„Nincs olyan, hogy rossz játék” – Győri Zoltán a Lírástudók vendége

Arra a kérdésre, hogy reneszánszuk van-e a társasjátékoknak, Győri Zoltán határozottan azt feleli, hogy nem, nem reneszánszuk, hanem inkább aranykoruk: soha nem volt még ekkora választéka, ennyi változata és módja a társasjátékozásnak. Ő maga természetesen szenvedélyes játékos, nem tudná elképzelni, hogy soha nem játsszon többé, de azt nem hiszi, hogy a játék helyettesíthetné például a beszélgetést.

Győri Zoltán és Győri-Nádai Réka közös YouTube-csatornája évek óta vonzza a magyar társasjátékrajongókat. A Mit játsszunk? a maga mintegy 50 ezer feliratkozójával egyértelműen a hazai közönség egyik legfontosabb médiuma. Most pedig megjelent egy könyv is a szerzőpárostól, amely ugyanezt a címet kapta.

Győri-Nádai Réka–Győri Zoltán: Mit játsszunk? (Fotó/Forrás: Corvina Kiadó)

A Mit játsszunk? - Inspiráció és tudás a modern társasjátékok birodalmából annál is többre vállalkozik, hogy játékot ajánljon azoknak, akik nem tudják, milyen táblajátékot vegyenek le a polcról a boltokban. A szerzők a könyvben összegyűjtötték az elmúlt évek tapasztalatait azoknak, akik szeretnek vagy szeretnének társasjátékokkal játszani, de emellett mesélnek a saját élményeikről is, arról, hogyan lehet társasjátékozás által megszabadulni a napi gondoktól, a stressztől, hogyan lehet új barátságokat szerezni, a régieket elmélyíteni, és hogyan lehet sokat megtudni az életről, a világról.

„Sok és sokféle játék és játékos van. Elsőre talán merész állítás, de vállaljuk: nincs olyan, hogy rossz játék. Nem szeretjük a játékokat a jó-rossz skálán elhelyezni. Inkább az adott helyzetre alkalmas és alkalmatlan játékok ívén gondolkodunk. Ha egy játékra azt mondjuk, rossz, akkor nehéz eldönteni, hogy az élményt vagy magát a játékot minősítjük. Annyira interaktív műfaj, hogy az élmény nem születhet meg a játékos nélkül, ő maga is szerves része, így amikor a játékot minősítjük, nehéz nem a játékost is minősíteni”

– írják a könyv fülszövegében a szerzők.

A Lírástudók podcast friss epizódjában kiderül egy-két dolog, ami bár meglepő, könnyedén rábólint a hallgató: például az, hogy a Monopoly nem egy jó családi játék, hiszen sokkal hasznosabbak lennének azok a feladványok, amelyek együttműködésre ösztönzik a játékosokat. A Ki nevet a végén? pedig gyakran hagy rossz szájízt a vesztesekben. Elvégre mennyire igazságos az, hogy csak hatosdobással tudunk kilépni a startmezőről? Grisnik Petra, a podcast műsorvezetője arra is kíváncsi volt, egy társasjáték-szakértő hajlandó-e félbehagyni játékot, és tud-e pihenésként játszani, ha egyszer a játék a munkája.