Két nagyra tartott borvidék. Alapborok 10 euró alatt. 37 tétel. A kérdés: Tokaj vagy Wachau képviselői érdemelnek-e több pontot?

A Nemzeti Színház előtere szokásos előadás előtti zsongással telt meg április 16-án is, a pótszékben reménykedők sorban állnak, míg mások kávét kortyolnak az emeleten vagy egyszerűen gyönyörködnek a fényjátékban, melyet a lemenő napfény, a Duna víztükre és a színház üvegfelületének hármasa nyújtott. Más azonban ez a nap: a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján egyszeri előadást tűzött műsorára a Nemzeti.

A magyar mozikba Életrevalók címmel került film a francia filmgyártás tavalyi legsikeresebb exportja. A civilizált világ franciáktól különböző része el van alélva tőle, és a filmet megjelenése óta valamiféle kultfilmgyanús, beavatott összekacsintás övezi.

Aki figyel, mindig hallhat zeneszót a Nagymező utcában, hiszen itt gyakorolnak nap, mint nap – a tavasznak köszönhetően immár nyitott ablakoknál – a „konzisok”. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium fúvószenekara és kórusa április 26-án, csütörtökön este szomszédolni indult. Pár lépéssel arrébb az Avilai Nagy Szent Teréz templomban adtak koncertet családjuk, a környékbeliek és a véletlenül arra járó zenekedvelők legnagyobb örömére.

Amióta megnéztem az Édith Piaf életéről szóló filmet, egyszerűen nem hagy nyugodni. Valószínűleg egyébként sem könnyen emészthető alkotásnak szánták, engem viszont vizuálisan, intellektuálisan és érzelmileg is elsodort.Egészen közhelyszerű volna az elmúlt évek egyik legfelkapottabb drámájáról szuperlatívuszokban fogalmazni. Azt azért érdemes leszögezni, hogy amikor vége lett a filmnek, és azt hittem, szabadulhatok a mélysötét hangulattól, fellélegeztem. Természetesen tévedtem a film végét illetően: azóta végtelenítve szalad a fejemben a történet és állandóan újra- és újrafogalmazza magát.

A kilencvenes évek karácsonyi- és tavaszi szüneteiben mintha aranyszabály lett volna, hogy a Terence Hill-Bud Spencer filmek mellett a Sylvester Stallone-féle Oscart is legalább háromnaponta leadja valamelyik tévécsatorna. Még ha a blőd poénokat kívülről is fújja valaki, az MCC Drama Group színpadi Oscar-változatában biztos nem fog csalódni.

A Budapest 100 idén is kivételes eseménynek bizonyult: nem csak az érdeklődők, hanem a centenáriumukat ünneplő budapesti házak lakói is nem mindennapi élményekkel gazdagodtak az április 14-15-ei hétvége során. Most nem a csőtörés vagy az omló cserepek, hanem a „mi születésnapos házunk” került a beszélgetések középpontjába. Élmények gasztropiknikről és zenedélutánról a IX. kerületi Ipar utca 13. alatt.

Havasi Balázs „Munkácsy – Ecset és zongora” című műsorának ismét az volt a célja, hogy a nézők monumentális, lenyűgöző élményben részesülhessenek. Az Müpában tartott ősbemutatón volt még pár korrigálandó részlet, de az összhatás valóban fenomenálisra sikeredett.