetlenek, és Schiff Andrással is hallgattam a zongoraversenyt. A magyar művészek olyan kifejezésbeli árnyalatokra képesek, amelyre mindazok nem (vagy jóval kevésbé természetes módon), akik nem itt, Bartókkal nőttek fel. De a legjobb hallgatási mód az, ha az ember előveszi a kottát, és eljátssza, vagy csak nézegeti.

Balogh Ádám (Fotó/Forrás: Dékány Zsolt / Pannon Filharmonikusok)

Képes vagy arra, hogy tudatosítsd magadban, milyen előadók mely vonásai hatottak a te játékodra?

Inkább indirekt folyamatok működnek, nem az, hogy megtetszik egy megoldás, és átveszem. Elsősorban nem is azért nem hallgatok a felkészülés alatt másokat, mert félek, hogy befolyásolnak, hanem mert

De én igyekszem mindig tudatos lenni a zenehallgatásban, folyamatosan analizálom, mi tetszik, mi nem, és miért. Aztán amikor megfogalmazom, hogy valamit jónak tartok, azt teljesen más helyen tudom hasznosítani. Koncert után viszont, amikor visszahallgatom a felvételemet, már ki lehet elemezni, milyen hatások jelentek meg a játékomban.

Rendszeresen elemzed a koncertfelvételeidet?

Igen, nagyon hasznosnak találom. Inkább az a kérdés, mikor és hogyan tegyem, mert amikor az ember lejön a színpadról, nagy a kísértés, hogy azonnal meghallgassa a felvételt, amennyiben rendelkezésre áll. Pont így jártam a legutóbbi versenyen, amit élőben közvetítettek, de hasznosabb, ha az ember akkor kezd el foglalkozni a produkciójával, amikor már távolságot tud tartani. Ez lehet néhány óra, néhány nap vagy akár még több idő elteltével, mert a koncert utáni lelkiállapot nem igazán alkalmas erre, nem tudjuk értelmezni, mi és miért történt.

Az önkritika is hasznos dolog, de valaki másnak sokkal jobb tanácsokat tudunk adni.

Mennyire kell specializálódnia egy zongoristának, aki Bartókot játszik?

Bartók zongorakezelése teljesen különbözik más szerzőkétől. Ugyan kézre áll az a fajta játék, ami nála szükséges, de meg kell szokni ezt az eltérő hozzáállást. Persze nincs két egyforma szerző, de Bartókba belenő az ember, ahogy a nagy klasszikusok, így Beethoven vagy Schumann esetében is történik. Ugyanebből a korszakból például Berg esetében a technikát, a hangzásvilágot sokkal tovább tart megszokni.

Ha sok Ravelt játszol, akkor Messiaen is könnyebben érthető, ha sok Bartókot, akkor meg Ligetihez könnyebb megtalálni a kulcsot.

Balogh Ádám (Fotó/Forrás: Dékány Zsolt / Pannon Filharmonikusok)

Bartók III. zongoraversenye kapcsán gyakran kiemelik, mennyire más ez a mű, mint a szerzőnek a műfajban írt egyéb alkotásai. Te hogyan látod a darabot, mi az, ami különösen fontos benne számodra?

Nagyon mély emberi érzékenység van jelen benne, ami Bartók minden művében fellelhető, de itt fokozottan. Rendkívül szeretem a III. zongoraversenyt, egészen más, mint az első vagy a második, amelyek ugyan szintén közel állnak hozzám, de inkább intellektuális síkon, illetve a bennük áradó energiával hatnak, míg a harmadik sokkal személyesebb. Ilyenkor nyilván eszünkbe jut mindaz, amit Bartók életéről tudunk, az utolsó évek megpróbáltatásai.

Éppen ezért rendkívül őszintén, minden sallang nélkül tudta megfogalmazni a gondolatait. Van ebben egyfajta lemondás is, legalábbis én úgy képzelem.

Egy ilyen művel kapcsolatban fontos kérdés lehet a hitelesség, ami talán még nehezebben ragadható meg racionálisan.

Igen, de ebben a szerzővel, a darabbal kapcsolatos korábbi élmények is meghatározók. Az érzés akkor is megmarad, amikor már nem is emlékszünk az első benyomással kapcsolatos konkrétumokra, és erősen kihat a későbbi viszonyulásunkra, segít utat találni a komponista világához, érzéseihez. Ezért fontos, hogy fiatalon találkozzunk Bartókkal, amikor az ember még rendkívül fogékony.

A pécsi koncertet Varga Gilbert fogja vezényelni. Dolgoztatok már együtt?

Még nem, de nagyon kíváncsi vagyok rá, mert ő sokat vezényelte a Pannon Filharmonikusokat, nekem pedig ott játszottak a szüleim. Már pár éve felvetődött ennek a hangversenynek a gondolata, csak akkor a pandémia miatt nem valósulhatott meg.

