Gardiner 80 – John Eliot Gardiner és az Angol Barokk Szólisták (január 14. Müpa)

A későbbi események fényében különösen szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy ezen a rendkívüli koncerten ott lehettünk. Nehéz megmondani, miben rejlik John Eliot Gardiner zsenialitása, mert bár óriási tudása, felkészültsége, precizitása és elhivatottsága kétségtelen, amikor ott ültünk a Müpában, és hallgattuk, ahogy a Haydn- és Mozart-műveket vezényli, valami olyan különleges energia, hangzás és kifejezőerő élményét tapasztalhattuk meg, amit nem lehet racionálisan megmagyarázni. Januári, kerek születésnapját megelőlegező koncertjén ráadásul Mozart Esz-dúr sinfonia concertantéjában két egészen ragyogó szólista működött közre Isabelle Faust és Antoine Tamestit személyében. Csak úgy szikrázott a levegő!

Bach: A hat csellószvit (március 5. Müpa)

Fizikai teljesítménynek sem utolsó Bach hat csellószvitjét egymás után eljátszani, és akkor még csak sejtheti a hallgató, milyen szellemi és művészi kihívásokat jelent az előadó számára. Várdai István kétségtelenül napjaink egyik legnagyobb csellistája, így hát ki is lenne nála alkalmasabb a nemes feladatra? A Müpában tartott koncert pedig a papírformát igazolta. Azaz dehogy, egy dolog a technikai perfekció, a szép, kiművelt hangzás, és megint más az a szinte már megmagyarázhatatlan szellemi utazás, amelyet végigjárhattunk a nagyszerű művész kalauzolásával. Utazás olyan tartományokba, ahol megértünk valamit az emberi lét lényegéből.

Oksana Lyniv és a Concerto Budapest (március 17. Zeneakadémia)

Neves vendéget köszönhetett a Concerto Budapest márciusban, hiszen az ukrán karmester, Oksana Lyniv nevéhez jó pár rekord fűződik: ő volt az első nő, aki a Bayreuthi Ünnepi Játékokon vezényelt, valamint Olaszország első női zeneigazgatója. A művész aztán rászolgált hírére, Richard Strauss Duett concertinójában a zenekar két kiváló szólistájával, Klenyán Csabával és Mohai Bálinttal muzsikált együtt, majd következett Ravel különösen izgalmas színeket felvonultató G-dúr zongoraversenye, a kiváló Fejérvári Zoltán szólójával. A második részben, Saint-Saëns monumentálisan gyönyörű Orgona-szimfóniájában aztán a zenekar és a karmester az egeket is megostromolta.

Oksana Lyniv és a Concerto Budapest (Fotó/Forrás: Felvégi Andrea / Concerto Budapest)

Riccardo Frizza és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara (április 25. Müpa)

Bár az olasz tematika kötötte össze a koncert három elhangzó darabját, Martucci, Rahmanyinov és Richard Strauss műveit, az ország és a hozzá kapcsolódó asszociációk meglepően színes és változatos képe rajzolódott ki a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertjén, melyet vezető karmesterük, Riccardo Frizza dirigált. Olasz karmesterekkel gyakran megesik, hogy a precizitást feláldozzák a szenvedély oltárán, ám Frizzára ez ezúttal egy kicsit sem volt igaz, kis képzavarral azt mondhatnánk, pattanásig feszítette a zenekari szólamokat. A Rahmanyinov-műben mindehhez Kovács Gergely nagyszerű zongorajátéka is hozzájárult.

Fantasztikus franciák (május 17. Müpa)

Hát igen, a cím igazságáról a koncert végére egy szemernyi kétsége sem lehetett senkinek, gondoljunk akár az elhangzó darabok komponistáira, akár a hangverseny briliáns szólistájára, Emmanuel Pahud-re. A sztárfuvolista művészetének számos oldalát megmutatta, a lélegzetállító virtuozitástól a lágyabb, érzékenyebb megszólalásokon át az egészen különleges hangzásokig. A koncert második felében a Nemzeti Filharmonikusok és az őket vezénylő Káli Gábor lépett elő főszereplőnek, és miközben egy jól ismert művet, Berlioz Fantasztikus szimfóniáját adták elő, az élet olyan háborgó mélységeibe vezették a hallgatóságot, ahová ritkán nyílik alkalmunk eljutni.

