Videósorozatunk hetente jelentkezik új részekkel, amelyekben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit.

Nézze meg a legújabb részt itt:

Bősze Ádám

„Bősze úr, ma ön van a rádióban, én meg már a Petőfit hallgatom” – írta a műsorvezetőnek egy hallgató, de nem sejtette, hogy belőle lesz kabarétréfa.

Hogy jobb útra térjen züllött tinédzserként, ferences gimibe íratták, és amikor nem vették fel színésznek, megkönnyebbült, és elment szerzetesnek. Ott aztán meghallott egy Byrd-lemezt, és rájött, hogy zenével szeretne foglalkozni. Zenetudós lett, otthagyta a szerzetesi életet is. Bősze Ádámot 2008 óta a Bartók Rádió műsorvezetőjeként ismerjük, aki túl sokat és túl viccesen bakizik, egy szűkebb kör pedig ínyenc zenei antikváriusként tartja számon. Szerethető és közvetlen személyisége kakukktojás a gyakran rigorózus klasszikus zenei színtérben, nem csoda, hogy a Virtuózok című tehetségkutató egyik házigazdájának is őt szemelték ki a köztévénél.

Bősze Ádám (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf / Fidelio)

Nem népnevelni akar, szögezte le, pedig az efféle intelligens, a közönség általános műveltségére alapozó humor hiánycikk a szórakoztatóiparban. A standup címe ironizál, a Bartók stúdiójába érkező, gonoszkodó hallgatói sms-ek ihlették: „Egészen addig bántottak a beszólások, amíg fel nem olvastam az elsőt adásban – vallotta be a Fidelio interjújában. – Volt, aki – mert nem hallgatja a Bartók Rádiót – meg is volt rökönyödve, hogy hogyan adhatok ilyen szerénytelen címet a show-nak.”

Komolyzene-kedvelőként Bősze Ádámot elkerülni meglehetősen nehéz – ez persze rossz hír az utálkozó sms-ek íróinak. Pécsett ifjúsági programokat vezet (#NoBabel), Pesten rendhagyó zenetörténeti előadásokat tart a Három Hollóban. 2019 elején indult új műsora a Bartókon Varázsbolt címmel. A második standup estre sem kellett sokat várni: ez idén áprilisban debütál Bő szekund címmel.

Vashegyi György

A hazai régizenejátszás egyik úttörője: Vashegyi György nemcsak művészként, hanem menedzserként is sokat tett azért, hogy a magyar közönség megismerje a 16–18. század zenéjét.

Vashegyi György (Fotó/Forrás: Wágner Csapó József)

Vashegyi György a magyar klasszikus zenei élet régésze, aki John Elliot Gardinertől és Helmuth Rillingtől, illetve a Drezdai Régi Zene Akadémián tanult. 1990-ben zenészbarátaival megalapította a Purcell Kórust, egy évvel később pedig az Orfeo Zenekart, hogy motorjai legyenek annak, ami tőlünk nyugatabbra, Angliában, Németországban és Franciaországban már futott: a régizene-revivalnek. Működésük nagy mérföldköve 2003-ban Haydn oratóriumának, Az évszakoknak a megszólaltatása volt, s azóta még alaposabban elmerültek a 16–18. századi zenében. A Versailles-i Barokk Zenei Centrummal együttműködve minden évben színre visznek egy francia barokk operát, lemezfelvételeik pedig kritikai sikernek örvendnek. 2018-ban Rameau Naïs című operájának felvételével kerültek a nemzetközi sajtóba, Gervais Hypermnestre című művével pedig a Müpába, ahol a Vashegyi-produkciók évről évre „headlinerei” a Régizenei Fesztiválnak is. Tudós alkat, 2010-ben az ő vezetésével indult el a Zeneakadémia régizene-tanszéke, de ez az ő műfajában elválaszthatatlan az előadói minőségtől: „az előadónak a kotta mellett kötelező kutatnia is, legyen szó akár Monteverdiről, Bachról, Brahmsról vagy akár Bartókról” – nyilatkozta a Fideliónak.

2018-ban, szokatlanul fiatalon lett a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, de a tisztsége mellett muzsikusként sem lassított a tempón. Listánkra sem a pozíciója miatt került fel, hanem azért, mert nagy érdeme van abban, hogy hazánk felkerült Európa régizenei térképére.

Csabai Máté