Az alábbi cikk szponzorált tartalom, nem a Fidelio szerkesztőségének tagjai írták.
Pünkösd után, május 22-én szerdán két fiatal zongoratehetség, Martina Consonni és Itai Navon lép fel a kismartoni Esterházy-kastélyban, a kastély rezidens zenekara, az Európai Kamarazenekar (Chamber Orchestra of Europe) szólistái, a hegedűművész Lorenza Borrani, a csellóművész Richard Lester, valamint a brácsaművész Nimrod Guez társaságában.
Előadásuk a Building Bridges nevet viselő koncertsorozat keretében valósulhat meg, amelyet 2014-ben hozott létre Sir Schiff András, aki szerint a fiataloknak koncertlehetőségekre és nem versenyekre van szüksége. Schiff a program keretében minden évben a saját maga által kiválasztott fiatal zongoratehetségeknek adja meg azt a lehetőséget, hogy Európa különböző városaiban, illetve az USA-ban felléphessenek, tapasztalatot szerezhessenek, tanulhassanak és felnőjenek a koncertezéssel járó feladatokhoz.
Haydn és Brahms művei mellett Dohnányi C-dúr szerenádját játszva kóstolgatják a sziporkázó magyar dallamokat is.
„Micsoda egy alak!" – lelkendezett egyszer Johannes Brahms Joseph Haydnról: „Milyen nyomorúságosak vagyunk mi hozzá képest!" Amikor Schiff András vezényli is és szólistaként is kíséri az Európai Kamarazenekart, akkor sokkal többre számíthatunk egy izgalmas koncertélménynél, így például mélyebb zenei összefüggések keresésére, jelen esetben, május 26-án, vasárnap este.
Brahms nem akart mindenáron modern és progresszív lenni, hanem igyekezett helytállni a nagymúltú mesterek sorában. Az, nem számít, hogy már rég kiderült, hogy Brahms Variációk egy Haydn témára című művének témáját nem is Haydn írta: ennél sokkal fontosabb az, hogy Brahms a maga idejében meghökkentő tökéletességgel folytatja a Haydn-i hagyományokat. Emellett morfondírozhatunk a szólófutamok, a szólisták és a zenekar szerepén is: Haydn Sinfonia concertante-jában a hegedű, az oboa, a cselló és a fagott vidám, operai versengésbe kezdenek. A d-moll zongoraverseny keletkezésének háttere fájdalmas és nagyszerű történet is egyben.
A darabot Schiff András szándékosan korhű hangszeren tolmácsolja.
Az Európai Kamarazenekar Sir Simon Rattle irányítása alatt A szépség szeretetére keresztelt programmal látogat el június 22-én újra Kismartonba, ahol Mahler, Dvořák, Bartók és Schubert zeneműveit játsszák. Rattle először vezényel a kismartoni Haydn Teremben.
Gustav Mahler feleségének, Almának szánta ajándékba a Rückert-dalok utolsó darabját, A szépség szeretetét. A kottalapokat szándékosan a kedvese által oly kedvelt és gyakran játszott Wagner Siegfried-zongorakivonatának lapjai közé rejtette el, azt akarta, hogy Alma ott találja azokat. Az intimitás, a bizalom és természetesen a zenei hozzáértés magától értetődő, mikor egy másik házaspár, jelen esetben nem kisebb nagyságok, mint Magdalena Kožená és Sir Simon Rattle interpretálják az említett dalokat.
Az egyszerű népdalok és táncok nélkül elképzelhetetlenek lettek volna a koncerttermek nagyszerű zeneművei.
Az est folyamán Rattle és Kožená az Európai Kamarazenekar kíséretében zenei felfedezésre invitálják hallgatóságukat, és ki tudja, talán még egy-két eddig ismeretlen összefüggést is feltárnak.
Böhmország volt a bölcsője mind Mahlernek, mind pedig Antonín Dvořáknak, ez utóbbi Scherzo capriccioso op. 66 darabja csendül fel a program folytatásában. A zeneszerző varázslatos művében összes zeneszerzői tudását bevetve mutatja be a sziporkázó ritmusokat és szárnyaló dallamokat. Bartók Bélában is egy egész más zeneszerzőt tisztelhetnénk, ha nem tanulmányozta és gyűjtötte volna népe és környezete népzenéjét. Az est záródarabja az az új zenei fejezetet nyitó, dallamos és drámai, egyben gyengéd és monumentális C-dúr „Nagy” szimfónia, amelyet jóval szerzője, Schubert halála után találtak csak meg.
A május 26-i és június 22-i koncerteket a Medici TV is közvetíti.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Sir Schiff András (fotó/forrás: Esterházy Magánalapítvány)