Soha rosszabb januári évindítást a "szenvedéllyel rajongott" Academy of St. Martin in the Fields koncertjénél, melyet Sir Neville Marriner vezényelt. Az áprilisban 88. életévét betöltött "brit 'csodaöreg' máig friss szelleme éppen a zenei folyamat fesztelen, de mindvégig biztos kezű irányításában érhető tetten" - írta kritikusunk. A kamarazenekarral már több baj akadt, elsősorban az összjáték tökéletessége hagyott némi kívánnivalót maga után. "Leginkább a rezes szekcióból (a koncert első száma, majd a második részt kitöltő Újvilág szimfónia előadása során) egészen problematikus teljesítmények is kihallatszottak. Az összbenyomás mégis a legelső pillanattól kedvezőnek bizonyult."

Rados Ferenc

A február zászlóshajója a Budapesti Fesztiválzenekar Mozart-maratonja volt, ahol Rados Ferenc is fellépett. Kritikusunk szerint "Rados Ferenc mindannak tökéletes ellentéte, amit a mai világban egy zongorista-sztártól elvárunk. Magabiztosságnak nyoma sincs benne, szinte félénken botorkál a pódiumra, mosoly nélkül biccent. Mintha izgulna. Aztán melléüt. Nem sokszor, de mégis. ... Ami azonban mindennek dacára létrejön, maga a csoda. Az előadó-művészet felső foka."

A márciusi tavaszi szél olyan muzsikusokat fújt ide hozzánk mint Esa-Pekka Salonen, Maxim Vengerov, aki hegedűjével, tanítványával, sőt karmesterpálcájával érkezett, és itt járt Charles Dutoit is a Royal Philharmonic Orchestrával, mely koncert szólistája Baráti Kristóf volt. És akkor a Kobayashi-Ken Ichiro dirigálta hangversenyről még nem is esett szó!

Aztán jött a török zongoraművész Fazil Say, majd a görög hegedűs, Leonidas Kavakos, aki Sosztakovics Hegedűversenyét játszotta, a kritikus legnagyobb megelégedésére. "Sosztakovics a hegedűt éneklő hangszernek tekintette, és valóban, Kavakos játékának a hegedű szónoki beszédhez hasonló megszólaltatása sajátossága volt. A mély bánatról tudósító, kódolt utalásoktól sem mentes első tétel olyan gyengéden, olyan erős fájdalommal szólalt meg, mint egy sirató. A csöndes hegedűhangot a Sosztakovics védjegyének tekinthető D-Esz-C-H hangokra épülő erőteljes második követte, amely szinte már eszelős, kavarodásba torkolló tiltakozásnak hangzott."

Csodálatos hegedűs indította útjára a nyarat is, Anne-Sophie Mutterben most sem kellett csalódnunk, bár a külsőségek néha elterelték kritikusunk figyelmét. "CD-felvételeinek műsorfüzetei teli vannak fényképekkel (a külső adottságokat ugyebár ki kell használni - s azok kétségkívül számosak). ... Magában a produkcióban nincs magakelletés, üres hatásvadászat, de az azért érződik, hogy a szólista nem csak előadni igyekszik a darabot, hanem, ha szabad szójátékkal élnem, kicsit 'eladni' is mindazt, amit tud. Mozart két koncertjével (G-dúr és A-dúr) bizonyította: nagyon sokat tud. Csodás hang, mellékzörejek nélkül, sokféle virtuóz trükk, változatos játékmódok." Aztán nem múlhattak el az év legforróbb hónapjai a fesztiválok nélkül: Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál, Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál, Arcus Temporum.

Az ősz beköszöntével sajnos hirtelen ránk tört a Kocsis Zoltán-nélküliség, így a Bartók halálának előestéjén minden évben megrendezett Nemzeti Filharmonikus-koncertet Kovács János vezényelte. Később  Sir John Eliot Gardiner és Jurij Szimonov vezetett át bennünket a téli hónapokba, hogy aztán Thomas Sanderling, Jurij Tyemirkanov és az időközben meggyógyult Kocsis Zoltán zárják e különleges esztendőt. 

Így telt tehát nagyjából a 2012-es év, melynek gazdag programkínálatából csak ízelítőt adtunk. Ha nem szerepelne a választható hangversenyek között az Önre legnagyobb hatást gyakorló koncert, írja meg hozzászólásban!