„Magyarországon mindig nagy lelkesedéssel és tisztelettel fogadott a közönség, éreztem bennük, milyen jól ismerik az operákat. Nagy boldogság egy művésznek Magyarországon fellépni” – idézi fel hazánkhoz kötődő emlékeit az énekes. Való igaz, az itthoni közönségnek igen régen nyílt először lehetősége, hogy megszeresse José Carreras hangját és művészi alkatát, már a hetvenes években hallhattuk őt az Operaházban és az Erkel Színházban, ahol az olasz repertoár olyan emblematikus darabjaiban lépett fel, mint Az álarcosbál, a Bohémélet, a Don Carlos vagy a Lammermoori Lucia.

Most viszont egy igazán nagyszabású koncertre készül november 29-én a Papp László Budapest Sportarénában, ahol természetesen a helyszínnek megfelelő, közkedvelt darabokat fog énekelni. A műsorról részleteket nem árul el, de azt mondja: reméli, tetszeni fog a hallgatóságnak. A karmester, mint számos korábbi alkalommal, Carreras unokaöccse, David Giménez lesz. „Sokszor léptünk már fel Daviddel, de nemcsak azért, mert rokoni szálak kötnek minket egymáshoz.

Mindig öröm vele dolgozni.”

Az évek során a mostanihoz hasonló koncertek persze egyre jobban átvették az opera-előadások helyét a művész pályáján. „A karrierem első húsz éve során nagyjából ötven operaszerepet énekeltem. Először még az előadásokkal párhuzamosan koncerteztem, de aztán eljött az idő, amikor ezeken a szerepléseken már jobban érzem magam, mintha operaszínpadon állnék.

A fellépésein Carreras általában változatos stílusú és műfajú darabokat szólaltat meg, ám azt mondja, nem tesz különbséget zene és zene között. „Mindig is úgy gondoltam, csak az számít, hogy valaki jól vagy rosszul énekel-e. Ha a művész igényesen adja elő a darabokat, nem számít, hogy operát vagy klasszikus zenét énekel, esetleg kirándulásokat tesz a könnyedebb repertoárban. Én mindenféle zenében otthon érzem magam. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindegyiket nagyszerűen éneklem, azt már a közönségnek kell eldöntenie, de örömet okoz, hogy sokféle muzsikát megszólaltathatok.”

José Carreras (Fotó/Forrás: Kupfer Kultur & Media)

Ha a ma és a holnap operajátszásáról kérdezik, José Carreras bizakodó. „Mondani sem kell, hogy a mai énekesgeneráció nagyszerű, és mivel a repertoáron számos remekmű található, Verdi, Puccini, Donizetti vagy akár Csajkovszkij és Wagner operái, úgy gondolom, fenn fog maradni a műfaj. Ezek a nagy szerzők olyan jelentőséggel bírnak, mint a festészetben Picasso, Rembrandt vagy Monet.” Ha pedig egy pályakezdő énekes a tanácsát kérné, azt javasolná, szentelje magát teljes egészében a zenének.

Nyilván szükséges mellé némi tehetség, érdeklődés a zene iránt és persze a hangi adottságok, de mindezeket rengeteg munkával kell továbbképezni, hogy kiderüljön, alkalmas-e valaki a pályára.”

A művész ma már lényegesen több szabadidővel rendelkezik, mint aktívabb éveiben, ám a zene nem lett kevésbé fontos a számára – sokféle muzsikát hallgat, emellett másik szenvedélye az irodalom. „Szeretem a klasszikus irodalmat, és sokszor visszatérek második vagy harmadik alkalommal egy olyan könyvhöz, amit harminc-negyven éve vagy még régebben olvastam. De akárcsak a zene esetében, különböző könyvek illenek a különböző élethelyzetekhez.”

Ha képes lenne arra, hogy még egyszer elénekelhesse a pályája bármelyik szerepét, melyik lenne az? – kérdezem, mire nevetés a válasz. „Nehéz kérdés – mondja –, egy tenor olyan sok mindenből választhat: Don José a Carmenből, Don Carlos, Werther…

Meglehet, a repertoár és a helyszínek megváltoztak, de van, ami örök: José Carreras ma is ugyanabból az indíttatásból lép színpadra, mint a pályája elején. „Az éneklés mindig is ugyanazt jelentette a számomra: a közönséghez akarok szólni, kifejezni számukra az érzelmeimet. Így volt ez akkor, amikor énekelni kezdtem, és remélem, így fog történni életem utolsó fellépésén is.”

Fejléckép: José Carreras (forrás: Kupfer Kultur & Media)