Vámos Miklós: Régen olvastam olyan komoly üzenetű regényt, amelyen ennyit kellett röhögnöm

Krasznahorkai László: Zsömle odavan (Fotó/Forrás: Magvető Kiadó)

Meglep, hogy Krasznakorkai László gazdag munkásságának egyetlen darabját sem méltattam e rovatban. Ugyan miért? Okom személyes: jól ismerem őt, és sejtem, talán undok lesz, ha a szerkesztő arra kéri majd, nyilatkozzék meg itt. Sebaj.

Jellegzetesen nyújtott formátumú könyveiből tekintélyes életmű gyűlt össze. Regényei világszerte megjelennek, e honfitársunk számolatlanul kapja az elismeréseket, talán a Nobel az egyetlen díj, amit még nem zsebelt be. Eddig. Legutóbbi munkája, a Zsömle odavan (Magvető, 2024) két okból is kiemelkedik a művei közül. Első: bár nem ez a témája, tárgyszerűen ábrázolja a magyar politikai felépítményt, némi rutinnal azonosítható mellékalakokkal. (Még egy Krasznahorkai László nevű zenész is fölbukkan. Tudható, hogy az író több hangszeren veri föl otthona csöndjét.) Második: régen olvastam olyan komoly üzenetű regényt, amelyen ennyit kellett röhögnöm, a szó szoros értelmében.

A cselekmény amúgy az öregség grádicsainak érzékletes ábrázolása.

Föltárja, miként érezhet az olyan ember, aki útját bejárva elveszti valamennyi illúzióját s egyúttal fizikai képességeinek többségét is, noha többre is vihette volna, némi szerencsével. Főhősünk a nyitó mondat szerint elhatározza, hogy többé nem tesz a tűzre. A rutinos olvasó innen gyaníthatja, hogy ez a regény végső soron haláltörténet lesz. Persze, már Hemingway leszögezte, hogy minden történet halállal végződik, ha elég messzire elmegyünk benne. Kada Józsi bácsi kilencvenegy éves, amikor megismerjük egy pindurka településen, valahol Magyarországon. Ennél izgalmasabb, hogy ő volna az Árpád-ház legutolsó sarja. Ám ez titok. Mindaddig, amíg politikai erők leleplezik, kihasználják, trónra akarják segíteni a nyugdíjas villanyszerelőt, akinek a kedves kutyája viseli a Zsömle nevet. Nem folytatom sorsuk elmesélését, olvassátok el.

Én szóltam. (Ez a regény mottója.)

Maradok őszinte,
Vámos Miklós

Szegő János (Fotó/Forrás: Diményi H. Árpád / Szépírók Társasága)

A kötet szerkesztőjének kommentárja:

Krasznahorkai László szerkesztőjeként egy rövid, tehát épp hogy nem krasznahorkais mondatban örvendek Vámos Miklós pontos olvasatának: a Zsömle odavan, melynek lapjain a szerző a keletnémet kegyetlen viszonyokat taglaló Herscht 07769 – Florian Herscht Bach-regénye után haza-, de legalábbis visszatér a mélyen magyar (mélymagyar?) életvilágba, nem csak politikai szatíra címeres bolondokról, ha tetszik, mikszáthos korrajz napjaink társadalmi abszurdjáról, hanem egy fájdalmasan szép regény az öregedésről, a dolgok legvégéről, a kétségbeesett életbe kapaszkodásról, a szűkülő ember kutyamagányáról; fájdalmas, főleg ha nevetünk, de ha nevetünk, akkor talán már mégsem fáj. Annyira. Pont.

Szegő János