Ligeti Fesztivál – Ligeti 100 | Trio K | Amadinda Percussion Project, Károlyi Katalin (május 23. BMC)

Nehéz egy koncertet kiválasztani a BMC május végi, csaknem egyhetes sorozatából, hiszen jobbnál-jobb előadásokban lehetett részünk, akár a szerző saját műveit bemutató esteket idézzük fel, akár a hozzá kapcsolódó, őt inspiráló vagy éppen követő komponisták műveit. Ezen az estén mindkettőben részünk lehetett: a koncert első felében a Trio K Kurtág György műveit társította más alkotók darabjaival, amelyek egy különösen meditatív-elmélkedő zenei vonulatot adtak ki. A második részben pedig Ligeti utolsó műve, a Síppal, dobbal, nádihegedűvel hangzott el, Károlyi Katalin és az Amadinda Percussion Project előadásában. A pontot az i-re az estet záró beszélgetés tette fel, Ligeti Verát és Kurtág Györgyöt Fazekas Gergely zenetörténész faggatta.

Károlyi Katalin és az Amadinda Percussion Project (Fotó/Forrás: Hrotkó Bálint / BMC)

Sztárestek zongorával – Julija Lezsnyeva (június 4. Magyar Állami Operaház)

Az elsősorban barokk szerepeiről ismert koloratúrszoprán művészetének régóta kedvelt és újabb oldalait is megmutatta a zongora nyújtotta intimebb keretek között. A Händeltől és kortársaitól előadott áriákban az énekesnő jobban feltárhatta színpadi személyiségét, mint ahogy arra egy több közreműködős koncert esetében általában lehetősége nyílik, míg a második rész romantikus zenei világában érzékenysége és hangjának szépsége nyűgözhette le a közönséget. Julija Lezsnyeva bebizonyította, hogy nem csupán virtuóz technikája miatt jelentős énekes, ritkán hallani ilyen nem evilági pianókat, mint amiket megszólaltatott. A koncert zongorakísérője Pavel Nersessian volt, aki néhány szólódarabot is előadott.

Fesztivál Akadémia Budapest 2023 – Bartók-nap, zárókoncert (július 22. Zeneakadémia)

Izgalmas koncepcióra épült az idei Fesztivál Akadémia egyik legnagyszabásúbb koncertje, az elhangzó Bartók-versenyművek karmesterei azok a kiváló hangszeres muzsikusok voltak, akik szólistaként is közreműködtek a koncerten, a Pannon Filharmonikusok kíséretével. Kiderült, amit már régóta sejthettünk: a jó zenésznek lényegében mindegy, milyen instrumentumot vesz a kezébe. Kelemen Barnabás, miután az I. hegedűversenyt elvezényelte Vilde Frang közreműködésével, a másodikba már maga állt be játszani. A Divertimentót a klarintéművészként is aktív Andreas Ottensamer dirigálta, míg a Brácsaversenyen és a 3. zongoraversenyen Maxim Rysanov és Sunwook Kim osztozott, akik egyszersmind fel is tették a koronát erre a ragyogó estére.

Kaposfest – Mozart/Bartók (augusztus 15. Szivárvány Kultúrpalota, Kaposvár)

A Kaposfest egyik különlegessége, hogy ha csak úgy besétálunk egy tetszőlegesen kiválasztott matinékoncertre, akkor is különleges élményben lehet részünk. Ezen a délelőttön talán minden korábbi alkalomnál erősebben érezhettük Mozart művészetének testet-lelket üdítő hatását – köszönhetően a Bécsi Filharmonikusok szólófuvolistájának, Karl-Heinz Schütznek, aki a zeneszerző D-dúr fuvolanégyesében működött közre, olyan kiváló előadók társaságába, mint Pusker Júlia, Diyang Mei és Ella van Poucke. De még fel sem ocsúdhattunk, máris következett egy remek Bartók-rapszódia Baráti Kristóffal és Magyar Valentinnel, hogy aztán a sort egy újabb Mozart-mű, az A-dúr klarinétkvintett zárja, Pablo Barragán, Baráti Kristóf, Abouzahra Amira, Szűcs Máté és Bruno Philippe közreműködésével.

