„Az ember csinálja is azt, ami történik vele. Tartják egymást, az ember és sorsa, idézik és alkotják egymást. Nem igaz, hogy a végzet vakon lép életünkbe, nem. A végzet az ajtón át lép be, melyet mi tártunk fel, s magunk előtt tessékeltük a végzetet." Maga a regény a Monarchia utolsó éveiben játszódik, alapja egy legendás barátság története, mely egy napon majdnem végzetes fordulatot vesz. Megoldás nincs, a két főhős negyvenegy évi hallgatás és várakozás után, életük alkonyán néz szembe önmagával és a múlttal.

Márai mély emberismerete, az emberi jellem állandó megfigyelése, az emberi lélek és az emberi kapcsolatok végtelen összetettsége az, ami igazán izgalmassá teszi a könyvet. Fáradhatatlanul kutat, kérdéseket tesz fel, melyekre nem is igazán a válasz a fontos. „Most már nincs értelme kérdezni semmit. Tudni kell, miért történt mindez? S hol a határ ember és ember között? Az árulás határa? Ezt kellene tudni. S még azt is, mi az én bűnöm mindebben?..."

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek (Helikon Kiadó, 2008)