Biztos jó lesz együtt dolgozni vele is, és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarával is, ritkaság, hogy az ember hozzá hasonló korú fiatalokkal játszhat együtt.

Amikor zenekari koncerten játszol, figyelembe veszed, mi szerepel még a programban, mi hangzik el előtted-utánad?

Meg szoktam nézni, most például a végleges műsorba elég ritkán játszott, különleges darabok kerültek be, Frank Martin és Milhaud egy-egy műve. Egy teljesen Bartóknak szentelt esten az ember kicsit más érzéssel ül le a zongorához, mint egy ilyen színes program esetén. Vagy olyan is előfordult, hogy az első részben egy Beethoven-zongoraversenyt játszottam, a másodikban pedig szintén tőle szerepelt egy szimfónia, és akkor ráadásként mindkét darab témáira improvizáltam. De amikor kimegyek a színpadra, már csak azzal az egy művel foglalkozom, amit játszani fogok.

Gyakran szoktál ráadásként improvizálni?

Időszakfüggő, egy időben nagyon szerettem, és szerintem lesz majd még olyan korszakom, amikor visszatérek hozzá. Ez azon is múlik, hogyan érzem magam, a koncert előtti egy-két napban jön-e olyan ihletem, amiről úgy gondolom, élvezetes lehet a közönségnek is.

Ha egymás után jönnek a feladatok, túl sok minden van a fejemben ahhoz, hogy csak úgy eljátszadozzam, kitaláljak valami érdekeset. Persze a sok időben el is lehet veszni, ezért ösztönöz, amikor azt érzem, mindjárt itt a koncert, addig kell kitalálni valamit. A gondolati magot pedig azután a színpadon tovább lehet fejleszteni.

Balogh Ádám (Fotó/Forrás: Dékány Zsolt / Pannon Filharmonikusok)

A koncert címe: Fiatal tehetségek Maestro Vargával. Bár kétségtelenül fiatal vagy, már számos szép eredményt elértél, és jó ideje aktívan koncertezel. Mennyire jó vagy rossz ezt a címkét megkapni?

Elfogadom, ha fiatal művésznek hívnak, mert nálam tizenöt évvel idősebbeket is illetnek ezzel a jelzővel. Ugyanakkor azt szeretném, hogy

Manapság sokan már igen fiatalon nemzetközi karrierbe kezdenek, úgyhogy azt gondolom, ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy valaki huszonöt, negyven vagy hatvanöt éves. De a fiatal művész címke lehet marketingfogás is, sokan vagyunk, akiket a közönség még nem feltétlenül jegyzett meg név szerint, a kifejezés pedig azt sugallja, itt van valaki, akire érdemes figyelni, akiből egyszer majd lesz valaki.

A pécsi koncerten nagyzenekarral játszol, de aktív vagy kamarazenészként, és szólókoncerteket is adsz. Melyik előadói forma áll hozzád a legközelebb?

Nagyon szeretem a kamarazenét, ahol sokat lehet tanulni a többi játékostól. Fontos megélni a mellérendelt viszonyt. Bizonyos szempontból ilyen a kapcsolatunk a zenekarral is, ugyanakkor vezető szerepet is be kell tölteni, hiszen egyedül képviseljük a gondolatainkat sok emberrel szemben. Illetve ott még az a kérdés is, milyen dinamika alakul ki a karmesterrel. Szólóban pedig teljesen a magunk urai vagyunk. Ez egy nagyon hosszú folyamat, sok tanulással jár, de a három terület kiegészíti egymást. Mély önismereti spirálba kell leszállni, értelmezni saját magunkat, milyen helyzetben hogyan reagálunk, hogyan tudunk funkcionálni.

Mi vár rád a koncert után? Milyen hosszabb távú terveid vannak?

A legfontosabb következő hangverseny a június 5-i diplomakoncertem lesz. Egy darabig külföldön éltem, és most visszatérve befejezem a mesterképzést. Szólóban is fogok játszani, Rahmanyinov-műveket, és Ravel Zongoratriója is elhangzik majd régi barátaim, Korossy-Khayll Csongor és Devich Gergely közreműködésével. A második részben pedig Beethoven G-dúr zongoraversenyét adom elő a Concerto Budapest segítő közreműködésével, Rajna Martin vezényletével. Diploma után el akarom kezdeni a doktori képzést a Zeneakadémián, Kapusztyin zongoraversenyeivel tervezek foglalkozni. Érdekel a jazz és a klasszikus zene viszonya, és hogy milyen felkészültség szükséges ezeknek a daraboknak az előadásához, mert se a jazz-zenészek nem érzik magukat igazán otthon benne, se pedig a klasszikus zenészek. Ősszel néhányszor itthon is lehet majd hallani, de aztán szeretnék külföldön is kapcsolatokat építeni.

Még van rá öt jó évem, hogy komolyabb versenyeken vehessek részt, ki akarom használni.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Balogh Ádám (forrás: Pannon Filharmonikusok)