Nem mindennapi élményben lehetett része azoknak, akik vállalkoztak az Eiffel Műhelyház átadás előtti bejárására. A hatalmas épület még azoknak is sok meglepetést tartogathat, akik már néztek ott előadást.

a kamaraprodukcióknak és közvetítéseknek otthont adó Hevesi Sándor háziszínpad és az előcsarnokként, illetve nagyszabású koncertek helyszínéül szolgáló Mozdonycsarnok mellett a főépület számos rejtett zugot vagy a laikus számára meglepő módon hasznosított teret rejt.

A túra az előcsarnokban található makettnél indul, ahol vethettünk egy átfogó pillantást az egész területre, az öthajós főépületre, a külső objektumokra – beleértve a rendezvényeken változatosan kivilágított kéményt –, a parkra és a mozdonyokra. Ókovács Szilveszter , a sétát vezető főigazgató elmondta, hogy

Egyes raktárakat oda költöztetnének át, hogy több próbatermet nyerjenek, illetve abban az épületben kapna helyet az Opera Gyermekkarának és a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékeinek létrehozott iskola. Pedig amit most látunk, már az sem kis terület, 32 ezer épített négyzetméter – tudjuk meg a főigazgatótól. Elmondása szerint korábban kevéssé praktikus megoldásokkal tudták csak elhelyezni az Opera különböző funkciójú egységeit, a gyártóműhelyeket, a raktárakat, és szükségük volt új próbatermekre is, köztük egy az Operaházéval megegyező méretű színpaddal rendelkezőre (ez lett mostanra a Bánffy Miklós terem). Használaton kívüli, állami tulajdonban lévő épületeket kerestek, és az akkori Északi Járműjavító nem csupán alkalmasnak tűnt, de mérete miatt lehetőséget biztosított, hogy a különböző részlegek egy helyre költözzenek, jelentősen megkönnyítve a munkafolyamatokat és a logisztikát.

A két és fél éves próbaüzem során már jó pár emlékezetes előadás is helyet kapott itt, például a jazzbetétekkel tarkított Poppea megkoronázása, a prózai színházat zenével és tánccal összeházasító Az úrhatnám polgár, vagy a három opera egybeszövéséből készült Figaro³.

Utunk a makettől a Fricsay Ferenc stúdióba vezet. Már az eddigiekből is észre lehetett venni, hogy a Műhelyház legkisebb részletei is valakinek a nevét viselik, az Operához vagy a helyszínhez köthető, egykori nagyságokét, legyen szó akár olyanokról, akik a reflektorfényben álltak, akár olyanokról, akik a háttérben segítették a munkát. A terem szintén hiányt hivatott pótolni,

Első vendége pedig nem más volt, mint a világhírű tenor-bariton, Plácido Domingo, aki már két lemezt is készített itt. A sárgás színű falakon az akusztikai elemek különböző méretű csonka gúlákból állnak, ezeket is, ahogyan más termek belső borításának nagy részét, az Opera saját műhelyei készítették.

A következő helyszín a Hevesi Sándor háziszínpad, ami ismerős lehet azoknak, akik az elmúlt évben követték az Opera online programjait, azokat nagyrészt itt vették fel. Rögtön bele is látunk az operai munkafolyamatokba,

A produkció az október közepén induló Operakoktél sorozatban lesz majd látható, melyre diákcsoportokat vár az intézmény. Ez a terem is használható tehát próbaszínpadként, hétvégén viszont az opera-keresztmetszetek, a gyerekelőadások és a kamarazenei produkciók várják a közönséget – helyet foglalni az Operaházból átkerült, régi székeken lehet.

A Mozdonycsarnok túloldalán, a Bánffy Miklós teremben épp a szombattól játszott A Mester és Margarita-előadás próbái zajlanak, láthatjuk a moszkvai Varietészínház cirill betűs feliratát, Hollerung Gábor karmester a zenekari árokban vár a kezdésre, és megjelenik maga Pilátus is, Kovács István basszista személyében. A séta során lehetőségünk lesz még egyszer belenézni a próbába, akkor épp Bar-Rabban szabadon bocsátását tekinthetjük meg. Ám ez a terem is többfunkciós, amellett, hogy lehet benne próbákat és előadásokat tartani,

Filmeket azonban nem csupán felvenni, de lejátszani is lehet itt, a közelmúltban megfelelő hangtechnikát és vetítővásznat építettek be, így a terem egy csaknem ötszáz fő befogadására alkalmas moziként is hasznosítható.

