Újabb könyv, ami mehet a darálóba

Nem született volna meg Nyáry Krisztián alternatív irodalmi olvasókönyvének második, „tiltott” kötete, ha nincsen a homofób felhangokkal körbedíszített gyermekvédelmi törvény. A tavaly bevezetett új határozat értelmében nem kerülhetnek fiatalkorúak kezében olyan művek, amelyek homoszexualitást vagy öncélú szexualitást jelenítenek meg, így elméletileg

tiltottá vált Homérosz Iliásza, Sapphó és Janus Pannonius versei vagy Oscar Wilde Dorian Gray-regénye.

Hogy a gyakorlatban mit jelent a „homoszexualitás öncélú ábrázolása”, azt nem írta körül pontosabban a jogalkotó. Jó hír, hogy a könyvesboltokban vagy a könyvtárakban nem ellenőrzik, hogy a 18+ szekcióban, fóliázva szerepel-e Sapphó vagy Faludy, s egyelőre olyan, mintha a törvény csak hangulatkeltés céljából született volna. Másrészt – ahogy az alapítványi iskolákat szabályozó vagy a hajléktalanság büntethetőségéről szóló törvény esetében – a homályosan megfogalmazott paragrafusok mindig az állampolgárt hozzák veszélyes helyzetbe. A hatalomnak ilyenkor van tere csuklóztatni és bizonytalanságban tartani, hiszen ha akarja, betartatja a törvényt, ha akarja nem: minden a saját kénye-kedvén múlik.

Nyáry Krisztián (Fotó/Forrás: Szalmás Kriszta / Líra Könyv)

Nyáry egy interjúban utalt arra, hogy

„egyfajta konszenzus alakult ki az irodalomtanárok, a könyvkereskedők és a kulturális élet szereplői között, hogy a törvényt – annak teljes szigorával – egyelőre nem veszik figyelembe”.

Provokatív lépés a Nem kötelező 2. – Tiltott irodalom című olvasókönyv megjelentetése (kiadó: Corvina), de korántsem haszontalan. Az első kötetet még Király Levente szerkesztette, abban kortárs szerzők („kimaradók”) szerepeltek, reflektálva arra a jelenségre, miszerint napjaink irodalmát jószerével kifelejtették a Nemzeti Alaptantervből. A második kötet tehát az azonos neműek közötti szerelem irodalmi megjelenéseit gyűjtötte össze.

Nem kell nagyítóval keresni

Az azonos neműek közötti szerelem mindig is része volt az emberi civilizációnak. Annál érdekesebb, hányféle felfogása dívott az elmúlt ötezer évben. Amikor Homérosz Iliászában Akhilleusz könnyek között búcsúzkodik elhunyt bajtársától, Patroklosztól, a férfiszerelem nem deviancia volt, hanem elfogadott, sőt ünnepelt formája az emberi vonzalomnak, csakúgy, mint a fiúk idősebb férfiak általi beavatása. Senki nem lepődött meg, amikor Sappho nőknek írt szerelmes költeményeket, de később férjhez ment, utolsó fellángolását pedig egy fiatalabb férfi okozta. Platón Lakoma című dialógusából kiderül, hogy miként látta a hellén ember Erósz munkálkodását a világban: olyan kapcsolatként, amely a testi örömökön túl bölcsességben is részesít.

Catullus túlfűtött carmenjeiből, amelyekben

„sűrűbben áll a csók vetése, / mint a mezőnek duzzadó kalászi”,

Vergilius eklogáiból, Horatius és Petronius műveiből kiderül, hogy azokban a korokban, amikor a szerelem szivárványos felfogása dominált, a homoerotikus szerelem leírása nem különbözött a férfi-női szerelemtől. Még Janus Pannonius Itáliában írt, meglehetősen kacér vagy obszcén versei sem obszcénabbak, mint Chaucer vagy Boccaccio férfi-női sztorikban megjelenő malacságai. Ahol azonban a homoszexualitás bűn, tiltott vagy üldözendő volt, megjelenik az azonos nemű szerelemhez tartozóan a rejtőzködés, a meghasonlás, a bűntudat, s az ezekkel való megküzdésnek számtalan módja. Oscar Wilde így ír De Profundis című, vallomásos önéletírásában fegyházi meghurcolásai után:

„A társadalomban, úgy ahogy berendeztük, nem lesz számomra hely, nem lehet számomra hely; de a természet, amelynek édes esője egyaránt hull bűnösre és ártatlanra, nyújt majd számomra egy-egy szirthasadékot, amelyben elrejtőzhetem s egy-egy titkos völgyet, amelynek csöndjében zavartalanul sírhatok.”

