Az Operaház művészeti vezetője a Bohéméletet állítja színpadra Münchenben.

A bonmot szerint a rádió egyik munkatársának kérdésére – miért is nem játszanak Budapesten barokk operákat – a Zeneakadémia híres professzora a következőképpen felelt: mert irtózatosan hosszúak, a történetek bonyolultak, a szereplők pedig csupa hülyeségről énekelnek.

„Van az Operaháznak az a szép lépcsőháza, oda szoktunk járni, az érdekes, és láttam a Hófehérkét balettben és a Hamupipőkét és a Pomádé király új ruháját. Nagyon tetszettek. Nem, a Vasúttörténeti Parkban még nem voltam. De tudom, hogy mit fogunk ma megnézni, mert anyukám elmesélte. Elmondjam neked Philemon és Baucis történetét?”

Az Operaház mai művészeti vezetője egyik főrendező-elődje, Békés András produkcióját újítja fel. (Ugyanő vette át tíz esztendeje a zeneakadémiai operastafétát is Békéstől.) Ha A sevillai borbélyt nem a legutóbbi, pár éves Szinetár-verzió szerint adatja most, az alighanem üzenet is: inkább frissítem az 1986-ost, vállalva a relatíve nagyobb költségeket és Békés vonalát, semmint a raktárban még szinte újszerű, ám szinetárit. A főzeneigazgató eközben világszerte repdes, Kovalik Balázs pedig idehaza mintha kissé összekeverte volna két vezetői megbízatását.

Kovalik Balázs rendező, a Budapesti Őszi Fesztivál művészeti vezetője, a Magyar Állami Operaház művészeti igazgatója színpadra állított már közel három tucatnyi operát Németországban és itthon, vagy akár a norvégiai Bergenben és Kairóban. 2008-ban színre vitte a Magyar Állami Operaházban az Anyegint, valamint a Fideliót, ez utóbbiról elmondhatjuk: rég nem váltott ki ilyen visszhangot hazánkban operaelőadás, mint ez a produkció.

Kovalik Balázs harmadszor állítja színpadra az Anyegint. A rendezőt a koncepcióról, az előadás világáról, a szerepők közötti viszonyokról és az újraolvasás jelentőségéről kérdeztük. INTERJÚ

Kovalik Balázs harmadszor állítja színpadra az Anyegint. A rendezőt a koncepcióról, az előadás világáról, a szerepők közötti viszonyokról és az újraolvasás jelentőségéről kérdeztük. INTERJÚ

Kovalik Balázs harmadszor állítja színpadra az Anyegint. A rendezőt a koncepcióról, az előadás világáról, a szerepők közötti viszonyokról és az újraolvasás jelentőségéről kérdeztük. INTERJÚ