Karl-Heinz Schütz, Pusker Júlia, Diyang Mei és Ella van Poucke (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Kaposfest)

UMZE Kamaraegyüttes: A zenegén – Vajda Gergely 50 (szeptember 15. BMC)

Tudomány és zene kapcsolatára épült az UMZE Kamaraegyüttes szeptemberi koncertje, amellyel művészeti vezetőjüket, Vajda Gergelyt is köszöntötték. A karmester-zeneszerző számos műve elhangzott, néhány asszociatív kapcsolattal társított kortárs alkotással együtt. A címadó darab az elismert genetikus, Dr. Richard M. Myers szövegére épült, aki meg is tisztelte jelenlétével az eseményt, és a mű narrátoraként lépett színpadra. Az eszmefuttatásában körbejárt fő kérdésre, miszerint létezik-e olyan gén, amely meghatározza, milyen mértékben vagyunk képesek előadni és élvezni a zenét, persze nem lehetséges rövid és egyszerű választ adni, ám ezen az estén sokat gondolkodhattunk azon, milyen szerepet is játszik a muzsika az életünkben.

A Hallgatás Napja 6. (november 5. BMC)

A Concerto Budapest monumentális, egész napos kortárs zenei koncertsorozatának zárórésze az aktuális események és az ehhez kapcsolódó műsorválasztás miatt különösen szívszorító lett. A háború és a terror áldozatainak szentelt hangversenyen csupa olyan mű hangzott el, amely az emberi lét végességével foglalkozik – nagyrészt modern alkotások, amelyek a 20. századi ember halálélményéből indultak ki. A programot Leonard Bernstein békéről szóló szavai indították, aztán Beethoven, Ravel, Sosztakovics, Eötvös Péter, Hindemith, Richard Strauss és Messiaen művei hangoztak el, a zenekar kiváló muzsikusai előadásában, Keller András vezényletével, aki hegedűművészként is közreműködött. A taps megszakítása nélkül, a szokásosnál sokkal sötétebb teremben elhangzó darabok rendkívül nagy erővel szembesítették a hallgatóságot, milyen törékeny is az emberi élet.

Koncertszerű és félig szcenírozott operák:

Werther (február 22. Müpa)

Aki érdeklődéssel figyelte, miként alakul a Nemzeti Filharmonikusok és új főzeneigazgatójuk, Vashegyi György kapcsolata, ezen az esten kétségkívül meggyőződhetett róla, milyen gyümölcsöző a köztük lévő együttműködés. Az eddig elsősorban barokk-klasszikus repertoárból ismert karmester keze alatt a zenekar elképesztő szenvedéllyel szólaltatta meg az áradó, romantikus dallamokat, és persze nagyszerűek voltak a szólisták is: Tassis Christoyannis önmarcangoló Werthere, Véronique Gens sebzett lelkű Charlotte-ja, Hélène Carpentier üde Sophie-ja és Thomas Dolié az elfojtott feszültségekkel küzdő Albert szerepében.

A Rajna kincse (június 15. Müpa)

Nem kellene csodálkoznunk, hogy a Wagner-napokon évről évre kiváló előadásokban lehet részünk, de előfordul, hogy még így is meglepődünk, egyszerre olyan jól összeillik minden: annyira kiválóan működnek együtt a szereplők, a karmester, Fischer Ádám és a zenekar, hogy a sokszor látott produkció hirtelen a korábbinál is erősebben hat. Idén régi és új közreműködők fantasztikus kombinációja jött létre, elképesztő színpadi dinamika alakult ki a gyakran visszatérő művészek, Christian Franz, Schöck Atala és Kálmán Péter, az abszolút újonc Günther Groissböck és a Fasoltként a Müpában utoljára igen régen színpadra lépő Bretz Gábor között.

