A fesztivál központi témája a trombita volt, így a kurzusok közt is kiemelt szerep jutott a hangszernek. Mutatta ezt az is, hogy a trombitások három művésztől is - Boldoczki Gábortól, Horváth Bencétől és Jeroen Berwaertstől - tanulhattak, míg a többi hat szemináriumot csupán egy-egy tanár vezette. A közös óráikon kívül részt vettek egy zenekari előadásban is: Janáček Sinfonietta című művében szólisták csoportjaiként léptek színpadra a fesztivál záróhangversenyén.

A kurzushallgatóknak alkalmuk nyílt megismerni tanáraik előadóművészi oldalát is: Matuz István kivételével (akinek a koncertje betegség miatt elmaradt) a kurzusvezetők mind felléptek a fesztivál többnyire kortárszenei estjein. A nyitóhangverseny a szombathelyi Zsinagógából átalakított Bartók teremben zajlott, műsorán Bartók, Ligeti, Eötvös Péter és Kodály műveivel. A Savaria Szimfonikus Zenekart Vajda Gergely vezényelte, szólistaként Perényi Miklós és Horváth Bence szerepelt. Szombathely zenekara igen magas színvonalat képvisel, melyet a fesztivál egész végig meg is követelt. A zenekar aktív résztvevője volt a karmesterkurzusnak, ugyanis a délelőtti közös órákon - öt percenként váltva egymást - velük próbáltak a fiatal dirigensek.

A mesterkurzusok közül kiemelkedett a brácsásoké, akikkel Rivka Golani foglalkozott intenzíven egy héten keresztül. Arányaiban köztük volt a legtöbb külföldi résztvevő is - ennek oka, hogy majdnem az egész londoni brácsás osztály követte tanárát Szombathelyre. A karmester- és az alkalmazott zeneszerzés kurzuson kívül egyedül az ő zárókoncertjükön került sor egy ősbemutatóra és két magyarországi bemutatóra. A két zongorakurzust Eckhardt Gábor és Rohmann Imre vezette, akiknek tanítási stílusa különböző, mégis összeegyeztethető - ez előadásuk alapján is érezhető volt. Az alkalmazott zeneszerzést a Zeneakadémia két tanára, a tanszékvezető Fekete Gyula és Faltay Csaba irányította. A hallgatóknak egy kamaradarab megírása mellett kisfilmekhez kellett zenét komponálniuk. Műveik előadásában nagy szerepet kapott a Trio Inception, akik visszatérő vendégei a Bartók Fesztiválnak. A fuvolisták Matuz István vezetésével fejleszthették tudásukat.

A fesztivál részét képezte két előadás és egy nemzetközi zenetudományi szimpózium is Ligeti György születésének 90. évfordulója kapcsán. A nyitóhangverseny napján Vikárius László beszélt Bartók művéről, a műsoron is szereplő A fából faragott királyfi című balettről, illetve az ebből készült szvitről. A Bartókkal kapcsolatos, kifejezetten a karmestereknek címzett másik előadást Somfai László tartotta a fesztivál központi művéről, a Concertóról. Somfai a kéziratos források mellett kitért Bartók alkotói körülményeire, a kéziratok kérdéses részeire. A Ligeti-konferencián vegyesen vettek részt magyar és külföldi előadók. A szimpózium után a szombathelyi Képtárban (amely a legtöbb esti koncert színhelye is volt) egy Ligeti és Bartók műveiből összeválogatott műsor zárta a napot. A fellépők közt szerepelt Baráti Kristóf, aki Bartók hegedűre írott Szólószonátáját adta elő, illetve Rivka Golani, a brácsások tanára is ezen a koncerten mutatkozott be. Előadása a darabválasztás miatt kissé félresikerült: Ligeti Brácsaszonátáját játszotta, melynek hamisan hangzó negyed- és üveghangjairól a műsorfüzet alapján nem derült ki, hogy Ligeti szándékát tolmácsolja-e a lengyel származású művésznő, vagy csupán rosszul játszik (természetesen az előbbi eset állt fenn).

A sok kortárszenei koncert és zenetudományi előadás közt két „pihenőnapot" is beiktattak a fesztivál szervezői. Az első nap estéjén a Fekete Kovács Kornél Kvintett játszotta „a jazz legendás trombitásainak" szerzeményeit, ezzel utalva a fesztivál központi hangszerére. A másik pihenőnap a kőszegi és jáki kirándulásé volt. A román stílusú jáki templom különleges, kissé misztikus hangulatot kölcsönzött Fassang László és Boldoczki Gábor barokk művekből álló délutáni koncertjének. Ugyanezen a napon Pálházi Bence és zenekara adta meg a népzenei est és táncház alaphangját.

A záróhangversenyre az Agora Művelődési- és Sportházban került sor, ahol a karmesterkurzus második fele is zajlott. A műsor első számaként egy öt tételes Janáček-mű, a Sinfonietta hangzott el, amely egy-egy jelenetet mutat be Brnóról Csehszlovákia megalakulásának 1918-as kikiáltása után. A morva zeneszerző zenéjét egy katonazenekar ihlette, így a rézfúvós fanfárok kiemelt szerepet kapnak benne. Ezért is bizonyult rendkívül alkalmasnak egy trombita-központú fesztivál záróhangversenyének műsorára a darab, melyben nem csak a hangszerjátékosok mutatkozhattak be, hanem a karmesterkurzus öt hallgatója is. Igaz, zeneileg nem a legideálisabb ez az előadásmód, mégis rendkívüli élményben volt része a hallgatónak, aki bepillantást nyerhetett a kurzuson folyó műhelymunkába. A koncert csúcspontja Eötvös Péter Jet Stream című darabja volt, melyet az ötvenes években csak rossz minőségben fogható, tiltólistán lévő rádióadókon sugárzott jazz-zene inspirált. Szólistaként Jeroen Berwaerts állt a zenekar élén, aki rendkívül virtuóz, improvizatív és sokszínű játékával egészítette ki a zeneszerző vezénylését. Az este utolsó műve, a Concerto előadásában szintén öt karmester vett részt, akik közül Farkas Róbert harmadik és Jankó Zsolt ötödik tétele emelkedett ki interpretációjával - talán azért, mert Bartók zenéjét mégis csak a magyar zenészek érthetik igazán.