boldoczki oriental

Október 29-én adták át a rangos német ECHO Klassik komolyzenei díjakat. A kitüntetettek között volt Boldoczki Gábor, a Zeneakadémia trombitaművésztanára, akinek az Oriental Trumpet Concertos című lemezéért ítélték oda a díjat az „Év hangszeres szólistája” kategóriában. Ennek kapcsán beszélgettem az előadóművésszel, akinek repertoárja sokoldalú érdeklődését tükrözi a barokk szerzőktől egészen Penderecki, Hindemith, Ligeti és más kortárs művészek munkásságáig. Boldoczki Gábor nemcsak tanít a Zeneakadémián, hanem a Koncertközpont rendszeresen fellépő művésze is. Legutóbb a Nagyteremben Bohemian Rhapsody című koncertjére került sor, ahol a Prágai Kamarafilharmonikusokkal közösen állt színpadra.
Zelik Henrietta interjúja.

Boldoczki Gábor

- Mikor határozta el, hogy szólókarrierbe kezd?

- Elég későn döntöttem el, hogy zenész leszek. Édesapám adta kezembe először a hangszert, ő rézfúvóstanár volt a kiskőrösi zeneiskolában. Kilencévesen kezdtem trombitálni, rendszeresen gyakoroltam mindenféle szigorú felügyelet nélkül; szerettem csinálni, de nem fűztem hozzá komoly elképzeléseket. Aztán tizennégy évesen megnyertem az országos trombitaversenyt, ami arra ösztönzött, hogy zenei szakközépiskolába felvételizzek. Az első nemzetközi versenyem Genfben volt, ahol harmadik helyezést értem el, és éppen a huszadik születésnapomon vehettem át a díjat. Ez volt az a pillanat, amikor elhatároztam, hogy zenész szeretnék lenni. Abban az évben részt vettem még hat nemzetközi versenyen, mindegyiken díjazott lettem, az utolsó négyet pedig meg is nyertem.

A zeneakadémiai tanulmányok után Karlsruhéban Reinhold Friedrichnél tanultam. A párizsi Maurice André Nemzetközi Trombitaversenyen ismertem meg a menedzseremet, akihez azóta jó barátság is fűz; az ő segítségével indult el szép lassan a karrierem.

- Hatalmas sikert aratnak lemezfelvételei, és számos kitüntetésben részesült. Mesélne ezzel kapcsolatos élményeiről?

- Mindig nagy megtiszteltetés és határtalan öröm, amikor az ember munkáját elismerik. Az első lemezemnek (Glanz der Trompete) köszönhetően 2003-ban a Deutsche Phono-Akademie-től az „Év felfedezettje” címet kaptam, melyet 2008-ban az ECHO Klassik „Év hangszerese” díja követett. A Tromba Veneziana albumom izgalmas kísérletezésnek bizonyult. Antonio Vivaldi műveit vettük fel, és a lemez érdekessége az volt, hogy Andres Gabetta együttese historikus vonós hangszereken kísért. Amikor először találkoztam velük, nagyon izgatott voltam, hogy a mai építésű trombitám hogyan illeszkedik majd a barokk együttes hangzásába, de azonnal kiderült, hogy nagyon jól működik a dolog. Fantasztikus élmény volt olyan zenészekkel együtt dolgozni, akik ennyire otthon érzik magukat a barokk zene világában.

Nagyon örültem a tavasszal szerzett ICMA (International Classical Music Award) díjnak, amelyet az Oriental Trumpet Concertos című lemezem nyert kortárs zene kategóriában. A Sinfonietta Cracovia és Jurek Dybal lengyel karmester közreműködésével született ez az egyedi album. Kelet-európai és közel-keleti trombitaversenyeket eddig nem igazán játszottak lemezre.

A felvételen Krzysztof Penderecki, Fazıl Say, Alexander Arutiunian és Aram Hacsaturján művei hallhatóak, köztük Penderecki és Say számomra komponált trombitaversenyei. Nagy megtiszteltetésben volt részem, amikor az ECHO díjat vehettem át szintén ezért az albumért.

Boldoczki Gábor a 2015-6-os évadban rezidens szólista volt a Pannon Filharmonikusoknál

- Több zeneszerző komponált az Ön számára műveket. Hogyan sikerült ilyen kapcsolatba kerülnie a művészekkel?

- Fontos feladatomnak, felelősségemnek érzem, hogy kapcsolatot teremtsek a mai zeneszerzőkkel, és arra motiváljam őket, hogy minél több művet komponáljanak trombitára. Krzysztof Pendereckit nyolc éve ismertem meg, amikor a Varsói Beethoven Fesztiválon Joseph Haydn trombitaversenyét játszottam az általa komponált három cadenzával. Ez volt az első személyes találkozásunk és közös munkánk, ekkor fogant meg a trombitaverseny ötlete. Szerettem volna különböző trombitákon játszani a műben, így ugyanazt a motívumot eljátszottam neki piccolo trombitán, C-trombitán, Esz-trombitán és szárnykürtön is. A szárnykürt különösen tetszett neki. A darab gyorsan elkészült, és különleges élmény volt Penderecki kéziratából tanulni, hiszen a szerző nagyon rendezetten, precízen ír. A nyomtatott trombitaszólamot csak az első próbán vettem a kezembe.

- Milyen volt együtt dolgozni Pendereckivel? Interpretációs kérdésekben mennyire értettek egyet?

- Mindig érdekes pillanat a szerző és az előadóművész elképzeléseinek találkozása. Gondoljunk csak bele: van egy kotta, azon pontocskák meg vonalak, és abból mennyi mindent ki lehet olvasni. Pendereckivel nagyon jó volt együtt dolgozni, hasonlóan gondolkodtunk a műről, és szinte szavak nélkül megértettük egymást. A darab trombitaszóló nélkül kezdődik, így a mű bemutatóján nem mentem be a karmesterrel együtt meghajolni. Az első cadenza a színpad mögül csendült fel. Jó kis meglepetés volt a közönség számára.

- Hogy alakult ki a Fazıl Say-jal való együttműködés?

- 2010 nyarán a Mecklenburg–Elő-Pomerániai Ünnepi Játékokon rezidens művész voltam. Egy zenei kívánságlistát írhattam össze a repertoárral és az előadókkal kapcsolatban. Nagyon szerettem volna, ha erre az alkalomra Fazıl Say egy trombitaversenyt komponál számomra. A folyamatos szakmai konzultáció során össze is barátkoztunk. Azóta gyakran játsszuk Sosztakovics 1., trombitás zongoraversenyét is, amiben ő a pianista.

- Mik a további tervei?

- A tanítás nagyon harmonikusan egészíti ki a szólistakarrieremet. A sok utazás után jó arra gondolni, hogy elmesélhetem a növendékeknek a koncertek során szerzett élményeimet és tapasztalataimat. Továbbra is szeretnék lemezeket készíteni, bővíteni a repertoáromat, és kapcsolatban maradni a zeneszerzőkkel.