Október 14-én ünnepli 80. születésnapját korunk egyik legmeghatározóbb magyar írója, Nádas Péter, akit az irodalmi Nobel-díj várományosai között tartanak számon évek óta. A művész tiszteletére a főváros, illetve a Jelenkor Kiadó háromnapos programsorozatot rendezett, amely során a szerző és Budapest kapcsolatát ismerhették meg az érdeklődők. A Nádas Péter Budapestje záróeseményét október 2-án este rendezték meg. A Kristály Színtérben tartott előadáson Nádas Péterrel Kustos Júlia és Vincze Bence beszélgetett.
Kapcsolódó
Mutatjuk, kik az irodalmi Nobel-díj legnagyobb esélyesei
Michel Houellebecq és Salman Rushdie a két fő várományosa a 2022-es irodalmi Nobel-díjnak, de ezúttal is szoríthatunk Nádas Péterért, illetve Krasznahorkai Lászlóért. Cikkünkben mutatjuk, hogy látják a leghíresebb kortárs írók esélyeit a fogadóirodák.
Változás és állandóság
Az est első felében a hat évtizede vidéken élő szerző fővároshoz való viszonya került terítékre. Arra a kérdésre, hogy milyen érzés visszatérnie, azt felelte: mindig másmilyen, ugyanis Budapestet minden alkalommal másként látja, holott minden ugyanolyan.
Ez a csodálatos mindig egy városban. Budapest egy mértéktelen város, ezt a tulajdonságát megőrizte
– fogalmazott, hozzátéve, hogy e tekintetben Berlinhez vagy New Yorkhoz tudná hasonlítani. „Folyamatosan lebontják és építik, és nem tudnak a végére érni. Ez az agyamra ment, amíg itt éltem, de ez egy tulajdonság, amin el lehet gondolkodni. Valószínűleg nem lehet rajta változtatni, mert ez a dinamikája a városnak” – fejtette ki.
Mint mondta, a főváros a jó és rossz tulajdonságait egyaránt megőrizte. „Ennyi hontalan embert az utcán még nem láttam” – mondta kissé csalódottan. Elmesélt ugyanakkor egy másik történetet, ami a közelmúltban esett meg vele egy Batthyány téri bevásárlóközpontban, ahol a kasszánál dolgozó „ősöreg pénztárosnő” úgy húzta le az árukat a szalagról, hogy a vásárlók először a legsúlyosabb tárgyakat tehessék a táskájuk mélyére. „Csodálatos volt. Maga volt a jóság” – mondta az író.
Nádas Péterrel Vincze Bence és Kustos Júlia beszélget (Fotó/Forrás: Karácsony Gergely Facebook-oldala)
Budapest dinamikájához hozzátartozik a mindenkori rossz városvezetés is, erre utalt legalábbis, amikor arról beszélt, „egyik rezsim jön a másik után, mindegyiknek van koncepciója, és mindegyik tönkreteszi az előzőt, ami szintén rossz volt. A szobrokat eltávolítjuk, és új, rossz szobrokat helyezünk el.” Hozzátette azonban, az utcák nem változnak.
A szerkezet megmarad. A Duna megmarad. A hidak megmaradnak, ha nem robbantották fel őket. Én ugyanis úgy ismertem meg őket, hogy fel voltak robbantva
– utalt a háborús emlékeire. A Király utcáról pedig azt mondta, Budapest szubsztanciáját tekintve ez az egyik legértékesebb utca, mert „azok a csodálatos klasszicista házak ugyanolyan lerohadtak, mint ötven, hatvan, hetven éve. Ahol építészeti szubsztancia van, ott semmi sem változott.”
Kustos Júlia kérdésére, miszerint foglalkoztatja-e például, hogy felépült az Atlétikai Stadion és a Mol-torony, illetve a Lánchíd felújításának ügye, Nádas Péter határozott nemmel felelt.
