„A Weöres Sándor halála óta tartó korszak egyik, ha nem a legnagyobb költője” – Tóth Krisztinát köszöntötte így Kemény István tavaly, ötvenedik születésnapján a Jelenkor folyóiratban. Babérkoszorús költőnk a kerek évforduló alkalmából 2017-ben három új kötettel jelentkezett: az Ünnep című jubileumi kötet ötven versét Lator László válogatta, Világadapter címmel új költeményeit, Párducpompa címmel új novelláit olvashatjuk. Áramló kifejezésvágya a feledés és a felidézhetetlenség mélyrétegeiből, a kíváncsiság, a helykeresés és a helymeghatározás motívumaiból építkezik: ellesett mozdulatok, tekintetek, véletlenül meghallott kifejezések az ő saját életének tapasztalataival keverednek költészetében és prózájában.

– írja Lator László az Ünnep előszavában. „De a pontosan rajzolt, kinagyított világ-darabok valami kísérteties, sejtelmes egészre mutatnak. Tárgyakra és elevenekre tapadó, többnyire gyöngéd, olykor szenvtelen figyelme gyorsan mozduló képzelettel társul. A fogható a féleszmélet, az álmok, a tudatalatti váratlan képeibe olvad át, rendszerint nem is tudjuk, hol lépjük át erre vagy arra a határt. Az álom a való, a való az álom haszonélvezője.”

Napjaink egyik legolvasottabb hazai írója (írónője) költőként indult, és már egyetemista korában megjelent első verseskötetével felhívta magára a figyelmet, az Őszi kabátlobogást 1989-ben Radnóti Miklós-emlékéremmel díjazták, első önálló novelláskötete, a Vonalkód tizenkét éve robbant a kortárs magyar irodalomban. Rendkívül termékeny szerző, a költészet, a rövid próza, a regény, a dráma műfajai mellett a virágzó magyar gyerekirodalom egyik vezető alakja, műfordítóként is jelentős életművel. Első regényének, az Akváriumnak minden szereplője a szeretethiányt tekinti az elfogadott, az egyetlen megélhető állapotnak.

"Ha fölfeslik is, valahol azért mégiscsak törvények szövedéke a világ, olykor átláthatatlan, vagy a hajnali derengésben pókfonálként felcsillanó összefüggések hálója: a szálak vége az idő más-más zugába kötve.” (Tóth Krisztina: Miserere, részlet)

Tóth Krisztinát olvasni jó. Komolyan veszi az írást, de játszani is tud – ahogyan Lator László is megjegyzi: „kifacsarja, félrehallja a szavakat, mulatságos képzettársításokat indít.” Kiváló arányérzékkel keveri a naturalizmust, az iróniát és a fekete humort, szociális érzékenysége, realitásészlelése „életszagú” szövegek finom hálózataiban bontakozik ki. Tisztán, szinte „csevegésszerűen” közöl, mégis kompozíciós tudatosság, szisztematikus építkezés, a pálya során „folytonosság és változás” jellemzi szövegeit. Költő, aki prózát ír.

– mondta a Revizor Online kérdésére költészet és próza összefüggéseiről. A kivételes tehetség, a szerteágazó életmű nyitva áll a befogadó előtt, írásaiból hangoskönyvek, színpadi és filmes adaptációk készülnek, műveit számos nyelvre fordítják. Bikinivonal címmel Pelsőczy Réka rendezett előadást novelláiból, a Pixel szövegtestei színművészetis tanítványait ihlették meg, nemrég pedig a Rózsavölgyi Szalonban mutatták be első, felnőtteknek szóló színdarabját, a Pokemon gót.

– mondja róla Kemény István, és nincs ok a kételkedésre. Sőt, új értelmezést nyer az írónő ars poeticája, melyet a wmn.hu oldalon olvashatunk:

Fejléckép: Tóth Krisztina, Fotó: Bulla Bea