Nyáry Krisztián: Nem kötelező 2. - Tiltott irodalom (Fotó/Forrás: Fidelio)

Reinaldo Arenas, a zseniális kubai író pedig elmesél egy történetet, amelyben párjával szerelmi kalandba keveredett egy másik párral, akik aztán ellopták a táskáikat, majd felnyomták őket a rendőrségen, mert „buzik”. Arenas hiába bizonygatja, hogy őket lopták meg:

„...megfeledkeztem a castrói törvénykezés egyik paragrafusáról, amely kimondja, hogy abban az esetben, ha egy homoszexuális egyén szexuális bűntényt követ el, elég, ha valaki feljelentést tesz, máris vád alá helyezik. Mi nemcsak vádlottak lettünk, hanem egyből a guanabacoai börtön legújabb lakói is.”

A görögös ideálhoz nyúlt vissza Faludy György, akinek biszexualitását bulváros ízzel tartja számon az olvasóközönség. A költőfejedelem, aki első felesége halála után egy amerikai táncos mellett találta meg a szerelmet, szeretői között pedig egy arab fiatalember is volt, szabad volt írásaiban és életvitelében is. Költészetében az erotika provokatív, de annál is szebben megírt megnyilvánulásait találjuk:

Az ablak alatt háborgott a tenger.
Kéj cikázott ölemben mint a kés.
Egy csepp spermádat érezte a nyelvem,
s mellemben folyt, üdítő vízesés.
Az ablak alatt háborgott a tenger.

A Nyáry által szerkesztett kötet nem monográfia, hanem olvasókönyv, az egyes szerzőket rövid ismertetők vezetik be. Ezekből kiderül, hogy Shakespeare vagy Michelangelo orientációja máig vitatott, Thomas Mann azonban egész életében rejtőzködött.

A rövid életrajzok nem túl bulvárosak, Nyáry nem turkál a szükségesnél többet az írók magánéletében.

Miként a szerkesztő az előszóban leírja, a begyűjtött szövegeknél nem számított a szerző irányultsága, csak az, hogy mit jelenítenek meg a szemelvények. Így nem szerepel, s nem is említődik Kölcsey, aki egyes történészek szerint meleg volt, és Pilinszky sem, aki egészen biztosan. Nyáry tudatosan döntött úgy, hogy megáll a kanonizált szerzőknél, és nem vesz fel kortárs szerzőket, hiszen azok minőségéről és jelentőségéről még nem döntött az utókor. Így hiányoznak a jelen magyar irodalom emlékezetes dobásai – Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza vagy Dunajcsik Mátyás: Balbec Beach –, és hiányoznak a világirodalom népszerű darabjai is – Patti Smith: Kölykök, Michael Cunningham: Az órák. Magam ezeket nem, de egy utószót hiányoltam, amely frappánsan összefoglalja, ami több ezer év irodalmának szerelemfelfogásáról kirajzolódott a kötet alapján, úgy hiszem, erre nyitott lett volna a fiatal közönség, akiknek a kötet szól.

Csakugyan, milyen közönségnek szól a kötet?

Nyáry ironikus gesztussal tolja el magától a kérdést: „törvénytisztelő antológiaszerkesztőként csak 18 éven felüli olvasók számára ajánlom a könyvet. Ők majd eldöntik, kinek adják tovább.” Én úgy vélem, ezúttal mégsem a fiataloknak van rá a legnagyobb szüksége, hiszen több felmérés szerint ők sokkal elfogadóbbak, mint az idősebb generációk. Az HBO kurrens coming-to-age sorozata, az Euphoria egyik központi szereplője egy transz tinédzser, aki pedig belekezd a Netflix Sex Education című showjába, arra is választ kaphat, amit nem merészelt eszébe sem jutott megkérdezni. Nyáry antológiája mindazoknak hasznos lesz, akik új olvasmányélményeket keresnek vagy csak a szerelem mibenlétéről szeretnének többet tudni marginalizált közösségek és elfeledett ethoszok nyomain.

Nem kötelező 2. (Fotó/Forrás: Líra Zrt.)