A két szólista fiatal kora ellenére már neves előadónak számít, amit az is bizonyít, hogy Thomas Ospital, aki a párizsi Conservatoire-on tanult, megkapta a Saint-Eustache orgonista állását, míg Sebastian Kühler-Blessing huszonhat évesen lett az esseni dóm orgonistája. Hazájában ő volt a legfiatalabb, aki megkapta ezt a kinevezést. Ezúttal azonban – a párbaj eddigi hagyományaihoz híven – az improvizáción lesz a hangsúly. Nem egész műveket hallhatunk, hanem azok kiemelt részleteit, fontos motívumait.
„Talán a legizgalmasabb élmény, amit az eddigi estek is megmutattak, hogy mennyire másként szólal meg ugyanaz a hangszer két előadó keze alatt – mondja a sorozat megálmodója és műsorvezetője, Fassang László. – A francia iskolában fontos szerepe van a színeknek, árnyalatoknak. Az a bizonyos varázs, charme megjelenik az orgonamuzsikában. Ez persze igaz az előadásmódon túl a szerzőkre is. Ugyanakkor a német iskolában nagyon hangsúlyos a struktúra, a forma. Természetesen egyik esetben sincs szó kizárólagosságról a játékmódban. Erre garancia, hogy mindkét fiatalt személyesen ismerem. Sőt Thomas Ospital tanítványom is volt.” Ezeknek az esteknek a lényege a meglepetés. Arra a kérdésre, mit árulhat el előre a közönségnek a műsorról, a Müpa orgonaestjeinek szerkesztője így felel: „a véletlennek ezúttal is fontos szerepe lesz. Dobókockával sorsoljuk ki, hogy hat téma közül melyikre kell majd spontán módon reagálni. Ez az azonnaliság áll a középpontban.
Szeretném, ha a közönség is érezné, hogy az orgona nem valami avítt, idejétmúlt, csak a nagy templomok miséihez köthető hangszer. Éppen ezért, bár folyamatosan születnek újabb és újabb kortárs kompozíciók orgonára, ebben a párbajban nem meghatározó, hogy régi, klasszikus darab motívuma kerül-e reflektorfénybe, vagy valami más, akár eredendően nem erre a hangszerre komponált mű. Ismételten hangsúlyozom, nem átdolgozásról van szó. Annak ellenére, hogy valamiféle megkötöttséget – ez adott esetben lehet a téma, a forma vagy a rendelkezésre álló idő – tartalmaznak a keretek, itt és most az improvizációval az előadó egyben szerző is. Az est abban a megismételhetetlen szituációban sűrűsödik össze, amikor a közönség találkozik az adott pillanatban születő hangzással. Természetesen ez nem zárja ki, hogy mondjuk valamilyen romantikus téma legyen az alap, hiszen ez mindkét iskola hagyományaiban erősen jelen van. Azonban a pontos kereteket a koncert előtt a fellépő művészekkel közösen határozzuk meg, mert alapvető, hogy mindketten testre szabott és inspiráló feladatokat kapjanak.”
A sorozat ugyan párbaj névre hallgat, de szó sincs arról, hogy végül győztest hirdetnének. Fassang László a sorozat kapcsán korábban is fontosnak tartotta elmondani, hogy fellépőként maga is vett már részt ilyen programban, és azt tapasztalta, hogy olyan energiákat szabadított fel benne, amilyeneket a hagyományos koncertek nem. Ami persze azt is jelenti, hogy az igazi nyertes a közönség lesz.