„Az értelmiségi, az mindig kritizál” – Nádasdy Ádám a Lírástudók vendége

Az Ünnepi Könyvhéten már kapható Nádasdy Ádám új kötete, a tárcákat és kisebb novellákat összegyűjtő Hordtam az irhámat, amely afféle rendszertelen önéletrajzként is funkcionálhat – bár a szerző ragaszkodik hozzá, hogy olyat sose fog írni. Szóval ne is próbáljuk megtörni, kérte nevetve Grisnik Petrát, a Lírástudók műsorvezetőjét.

A Hordtam az irhámat (Magvető) inkább a határok, országok és kultúrák közötti életről mesél, amit a szerző még mindig elsőkézből tapasztal: életét ugyanis London és Budapest között osztja meg. Nádasdy visszaemlékezéseiben feltárul egy határokon átívelő, szerteágazó családtörténet, továbbá az, milyen volt felnőni egy soknyelvű, többkultúrájú családban a szürke ötvenes években. Különösen izgalmas arról olvasni,

milyen küzdelmes feladat volt megtanulni angolul, amely akkor még nem volt „alap”, s ha valaki tanulta a nyelvet, csodálkozva kérdezték tőle: és mi végre?

„Mire a nagy popzenei robbanás volt, Beatles, Rolling Stones, addig én már értettem, miről énekelnek” – mondta az interjúban; így lett ő a beatzenekar énekese a hatvanas években.

Nádasdy Ádám: Hordtam az irhámat (Fotó/Forrás: Magvető)

Az élvezetes és szellemes stílusban megírt tárcák 1994 és 2022 között születtek. Szó esik bennük a nyelv hatalmáról, arról, mire való a bölcsész, a tolmácsolás és a dolgozatjavítás szépségeiről és kihívásairól, és oldalról oldalra találni egy-egy puritán észrevételt, amire egy Nádasdy Ádám-féle, okos szemlélő felfigyelhet. Például, hogy Angliában minden jó karban van, de semmi sem látszik újnak. Vagy hogy egy jól működő társadalomban az ember szívesebben sétál az utcának azon az oldalán, ahol a rendőr járőrözik – és nálunk ez fordítva van.