Az alkotók biztosra mentek a témaválasztásnál, amikor egy valós történetet feldolgozva a mozgásképtelen arisztokrata és a gettóban élő bevándorló férfi barátságát mesélték el. Egy párizsi díszletek között játszódó modern Pygmalion-történet, csurig tele aktuális kérdésekkel.

Mindeközben a néző hétköznapibb vágyai sem maradnak kielégítetlenül, mivel bekukucskálhatunk a francia legfelsőbb osztály mindennapjaiba. Engem például két órán keresztül képes lett volna lekötni önmagában a díszlet is: a levegőzés magánrepülőt, az autókázás Maseratit, a szülinapi parti pedig a nappaliba érkező kamarazenekart jelenti. A XIV. Lajos stílusában berendezett fürdőszobák és szalonok fűszerezve fanyar humorral, az éjszakai párizs képeivel, abszolút tökéletes zenékkel, gyönyörű nőkkel, egy pimasz kamasszal – becsületére váljon az alkotóknak, hogy mégsem egy tizenkettő egy tucat, B kategóriás amerikai drámát kreáltak.

Az első tíz perc után teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy semmi ilyen veszély nem fenyeget. A rendezők hibátlan arányérzékkel és remek stílussal nyúltak a történethez, minden kínálkozó közhelyet messziről elkerülnek. Úgy szórakoztatnak, hogy mégsem mulasztanak el minden morális üzenetet kétszer aláhúzni. A történet mégsem válik nyomasztóvá, és a könnyedség nem torkoll komédiába. Minden erőlködés nélkül éri el, hogy kettőt csavarjon a néző lelkén és még napokig motoszkáljon a gondolatai között. Az eszköztelennek egyátalán nem nevezhető mozi pedig azok számára is remek szórakozást jelent, akik szívesen gyönyörködnek a nyelvben: egyszerre használja a legválasztékosabb franciát és a fültörő szlenget.

És miért válik tehát az év egyik legünnepeltebb filmjévé? Mert a fentiek szinte egyátalán nem fontosak. A történet az életigenlés és a szeretet ünnepe, két percnyinek tűnő órára lemossa rólunk a mindennapok szorongásait, a rutinok stresszét. Az akadályok legyőzhetővé, a nehézségek jutalom felé vezető útnak tűnnek. Eléri, hogy a film végén azt érezzük: szeretjük, hogy azok vagyunk, akik vagyunk, minden szépségünkkel és rútságunkkal önmagunk.

Ha csak ennyit mondhatna is el magáról egy film, már az is bőven Oscar-érdemessé avatná, de ettől sokkal többről van szó: egy újabb francia remekmű.

Életrevalók (Intouchables)
színes, feliratos, francia vígjáték, 112 perc, 2011
rendező: Eric Toledano, Olivier Nakache
szereplő(k):
François Cluzet (Philippe)
Omar Sy (Driss)

http://www.imdb.com/title/tt1675434/

Írta: Polonkai Éva