A francia énekes a Párizsi Conservatoire régizene tanszékén hegedűsként kapta meg diplomáját, énekelni 1996-ban, Nicole Fallien szopránénekesnő irányításával kezdett. Három évvel később Alessandro Scarlatti Sedecia, rè di Gerusalemme című oratóriumával debütált, melynek sikerét a Virgin Classics felvétele őrizte meg. Virtuóz koloratúrája és hangjának szépsége újabb és újabb felkéréseket hozott számára. Monteverdi operatrilógiájával bejárta Franciaországot, s Vivaldi- és Pergolesi-művekben is hallhatta a közönség. 2003-ban a párizsi Théátre des Champs Elysées-ben Händel Agrippina című operájának Nerójaként aratott sikert. Repertoárjában nemcsak a barokk kiemelkedő mestereinek kompozícióira fordít különös figyelmet, hanem a kevésbé ismert 17.-18. századi művekre is. Instrumentális művészként alapította négy zenésztársával az Artaserse régizene-együttest, CD-iket a Virgin Classics gondozásában jelentették meg (Vivaldi: Virtuóz kantáták, Bassani: íi>Beata Vergine). 2007-ben a Legjobb francia operaénekes címmel díjazták.

"Angyali hang, kisfiús tekintet, közvetlen stílus. Philippe Jaroussky valódi popsztáralkat, akár egy jól menő fiúcsapat oszlopos tagjaként is énekelhetne. A 30 éves francia művész azonban a világ egyik legnépszerűbb kontratenorja. Európa legpatinásabb operaházaiban lép fel, szólóalbumai szépen fogynak, a Mezzo komolyzenei tévé óránként játssza a felvételeit. Jaroussky a modern kori kontratenor prototípusa: kissé nőies, könnyen sztárolható és módfelett tehetséges." Beszterczey Judit

"Sokan azért jönnek, mert hallották, hogy itt a kasztráltak legújabb generációja. Ezzel valamennyi kontratenornak meg kell küzdenie. A legtöbb fórumon elmondom, hogy ma már nincs szükség bizarr és brutális technikákra ahhoz, hogy egy férfi magas hangon énekeljen. Részletes előadásokat tartok az úgynevezett falzett technikáról, amellyel ez a hangszín elérhető." Jaroussky

(2009. március 28. 19:30 Zeneakadémia Nagyterem (Budapest) - Francia melódiák − Philippe Jaroussky (ének); km.: Jérome Ducros (zongora); Massenet, Lekeu, Fauré, Chaminade, Chausson és Hahn)