„Jelen állásfoglalás célja a könyvvel kapcsolatban megfogalmazott pszichológiai tévhitek és téves információk eloszlatása” – szögezik le állásfoglalásukban a szakma tagjai. A pszichológusok a Labrisz Egyesület által kiadott Meseország mindenkié kötet kapcsán kialakult vitára reagáltak az írással. Hogy miért érezték szükségesnek az egységes fellépést, arra feltehetően az utolsó bekezdés adja meg a választ:
Emellett elhatárolódunk minden olyan pszichológus, így Bagdy Emőke nyilatkozatától is, amelyek szakmaiatlan és a tudomány mai álláspontjával ellentétes tartalmú állításokat tartalmaznak, és amelyek várható hatása a gyűlöletkeltés és a társadalmi kirekesztés fokozása.”
Az ügy előzményeiről itt írtunk korábban:
Magyar Könyvkiadók: Hagyják békén a könyvesboltokat!,
Homofób plakátokkal figyelmeztetnek egy „rettegett” mesekönyvre szélsőjobboldali aktivisták,
Újabb mesekönyvet semmisített meg Dúró Dóra
Bagdy Emőke a Magyar Nemzetnek nyilatkozott a mesekönyv kapcsán. Kijelentette, hogy „a korai érzékenyítés azért veszélyes, mert a szociális behatások olyan erőteljesek tudnak lenni, hogy megakadályozhatják a szabályozó gén kinyílását vagy módosíthatják azt, ami tovább is örökítődik. Hangsúlyozta, hogy a szülőknek és pedagógusoknak azt kell erősíteniük, amit genetikailag hoz magával az illető, így teremtve meg a biológiai nem és a társadalmi nem összhangját, annak érdekében, hogy ne legyen krízis a gyermek lelkében.” Hozzátette, hogy „a meséknek kiemelten fontos jelentőségük van, mert ezek révén bejuttathatók olyan üzenetek is, amelyeket a gyerek kritika nélkül fogad, mivel neki még kritikai érzéke és viszonyítási alapja sincsen.”
Meseország mindenkié (Fotó/Forrás: Líra)
Az állásfoglalást kiadó kollégái ellenben hangsúlyozzák, hogy
„nem létezik olyan, hogy túl korai érzékenyítés, ha a történet és a szöveg az adott korosztálynak megfelelő.”
Továbbá leszögezik, hogy "nincsenek olyan hiteles, módszertanilag megalapozott tudományos eredmények, amelyek azt támasztanák alá, hogy gyerekek LMBTQI+ emberekké válnak annak hatására, hogy találkoznak ebbe a csoportba tartozó emberekkel, akár személyesen, akár fikción keresztül.”
„E könyv a többségi társadalom gyermekei számára éppen azért fontos, hogy lássanak tőlük eltérő élethelyzetben lévő gyerekeket. Lássák, hogy az említett csoport tagjai hozzájuk hasonlóan sokfélék, és még ha bizonyos dolgokban különböznek is, sok vágyuk, küzdelmük és motivációjuk megegyezik. Fontos megjegyezni, hogy a könyv nem kötelező olvasmányként jelent meg, annak megvételéről és olvasásáról mindenki szabadon dönt, és ezt a szabadságot tiszteletben tartjuk.”
„A fentiek alapján mi, a pszichológus szakma tiltakozó tagjai kijelentjük, hogy
a könyv fontos társadalmi jelenségeket dolgoz fel és emel be a mesék világába, ami nem veszélyes sem a gyermekek, sem a társadalom más tagjai számára.”
A témával kapcsolatban néhány nappal korábban megszólalt Boldizsár Ildikó meseterapeuta is, aki Facebook-oldalán elemezte saját szakmai szempontjai alapján a Meseország mindenkié kötetben szereplő meséket. Tartalmi, esztétikai és pedagógia szempontból is megvizsgálta a mesekönyvben olvasható 17 történetet. Konklúzióként pedig kiemeli:
A mesék önmagunkban sem nem építenek, sem nem rombolnak.
Boldizsár Ildikó meseterapeuta (Fotó/Forrás: Máté Péter/Jelenkor Kiadó)
„Ahhoz, hogy egy történet bármely élethelyzetben hatni tudjon, elmélyült kapcsolatra van szükség. Ez időigényes, hosszú folyamat, önmagától nem is szokott működni. Szülőként, pedagógusként, segítő szakemberként
a mi felelősségünk megítélni, hogy kinek, mikor, mit, hogyan és miért mesélünk. Úgy tűnik, hogy a nagy vitában, sokan erről az egyszerű tényről feledkeznek el.”
A szakember korábban lapunknak adott interjújában is hasonlóan nyilatkozott, amikor arról, hogy szülőként lehet-e rossz mesét mesélni. „Egy anyuka nem tud mesékkel kárt okozni, terápiás munkában viszont lehet. A gyerekeket nem érdeklik azok a mesék, amelyekhez nincs közük. Egy gyereknek az a fontos, hogy sok mesét halljon. Az a lényeg, hogy mintákat mutassunk neki a történetekkel, a gyerek majd kiválasztja azt, ami az övé. Ráismer a saját meséjére, amelyre nyugodtan rábízhatja magát, mert abban ott van a megoldás is.”
Kapcsolódó
A megfelelő mese a szívedbe talál, mint a kilőtt nyíl
Nem gyerekkorában ismerkedett meg a mesékkel, talán emiatt tudott rájuk más szemmel nézni és kidolgozni egy rajtuk alapuló terápiás módszert. Boldizsár Ildikó új könyvében abba avatja be olvasóit, hogyan lehet csoportterápiában használni a meséket.
hírlevél