A Bánffy termet az emeleti kijáraton keresztül hagyjuk el, a Fülöp Zoltán üveghídon átkelve vethetünk egy újabb pillantást, ezúttal felülről a Mozdonycsarnokra. Aki esetleg még nem lett volna a helyszínen, ne gondolja, hogy az elnevezés pusztán valamilyen múltbeli funkcióra utal, ma is itt áll felújított állapotban az a 327-es számú mozdony, mely egykor a Királynő nevet viselte. Lefelé tekintve megláthatjuk az építészeket méltató emléktáblát,

Feketeházy nevét viseli az a terasz is, amelyről a későbbi vezetett túrák indulni fognak, a főigazgató beszámolója szerint szeretnének méltó emléket állítani az alkotónak, akinek az Eiffel irodával való későbbi kapcsolata miatt háttérbe szorult a neve.

A látogatói folyosók falain már megtekinthető az épület vasúttörténeti múltját feldolgozó tárlat képanyaga, de a tervek szerint itt még további kiállítási tárgyak is helyet foglalnak majd. Közben a különféle termeken áthaladva feltűnhetett, hogy mindenhol egy-egy jellegzetes stílusú, sárga-fehér színű, absztrakt műtárgy függ a falon.

Közben idilli zöld környezetbe jutunk, az Otturbay Melinda oázisba: mindenütt növények, néhány ülőalkalmatosság, az óriási üvegfalakon keresztül pedig lelátni az egy emelettel lejjebb elhelyezkedő varrodákba. Most is folyik a munka, szebbnél szebb ruhák terülnek el a varrógépek alatt, egy asztalon pedig a Párizs lángjai balettelőadás jelmeztervei fekszenek. De az igazi meglepetés akkor ér minket, amikor az oázison végighaladva egy újabb terem tűnik a szemünk elé, az Eiffel Műhelyházban ugyanis még egy sportpálya is található, bár egyelőre a balettművészek használják próbateremként.

Kanyargunk még néhányat, újabb és újabb háttérszakmák munkájába pillanthatunk be.

– kérdezi Ókovács Szilveszter, és bizony megértettük, miért szerepelt a tavaszi Alfától Operáig-videók kérdéssorában, hogy hányszor tévedtek el a művészek az Eiffel Műhelyházban. Belelátunk egy kisebb jelmezraktárba (a nagyobb, 1800 folyóméternyi jelmezzel, egy külső csarnokban található). Az épület ebben a magasságban is teljes egészében körbejárható, egy tériszonyosoknak nem éppen ajánlott, járórácsos híd köti össze a szélső hajókat, közben egy hátsó ablakon át

Következik a festőműhely, itt éppen egy óriási háttéren dolgoznak; az asztalosok és a lakatosok, akiknél – a szakképző iskolákkal való együttműködésnek köszönhetően – már tanoncok is dolgoznak, végül pedig néhány folyosó után visszakanyarodunk a kiindulóponthoz, a Bánffy terem emeleti bejáratához.

Pár lelkes jelentkezővel átmegyünk a Márk Tivadar jelmezcsarnokba, és megcsodáljuk azt a teljesen gépesített rendszert, aminek segítségével viszonylag könnyen lehet a számtalan produkcióhoz tartozó ruhákat, cipőket, kiegészítőket mozgatni. Sajnos az időjárás miatt a parkban ezúttal nem nagyon lehetett körülnézni, pedig az új játszótérre kíváncsi lettem volna, de a különleges ipari műemléképületek önmagukban is elég élményt nyújtottak. Az október 25-i megnyitó után erről bárki meggyőződhet, hiszen az épületben vezetett túrákat is fognak tartani.

Fejléckép: Az Eiffel Műhelyház kívülről (fotó: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)