Élt egyszer egy büszke királynő, mérhetetlenül szépséges, egyetlen lovag sem akadt, aki kedvére való lett volna, sőt gyűlöletet táplált irántuk a szívében – így kezdődik az „Erdei mese”, Gustav Mahler A panaszos dal című kantátájának első tétele.

Két testvér vállalkozik is a feladatra, az egyik kedves és jólelkű, a másik azonban vad és istentelen. Aztán ahogy a mesékben lenni szokott, a jó testvér teljesíti sikerrel a próbát: egy fűzfa alatt rálel a virágra, kalapjára tűzi, majd álomba merül a békés helyen. Mikor bátyja ráakad, elönti szívét a féltékenység, egy kardcsapással végez testvérével, a virágot pedig magához ragadva visszatér a városba, hogy elnyerje a királynő kezét.

A kantáta második részében egy vándordalnok talál rá a meggyilkolt testvér csontjára, és furulyát farag belőle magának. De alig érinti ajkaihoz, a hangszer megszólal, és panaszos dalban meséli el, milyen rútul bánt egyik testvér a másikkal. A dalnok sokfelé játssza a különös éneket, míg végül a királyi udvarba is eljut, ahol épp lakodalmát üli a királynő és újdonsült férje, a király. Nagy az öröm, mindenki mulat, csak a király arca szokatlanul sápadt. A pompás terembe érő dalnok itt is rákezd a dalra, és a halott fiú csontja elpanaszolja a történetét. A gyilkos testvér gúnyt akar űzni a vádakból, magához ragadja a furulyát, de mikor belefúj, a síron túli hang őt szólítja meg:

Hallván a dalt, a királynő ájultan omlik a padlóra, a vidám muzsika elhallgat, az előkelő vendégsereg szétszéled, a vár ősi falai pedig leomlanak.

Gustav Mahler a bécsi konzervatóriumban folytatott tanulmányai alatt készítette el A panaszos dal szövegkönyvét, a kantáta három tétele strófikus formában, refrénszerűen visszatérő kommentárral meséli el a testvérpár tragikus történetét. Forrásként Ludwig Bechstein azonos című történetéből, illetve a Grimm-testvérek Az éneklő csont című meséjéből merített. 1878-ban, néhány hónappal a 18. születésnapja előtt készült el a librettóval, a komponálási folyamattal pedig 1880 őszére végzett, ekkor húszéves volt. A zeneszerző már ekkor is kedvelte a nagy apparátust, szólisták, kórus, fiúszólista és külső zenekar is szerepel a műben, melynek azonban nem került sor a bemutatójára.

A komponista rajongói a mai napig vitatkoznak róla, vajon dramaturgiailag melyik megoldás a szerencsésebb, ha a hallgató is tanúja lesz a gyilkosságnak, vagy ha csak a csontfurulya énekéből ismeri meg.

Az átdolgozott, kéttételes verziót végül 1901-ben mutatták be Bécsben, a karmester maga Mahler volt. Az első tételt csak jóval halála után ismerte meg a nyilvánosság, 1934-ben unokaöccse, Alfred Rosé mutatta be, és készített el egy kevert változatot, melyben az eredeti első tétel és az átdolgozott második és harmadik tétel szerepelt. Ezt a verziót rögzítette 1970-ben Pierre Boulez, de

Azóta több koncerten is felcsendült az eredeti verzió, ám a magyar közönség most először hallgathatja meg, milyen ragyogó képzelőerővel és varázslatos atmoszférateremtő-képességgel rendelkezett az ifjú Gustav Mahler.