Pollák Eszter 1899. március 8-án született Kecskeméten. Családja 1900-ban változtatta a nevét Pécsire. Mivel ekkoriban a Műegyetemet nem látogathatták női hallgatók, a családja támogatásával Eszter 1915 és 1918 között a berlin-charlottenburgi Technische Hochschule hallgatója volt. 1918 végén, amikor a magyarországi felsőoktatás megnyílt a nők előtt, hazatért és a budapesti Műegyetemen fejezte be tanulmányait.
Éppen születésnapján, 1920. március 8-án állították ki számára a mérnöki (ma építőmérnöki) oklevelet. Férjével, a szintén építész Fischer Józseffel saját irodát nyitottak: a férfi tervezte az épületek külső megjelenését, az asszony pedig a belső szerkezetet. Pécsi Eszter megfogalmazásában:
az életben és a munkában is támasza volt a társának.
Közösen számos villát és társasházat terveztek, többek közt a budai Járitz-villa is az ő munkájuk.
Pécsi Eszter munkái között szerepelt a margitszigeti Hajós Alfréd Uszoda csuklós vasbetonívei vagy a Bánhidai centrálé (erőműi tó) turbina alapozása, az eredeti szerkezeti megoldásokat tartalmazó, Budapest első vasszerkezetű magasházaként épült Fiumei úti baleseti kórház, a Kútvölgyi úti kórház és több modern villa szerkezeti terve, ezek mellett ő készítette a MÁVAG kovácsoló műhelyének tervét.
1957-ben a házaspár kivándorolt Bécsbe, de itt is tovább dolgoztak. Pécsi statikai terveket készített a bécsi Operaház melletti első belvárosi többemeletes parkolóházhoz. Innen
az Egyesült Államokba költöztek, ahol nem fogadták el az asszony magyar oklevelét, így 58 évesen ismét lediplomázott.
Ő készítette a statikai terveket a New York-i Hotel Americanana és a Columbia Egyetem két toronyháza esetében.
A családjában közismert volt félelmetes memóriája: a legenda szerint a kedvenc szerzője, Goethe műveit kívülről tudta, bárhol felütötték a könyveit, ő tudta folytatni az idézetet. Munkájában a tökéletességre törekedett, mondása szerint "Nő nem véthet hibát." Ő maga járt ki az építkezésekre, hogy személyesen győződjön meg róla, a kivitelezők betartják az előírásait. Ezt a szokását idős korában is megtartotta,
70 évesen is megmászta az állványzatokat. A fáma szerint egy ilyen alkalommal kihívták rá a rendőrséget, mivel azt hitték, a felfelé mászó idős, törékeny asszony öngyilkos akar lenni.
Amerikában 1965-ben elnyerte "Az év legjobb statikusa" címet azért a különleges alapozási módszerért, amelyet a Hudson folyó partján épülő toronyházak építéséhez fejlesztett ki. Pécsi Eszter 1975-ben New Yorkban hunyt el, de hamvait hazahozták és a Farkasréti temetőben helyezték el.
Józsa János rektor, a névadó ünnepségen lényeges műegyetemi feladatnak nevezte a mérnöki pálya népszerűsítését a lányok körében és példaképnek Pécsi Esztert állított. Elmondta,
ma már az alapképzésben 26%, a mesterképzésben 32%, a doktoranduszképzésben 30% a női hallgatók aránya a BME-n.
Szabóné Fischer Zsuzsanna, az első magyar mérnöknő szintén építész, statikus szakmérnök unokája emlékezett vissza a társadalmi élet területén is jeleskedő nagymamáról.
Az ünnepélyen bemutatták Pécsi Eszter - műegyetemi tulajdonú - 1920-ban készült szigorlati jegyzőkönyvét és a hallgatói anyakönyvet, valamint a család által rendelkezésre bocsátott eredeti oklevelet.
(Pécsi Eszterről és a hozzá hasonlóan úttörő magyar nőkről Fodor Marcsi és Neset Adrienn: 50 elszánt magyar nő című kötetében olvashatsz, amely ennek a cikknek a forrása is volt)