Dmitrij Kabalevszkij 1904-ben született Szentpéterváron és matematikus apja tiltása ellenére lett a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium hallgatója, ahol zeneszerzést Mjaszkovszkijtól, zongorát pedig Goldenweisertől tanult. A világháború alatt belépett a pártba, az 1948-as zsdanovi kultúrpolitikai doktrína először őt is a „formalista elhajlók” közé sorolta, ám Kabalevszkij az Orosz Zeneszerzők Szövetségének vezetőjeként – Prokofjevvel ellentétben – megbarátkozott a szocialista realizmus esztétikai elveivel, így hamar lekerült a listáról.

 Az 1964-ben született, zongorára és zenekarra írt Rapszódia egyáltalán nem viseli magán a 60-as években nyugaton éppen divatos atonális hangzásjegyeket, sokkal inkább tűnik egy hagyományos romantikus zongoraverseny utánérzésének. Hsin-Ni Liu és a Dmitrij Jabolinszkij vezette Orosz Filharmonikus Zenekar előadásában jól megmutatkozik Kabalevszkij konzervatív stílusának sajátos harmóniavilága és magabiztos hangszerelési technikája.

A cikksorozat megjelenését a Rigips  támogatta.

logo rigips