Amint azt megírtuk, életének 46. évében elhunyt Kabai Lóránt költő, kritikus, vizuális művész. A szerzőt három napon keresztül eltűntként kereste a rendőrség, vélhetően önkezével vetett véget életének.

Kabai Lórántot a kulturális élet számos képviselője gyászolja, a legtöbben verseivel és képzőművészeti alkotásaival emlékeztek meg róla, míg mások személyes emlékeket elevenítettek fel, és akadt, aki kritikát fogalmazott meg a magyar művészek helyzete kapcsán.

Így tett például Závada Péter költő is, aki Klein László, az ELTE kutatója és Szkárosi Endre költő közelmúltbéli tragédiájával vont párhuzamot, és tette fel a kérdést:

Kabai Lóránt (Fotó/Forrás: Kabai Lóránt Facebook-oldala)

Mint mondta, ez nem lehet kizárólag az ő vagy a mi hibánk, nem lehet csak a gyerekkori traumák, az alkohol vagy a depresszió számlájára írni. „Ez strukturális defektus. Hogy nyomorogni kell, biztos megélhetés, igazi szakmai megbecsülés nélkül élni le az életet, kvázi ingyen, pusztán lelkiismeretből dolgozva végig, mint az igavonó barom. Hogy aztán jó esetben utcát nevezzenek el valakiről. Zsákutcát. Vagy még azt se” – írta, hozzátéve, a közhiedelemmel ellentétben a költő nem arra való, hogy szenvedjen, mi pedig nézzük, és tapsoljunk hozzá. „Ez egy munka, egy szakma, egy hivatás, amiért ugyanúgy megbecsülés és pénz jár, mint bármilyen másik munkáért. Jó volna ezt észben tartani azoknak is, akik szeretnek versekkel példálózni, iskolásokkal szavaltatni, megemlékezéseken idézgetni, ünnepekkor posztolni. Azt is megírta valaki. Amikor még élt” – zárta Facebook-bejegyzését.  

Simon Márton költő posztjában felidézte utolsó találkozását Kabai Lóránttal, akivel elmondása szerint nem voltak barátok, de 15 éve ismerték egymást. „Hogy olvastam és felnéztem rá, mellékes. Hogy milyen tisztán megvolt benne egyfajta komoran tiszta figyelem, ami az emberi mivolton túlról beemelt logika kizárólagos sajátja, az a fontos.

Mint írta, sosem volt kérdéses, milyen súlya volt a művész jelenlétének és munkájának. Egyúttal sírnivalónak és felháborítónak nevezte, hogy ennyi jutott neki időből, elismerésből, életből, mindenből. „Holott milyen gazdag az egész, amit ilyen brutális eleganciával itt hagyott most. Szar ez így, már meg ne haragudj, Lóri. Vigyázz magadra, akárhova is lettél. A kurva életbe” – búcsúzott a művésztől.

Áfra János költő egy fényképet osztott meg, amely 2014-ben készült Kabai Lórántról a József Attila Kör balatonszemesi táborában. „Ilyennek szeretek emlékezni rá, jó lett volna minden alkalommal így látni, amikor nagyritkán találkoztunk, mosollyal az arcán, de nem mindig volt oka nevetni.” Elmondta, hogy egy alkalommal festményt is cseréltek, Kabai Lóránt alkotása ott lóg a falán, amelyen nap mint nap elmélázik. A bejegyzése végén megosztotta a költő iskolakör című versét, amelyről azt írta, sokakkal megismertette az elmúlt tíz évben. „Csodálatosan egyszerű. Azt hiszem, ilyet csak olyan költő írhat, aki tisztában van a saját esendőségével.

Kabai Lóránt 2021-ben megjelent, Moaré című kötete (Fotó/Forrás: Joshua Könyvek)

– írta.

A művészről megemlékezett a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) is, amelynek Kabai Lóránt 2016 óta volt tagja. A szervezet Csáth Géza-díját is ebben az évben kapta meg, Mészáros Márton laudációja szerint az elismerést egyebek közt köteteiért, példaértékű, a fiatal tehetségekre mindig nyitott szerkesztői tevékenységéért, elhivatott kritikusi munkásságáért, nagyerejű képzőművészeti alkotásaiért, a kultúrafinanszírozás rejtélyes ügyeivel kapcsolatos áldozatos és önsorsrontó tényfeltáró munkájáért, illetve a most-hallottam-a-kocsmában hashtag kreatív és invenciózus, mégis mértéktartó használatért kapta meg.

Szeifert Natália író néhány, meglehetősen keserédes sorral búcsúzott a költőtől, akit a bejegyzés alapján közelebbről is ismert. „Azon nevettünk, hogy már csak azért sem, mert mit művelnek ilyenkor az ismerősök a Facebookon. Meg máshol is. Meg nem is csak az ismerősök. Hogy röhögtünk! Ilyenkor aztán mindenkire rájön, hogy úgy érzi. Te hülye fasz. Szeretlek.”

Fejléckép: Kabai Lóránt (Fotó/Forrás: Joshua Könyvek)