A két macska az önreflexiót jelenti – Kepes András a Lírástudók vendége

„Azt szokták mondani, hogy a történelem ismétli magát. Én azt gondolom, nem a történelem ismétli magát, mi ismételjük a történelmet, mert nem tanultunk belőle”

– mondja Kepes András új könyve kapcsán, amely egy különös sorsot tár elénk. Egy örökbe fogadott fiú történetét, aki a hetvenes években nő fel, majd a rendszerváltás után a saját útját keresi. Rendőrként családja és a maga élete után is nyomoz, a bűn és a tisztesség között ingadozik.

377269779_854094842741536_8418580857907119495_n-205248.jpg

Kepes András: Két macska voltam (Fotó/Forrás: Open Books)

A Két macska voltam az Open Books kiadónál jelent meg a szerző 75. születésnapjára. A fülszöveg szerint „lélektani krimiket idéző sorsregény egy olyan korban, amelyben a történelmi és emberi traumák nyomán kiveszőben van a mindennapokból az erkölcs és az emberség.” De Kepes András nem szereti annyira a műfaji címkéket, ő egyszerűen regényt írt, és gyakran csak hagyta, hogy merre vezeti az írói képzelete.

Grisnik Petrával való beszélgetése során az is kiderült, hogy a regény főhősét egy riportalanyáról mintázta, akivel még újságíró-dokumentumfilmesként készített anyagot. Aztán azt tapasztalta, hogy munkájában nem mindig tudja kibontani a kívánt részletességgel az elé táruló sorsokat.

Ez hajtotta végülis az irodalom felé, amiben már igazán otthon érzi magát, akkor is, ha a szakma gyakran gyanakodva figyeli a médiából érkezőket.

A beszélgetés során mindvégig a könyvnél maradunk, de nem kevés kiderül a szerzőről is. Például az, miként viszonyult a mestereihez, kiknek vált ő a mesterévé, és mit jelent a címben megidézett „két macska”, amit természetesen Karinthy Frigyestől kölcsönzött. „Álmomban két macska voltam és játszottam egymással” – szól a híres képtelenség.