„A gyermeknevelésnél is fontosabb lesz a szülőnevelés” – Steigervald Krisztián a Lírástudók vendége

Idehaza elsőként vállalkozott a generációk közötti kommunikációs különbségek bemutatására, és bár két évtizede kutatta ezt a szakterületet, csak most, az utóbbi két évben került igazán a figyelem középpontjába Steigervald Krisztián. De megjelent már két könyve is:

A Generációk harca a figyelemért – Hogyan tanuljunk egymástól, egymásért? személyes példák és kutatások alapján, kommunikációs, pszichológiai, mentálhigiénés, valamint pedagógiai szempontokat egyaránt figyelembe véve vizsgálja a generációk tartalomfogyasztását, értékrendjét és emberi kapcsolatait közvetlen, érthető stílusban.

Másik könyvének, a Generációk harca – Hogyan értsük meg egymást? célja, hogy letisztítsa a generációkról az igaztalan sztereotípiákat, valamint feltárja értékeiket. Így mindenki felismerheti a saját generációs korlátait, és a nemzedékek között dúló csatározások helyett képesek leszünk magunkat kívülről szemlélni, másokat megérteni - vagy akár nevetni is azokon a szituációkon, amikor csupán a generációnk beszélt belőlünk. Minkét kötetet a Partvonal Kiadó közölte.

A szerző szerint meg kell értenünk, hogy mennyire más gyerekkora és élete van egy mai fiatalnak, mint egy idősebbnek, de a hosszú várható élettartam miatt nagyon sokáig élünk együtt. Épp ezért fontos, hogy hidat tudjunk építeni egymás között.

„Szeretnék egy üzenetet képviselni, ami a megértésről szól”

– hangsúlyozta a beszélgetésben.

Steigervald Krisztián könyvei (Fotó/Forrás: lira.hu)

Az adásban szó esik arról is, hogy milyen fejlődési-lélektani hatása van a szemkontaktusnak, a beszélgetések hiányának is, miért fontos unatkozni a gyereknek és a felnőttnek, és miért nem érdemes olyan babakocsit venni, amiben van táblagéptartó.

„Lehet, hogy a jövőben a gyermeknevelésnél is fontosabb lesz a szülőnevelés”

– tette hozzá. Saját példáját is felidézte: amikor a gyerekeinek mesét olvasott, a zsebében maradt az okostelefon vagy kitette az éjjeliszekrényre, csak később ébredt rá, hogy ezzel vannak problémák. „A könyvet tulajdonképpen magamnak írtam.” Steigervald Krisztián azt is vállalja, hogy ő az ismeretterjesztés „bulvárosabb, népszerűbb” formáját választotta, de szükségesnek érzi, hogy minél többeknek eljuttassa a felismeréseit.