Haydneum Eszterháza Fesztivál – Haydn: L’infedelta delusa – Nyitókoncert (szeptember 1. Esterházy-kastély, Fertőd)

Bár a Haydneum szeptemberi fertődi fesztiválja azt a célt tűzte ki, hogy Mária Terézia látogatásának évfordulója előtt tisztelegjen, a császárnő előtt is előadott opera koncertszerű előadása több volt, mint puszta múltidézés. Haydn szellemes vígjátékaja, az Aki hűtlen, pórul jár humora és élettel teli pezsgése a gazdag történelmi múltról árulkodó falak között is jól érvényesült. A Magyar Régizenei Központ rezidens együttese, az Orfeo Zenekar és művészeti vezetője, Vashegyi György kiváló énekesekkel dolgozott együtt. Az új-zélandi Ella Smitht most hallhatta először a magyar közönség, de remekül szerepeltek a „régi ismerősök”, Kalafszky Adriána, Megyesi Zoltán, Szélpál Szilveszter és Bernhard Berchtold is.

Ella Smith Vespina szerepében (Fotó/Forrás: Pilvax Films / Haydneum)

Pelléas és Mélisande (szeptember 10. Müpa)

A Budapesti Fesztiválzenekar idei opera-előadásán Debussy talányos, lélektani mélységekben kutakodó művét láthatta a közönség, melyet Fischer Iván nemcsak karmesterként, de Marco Gandinivel közösen rendezőként is jegyzett. A színpadot befonó indák kusza szövevénye jól megadta a mű alaphangulatát, a sejtelmes és leginkább a lélek belső világában végbemenő cselekményt pedig a páratlanul magas színvonalon megszólaló zene tárta a hallgatóság elé. Mindehhez nagyszerű szólisták csatlakoztak Patricia Petibon, Bernard Richter, Tassis Christoyannis, Yvonne Naef és Nicolas Testé személyében.

Kurtág György: Fin de partie (október 12. Müpa)

Az év igazi szenzációja volt, hogy végre itthon is meghallgathattuk Kurtág György egyetlen operáját, a Samuel Beckett drámája nyomán írt A játszma végét. Az apokaliptikus jeleneteket felvonultató mű a zeneszerző megközelítésében mégsem lett depresszív hatású, különlegesen szép zenei pillanatokkal tette megérhetővé közönsége számára az emberi létnek ezt a végső tartományát. A kiváló előadásban a Danubia Zenekar működött közre Markus Stenz vezényletével, a 2018-as ősbemutató három szereplője, az egészen fantasztikus Frode Olsen, Hilary Summers és Leonardo Cortellazzi mellé negyedikként Haja Zsolt csatlakozott.

Puccini: Bohémélet (november 3. Zeneakadémia)

A MÁV Szimfonikus Zenekar nagyon szép előkarácsonyi ajándékot adott nekünk koncertszerű opera-előadásával. Bár Puccini művét az ünnepek közeledtével általában meg lehet tekinteni, az est egészen különleges hangulatot kapott. Ebben talán az is szerepet játszott, hogy mindössze egyetlen alkalommal játszotta a közönség, és a szereplők, ha akadt is köztük, aki szerepelt már az operában, ilyen összeállításban, együtt még sosem álltak színpadon. Mimì szerepében Cserna Ildikó debütált, Rodolfót Fekete Attila énekelte, Marcello szerepében a cseh Filip Bandžak lépett színpadra, míg Musettát Molnár Ágnes énekelte. Az est karmestere Kesselyák Gergely volt.

Fejléckép: A Rajna kincse, a Bartók-nap zárókoncertje, Fantasztikus franciák (fotó/forrás: Nagy Attila / Müpa, Felvégi Andrea / Fesztivál Akadémia Budapest, Csibi Szilvia / Nemzeti Filharmonikusok)