Nézze meg videósorozatunk legújabb részét:
Hámori Máté
Huszonöt év fiatal kor egy szimfonikus zenekarnál: épp ennyi idős az Óbudai Danubia Zenekar, amely Hámori Máté művészeti vezetésével virágkorába lépett.
Az 1983-as születésű karmester öt éve igazgatja az óbudai együttest. Már gimnazistaként külön énekórákat tartott az osztályának, később, még zeneakadémistaként alapította első zenekarát – hogy legyen mit vezényelnie. Megesett, hogy az autóját is eladta, hogy finanszírozni tudjon egy koncertet, és azt sem bánta, hogy a zenekar azóta feloszlott: a zene szenvedélye megmaradt. Az Óbudai Danubia élén a szimfonikus repertoár ismeretlenebb területeire vezeti közönségüket, egyaránt játszanak a barokk és a klasszika elfeledett kincseiből és a modern és kortárs zene felfedezésre váró remekműveiből. Együttesként képben vannak, résen vannak: 2020-ban az ő közreműködésükben hangzik el hazánkban Kurtág György tavalyi, világsikert aratott operája, A játszma vége.
Hámori Máté (Fotó/Forrás: ÓDZ)
Amit a karmester csinál, az jelentősen befolyásolja, hogy a zenész hogyan viszonyul a saját hangszeréhez és az előadott műhöz
– nyilatkozta a Fideliónak. Igazi 21. századi maestro, aki nem öncélú erőfitogtatással, tekintélyelvűséggel igazgatja a zenekart, hanem invencióval, kreativitással jár elöl. A zenekar tematikus évadai, a már ismert remekművek radikálisan új, élő olvasatai erről a leleményről tanúskodnak, és egy olyan energiáról, amelynek szükségéről sokszor elfeledkeznek ebben a műfajban.
Hámori Máté 2017-ben az Arany Érdemkereszt polgári tagozatában, 2019-ben pedig Liszt-díjban részesült, de sem a karmesteri pulpitusra, sem a próbákra nem viszi magával a plecsnit. Nem értékek ellen, hanem értékekért érdemes lázadni, vallja, a nyugati világnak az utolsó nagy fogódzója a kultúra. Szerinte azt a misztériumot kell megteremteni a koncertteremben, amit a régiek a templomokban tapasztaltak.
Makláry László
Az Operettszínház doyenjének titka fő-zeneigazgatóként az volt, hogy az emberi oldalát is megragadta a feladatainak.
Makláry László vérmérséklete alapján is a zenés színház pergő forgatagába való, szédítő zenei tempóit egyszerre rettegik és csodálják az énekesek és a táncosok a színpadon. Ez persze sokszor a siker egyik záloga, az általa igazgatott zenekar dinamikája több mint negyven éve sodorja magával az Operettszínház közönségét, valahogy úgy, ahogy az ő vitorlását a szél. Ez – a sebesség, a tempó – hobbijának és munkájának közös lényege.
Makláry László (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)
Művészi karrierje korai, sorsdöntő momentuma volt, amikor a New York-i Broadwayn megismerkedett Leonard Bernsteinnel. 1978-tól a Budapesti Operettszínház karmestere, ’83-tól zeneigazgatója, később fő-zeneigazgatója. 1983-ban az ő vezényletével mutatta be a Szörényi–Bródy-páros a legendás István, a királyt.
A büszkeség mindig ott van a szeme sarkában, joggal: az ő érdeme is, hogy a rockopera a mai fülnek is fantasztikusan szól.
A művet legutóbb 2018-ban az Operettszínház új produkciójában vezényelte.
Azt mondja, épp azt szereti a legjobban, amin dolgozik, legyen az Lehár Ferenc, Kálmán Imre vagy Andrew Lloyd Webber. Odafigyel a zenekarára, mindenkit a keresztnevén szólít, és tudja, hogy csak úgy lehet maximalista, ha a muzsikusokkal emberként bánik. Nála a humor, a közvetlenség az, ami összetart egy együttest. Több évtizedes tapasztalata nem merevedett dogmává, nyitottsága, frissessége mögött viszont rutin és tudás rejlik. Megkerülhetetlen doyenjévé vált a magyar zenés színházi életnek. Az Operettszínház fő-zeneigazgatói posztjától a világhírű Liliom-adaptációval, a Carousellel búcsúzik, és 2019-ben az ő pálcájára csendültek fel először Dubajban A víz özvegy hangjai.
(szöveg: Csabai Máté)
hírlevél
