„Nagy társadalmi erő van az anyákban” – Kállay Eszter a Lírástudók vendége

A vérehulló fecskefű különös gyógynövény, amely mérgező vagy jótékony hatású is lehet attól függően, megfelelően készítik-e elő. Egyben ez Kállay Eszter második verseskötetének címe is, amely az anyaságról, a női szerepről és a csecsemővel töltött hétköznapokról szól, miközben a sorok között felsejlik a múlt, az anya saját gyereksége és az előző nemzedékek anyái is. Kállay Eszter a várandóssághoz és az anyasághoz kapcsolódó ellentmondásos elvárásokat és érzéseket járja körbe, az anyaságon keresztül pedig a nők társadalmi helyzetéről is beszél.

A címbeli gyógynövény azt a kettősséget szimbolizálja, hogy az anya is lehet mérgező vagy gyógyító hatással. Egy mai anya pedig gyakran küzd kétségekkel: mi van, ha általam is a mérgező jelleg kerül előtérbe?

Kállay Eszter: Vérehulló fecskefű (Fotó/Forrás: Magvető)

Tavaly jelent meg a Vérehulló fecskefű, amelyet a kritikusok egytől-egyig azzal méltattak, hogy olyan témáról és pozícióból beszél, amelyről a költészetben eddig kevesen. A fülszöveg szerint a kötet a „láthatatlanságtól (bezárva lenni, otthon lenni) halad a láthatóság felé, és a verseken keresztül fokozatosan egyre jobban kirajzolódik az anya képe. Hallható lesz az anya nyelve.”

A Lírástudók új epizódjában Grisnik Petra arra volt kíváncsi, voltak-e előképei az alkotáshoz, vagy kizárólag saját ösztöneire és lírai tehetségére hagyatkozott a költő. Ebben a podcastban rengeteg „szemnyitogató” gondolat elhangzik, amikre érdemes nyitott füllel figyelnie mindenkinek, aki anya vagy anya lesz, és annak is, aki nem.

Kállay Eszter arról beszélt, milyen fontos lenne az anyák számára a közösség, amely jól működött még száz-kétszáz éve, falun, ma azonban a városi lét több lehetőséget és több magányt is jelent. Kérdeztük az EMMA Egyesületről is, ahol dolgozik. Az egyesület legfőbb célja az anyai, női közösségek kiépítése.