Gombosszegről jórészt nem is látszik –
tette hozzá viccesen az író, aki szerint ezeket a vitákat természetes, hogy le kell folytatni.
Szemellenzős élet
A beszélgetés második felében nagyobb hangsúlyt kapott az irodalom és az íráson keresztül való emlékezés kérdése. Nádas Péter Freud és Jung nevét hozta fel, amikor arról beszélt, hogyan hívja elő saját emlékeit. Mint mondta, ez egy pszichológiai munka, amit el lehet, sőt, el kell végezni.
A szándékolt emlékezés előhív emlékeket, de csak azokat, amelyek már meg vannak munkálva – vagy szellemileg vagy érzelmileg, esetleg mindkettő.
Az ember a saját asszociációs láncán keresztül megy, és a csomópontokon önkéntelenül merülnek fel az emlékek” – fejtette ki, hozzátéve, így dolgozott mások mellett Proust is.
Arra a kérdésre, hogy van-e értelme írni, ha már korábban mindent megírtak, úgy felelt, szerinte az az igazán nagy kérdés, hogy a művészet vajon találmány vagy pedig variáció. Nádas úgy véli, ez utóbbi igaz, mivel a személyiség, amit születésünkkel kapunk, önmagában egy variáció, ami sohasem fordult még elő korábban, és nem is fog soha többé. Éppen ezért érdemes írni szerinte. „Nem jelenteném ezt ki, hogy már mindent megírtak.
Mint a tudományban, ahol gyakorlatilag minden fel van fedezve – kivéve az, ami nincs. Így van ez a művészettel is” – fogalmazott.
Nádas Péter (Fotó/Forrás: Karácsony Gergely Facebook-oldala)
Arra a kérdésre, hogy Nádas Péter számára hol van az otthon, mit jelent az otthon fogalma, némileg meglepő választ adott, ugyanis nem egy települést nevezett meg. „Amióta az eszemet tudom, dolgozom. Ami tulajdonképpen egy őrület, egy hülyeség, egy ökörség. Szemellenzős élet, mint egy vontatóló” – fogalmazott, példaként említve, hogy csak a Párhuzamos történetek című könyvén 18 éven keresztül dolgozott, amit hosszú börtönbüntetésként jellemzett.
Az idővel a munka lett az otthonom. Más otthonom nincs, és nem is lesz
– jelentette ki.
Hogy pontosan mitől is óvta magát „szemellenzőivel”? – elmondása szerint attól a realitástól, ami csecsemő- és kisgyermekkorában körülvette.
A háborús sérülés nem levetkőztethető vagy eltüntethető. Ami ma Ukrajnában történik, azt Európa tovább fogja cipelni
– mondta, elárulva, hogy ha nincs a jugoszláv háború, sohasem kezd párbeszédbe önmagával, pontosan azért, mert rádöbbent, hogy az első emléke megegyezett azzal, amit akkoriban Szarajevóban ismét elkövettek. „Ez nem olyasmi, ami idővel elmúlik, vagy a pszichológus kibeszéli belőlem. Nem. Mert a pszichológus maga is háborús sérült. És aki nem háborús sérült, az háborús sérült gyereke, unokája. Visszük tovább a hallgatással vagy elhallgatással” – hangsúlyozta.
Beszélgetőpartnerei végül azt próbálták kihúzni belőle, hogy számíthatunk-e hasonló, meglepetésszerűen hirtelen megjelenő új könyvre, mint amilyen a Rémtörténetek is volt, Nádas Péter nem akart konkrétumokat elárulni. Mint mondta, nem dolgozik fikción, és különben is, munkában lévő dolgot nem tud, és nem is akar megnevezni. Nem akar ugyanis olyan lenni, mint azok az alkotók, akik folyton beszélnek a könyveikről – majd pedig nem írják meg őket.
Fejléckép: Nádas Péter olvas fel a Kristály Színtérben (Fotó/Forrás: Karácsony Gergely Facebook-oldala)
hírlevél
