A nagyüzemi sörnek marketingje van, nem egyénisége – Bart Dániel a Lírástudókban

Közhely, hogy amióta ember az ember, fogyaszt alkoholos italokat és keresi a mámoros állapotot. Bart Dániel azonban még korábban kezdi a sör életrajzát, amikor megállapítja, hogy 6 hidrogén, 2 szénatom és 1 oxigén alkotta molekula az űrben is megtalálható, a Nyilas csillagképben található Sagittarius B2 gázfelhő tulajdonképpen egy alkoholköd.

Bart Dániel több mint tizenhárom éve kezdett blogot írni a sörről – ez volt a Folyékony Kenyér –, amelynek egyre növekvő népszerűsége egybeesett a sörfőzés nemzetközi és hazai reneszánszával. Olyannyira új volt a mánia – mármint az, hogy az ipar mennyiségben, dobozba gyártott sörök mellett végre a fogyasztók a kis műhelyekben gyártott igényes főzetekre is igényt tartottak –, hogy még a craft beer kifejezés magyar megfelelője sem létezett, végül Bart Dániel alkotta meg a kézműves sör szóösszetételt. Azóta megint eltelt egy kis idő, és a „kézműves” jelző is egyre kevesebbet jelent, abban viszont

a sörrajongók között egyetértés van, hogy egy jó kisüzemi, kézműves vagy otthon főzött sör jobb lehet, mint a legtöbb konzumtermék.

Az pedig már a sörök és a podcast témáján is túlmutat, hogy végülis mit jelent valamit szívvel-lélekkel, nem hatalmas gyárakban előállítani. A sörkészítés több évezredes története arról is szól, hogy hogyan fosztja meg minőségétől, mélységétől és sokszínűségétől a fogyasztói, tömegtermelésre épülő kultúra.

A hetekben megjelent Az arany folyam – A sör életrajza című könyvből kiderül, hogy az italnak nincsen pontos definíciója, mindent nevezhetünk annak, ami nem bor és nem párlat; az is, hogy mi a vajúdó sör, miért volt sok helyen a nők feladata, és milyen nyomai vannak a mitológiában, a történelemben és a rituálékban a sörfogyasztásnak.