Ahol a holtak több szeretetet adnak, mint az élők

Az 1997-ben Pabianice városában született lengyel szerző egészen meghökkentő regénnyel állt elő, zavarba ejtően egyedi irodalmi formát talált. Talán csak Bruno Schulz volt képes prózájában hasonló érzékenységgel összeboronálni a valóságot a képzelet világával. S ráadásul, ahogy Schulz, úgy Łukasz Barys is az őt körülvevő hétköznapi világból építkezik. A Csontok, amiket a zsebedben hordasz című regény a szerző szülővárosában, annak jól beazonosítható helyszínein játszódik. Kis nyomozással kideríthető, hogy létezik a patakká sorvadt folyó, és megvan az evangélikus temető is, ahonnan a holtak elindulnak, hogy találkozzanak Ulával, a saját történetét elmesélő lánnyal.

„…nem volt könnyű dolgom a suliban, a mezőre jártam sírni. Reggeltől kezdve hallottam a hátam mögött az osztálytársnőim vihogását; volt, hogy lökdöstek, rángattak. Aztán a fiúk is csatlakoztak hozzájuk. Utánam kiabálták, hogy »deszka, deszka!«, mert nem volt mellem. De alig valamelyik lánynak volt, és csak nekem kiabáltak…”

Ula nem csak az iskolában kiközösített, de városszéli otthonában is nehéz a sorsa. Mindig fáradt, bolti eladóként dolgozó, családja megélhetését nehezen előteremtő anyja helyett kellett gondoskodnia két kisebb testvéréről és haldokló nagyanyjáról. Az élet kilátástalanságát már korán megtapasztalja:

…nekem is voltak álmaim – de tudtam, sosem fognak valóra válni.

Łukasz Barys: Csontok, amiket a zsebedben hordasz (Fotó/Forrás: Typotex Kiadó)

Ebből a reménytelenségből jelent menekülést a temető, és a holtakra épített – a valóságnál is erősebb – fantáziavilág, mely át- és átszövi Ula sötétszürke hétköznapjait. A holtakkal barátkozó lány, egy másik, innen nézve szürreális világot épít maga köré,

s ez a világ, bár nem mentes a konfliktusoktól és a társadalmi különbségektől, mégis pótolja mindazt, amit a valóság nem tud megadni.

Łukasz Barys egyes szám első személyben megírt regénye magával ragadja az olvasót, s még a fordításon – Körner Gábor nagyszerű munkája – is átüt az egészen finom humor és empátiával átitatott irónia. A hétköznapok történései – a nagymama halálától a fel- és eltűnő nevelőapák során keresztül az anyja balesetéig – elmesélhető lenne néhány szikár mondatban, de a szövegben ott a „varázslat”, amit átrajzolja a valóságot.

„A gazdag gyerekek nem angyallá, hanem kővé változtak. Az ilyen szegény gyerekek meg, tessék: haláluk után szárnyakat és miseinget kaptak, ágakon ugrándoztak, fűben heverésztek, búzaszemeket faltak, temetéseken táncoltak, és temetőovit rendeztek be az angyalkák erdejében. Vidámak voltak, vidámabbak, mint életükben, bár egyszersmind a föld alatt feküdtek, szóval mondhatná valaki: nem mindegy?”

Łukasz Barys (Fotó/Forrás: Typotex Kiadó)

És persze, hogy nem mindegy! Nem mindegy a történetét elmesélő Ulának, de nem mindegy a történet által megbabonázott olvasónak sem.

A korábbiakhoz képest sajnálatosan kevés figyelem jut a környező országok irodalmára, de, ha csak a lengyeleket, s azon belül csak a Typotex Kiadó kínálatát nézzük, akkor is feltűnő, hogy a lengyel irodalom ma is megérdemli a figyelmet. Ott van Szczerek, Twardoch, Karpowicz, Orbitowski! És most elnyerte jogos helyét a Łukasz Barys is a Csontok, amiket a zsebedben hordasz című regénnyel.