A délelőtti koncerten már csak hegedűsök és zongoristák léptek színpadra. Közülük elsőként az eddig csak együttesekben szereplő Homoki Gábor José Gallardo kíséretével, mintegy előszóként Hubay Jenő rövidke, de annál virtuózabb Zephirjét adta elő könnyedén, humorosan. Majd egy valamivel komolyabb hangvételű mű, egy újabb Pertis Jenő-alkotás szólalt meg, ezúttal a két zongorára írt Három tánc, Anna Laakso és José Gallardo előadásában. Pertis különös táncai mindkét zongoristának kedveztek, s érezhető volt, hogy bár szólistaként is a legjobbak közé tartoznak, igazán a kamarazenében érzik jól magukat.

Olybá tűnik, hogy ha Kocsis Zoltán Kaposváron színpadra lép, akkor valami zavar támad az amúgy nagyon illedelmes, figyelmes közönség soraiban: a Vilde Franggal előadott Brahms G-dúr hegedűszonáta első tétele után ugyanis a közönség elkezdett tapsolni. Kocsis olyan energikusan és színesen szólaltatta meg a hangszert, hogy alkalmasint nem is igen lehetett volna másképp viselkedni. Ő maga újfent tájékoztatta a közönséget a hátralévő tételek számáról és abbéli reményének is hangot adott, hogy tán a taps hatására az első tétel alatt folyamatosan a kezei körül röpködő légy is tovább áll - nem így lett. Ám a másik két tétel előadása nem szenvedett csorbát a közjáték miatt: a zárótételt követően egy pillanatig még annak a bizonyos szemtelen rovarnak a zümmögését is lehetett hallani. Aztán Kocsis bólintott - „igen, ez így végül is így rendjén is volna" - és kitört a tapsvihar. Kocsis még egyszer visszatért, hogy Kelemen Barnabással eljátssza Liszt Die Zelle in Nonnenwerth című - biztos, ami biztos - egytételes művét. Kelemen hegedűje úgy sírt, zokogott, hogy ismét a lehető legnagyobb elismerés fogadta a darab előadását: a visszafojtott lélegzet.

A délutáni koncerten még tovább fokozódott a hangulat: a nyitószám Kurtág György Six moments musicaux című vonósnégyese volt, melyet a Kelemen Kvartett az idei Végh Sándor Vonósnégyes Versenyre tanult meg és adott most is elő. Ezzel a darabbal Kelemenék ismét bizonyították, hogy a kortárs komolyzene legszakavatottabb tolmácsolói közé tartoznak.

A koncert második részében Csajkovszkij a-moll zongorás triója hangzott el. Ezt a különleges darabot - melyet Csajkovszkij mecénása, von Meck asszony unszolására és Nyikolaj Rubinstein emlékére írt, és amely helyenként jobban hasonlít szimfóniára vagy versenyműre, mint kamaradarabra - Kelemen Barnabás, Kyrill Zlotnikov és José Gallardo fenomenálisan játszotta. A mű sokféle hangulatot bejár a gyásztól a kitörően vidám, táncos motívumokig, a virtuozitást sem mellőzve mély fájdalommal fejeződik be. A trió mindent megmutatott ezekből a szélsőségesen hullámzó érzelmekből, ami abból is kitűnt, hogy a közönség (a fesztivál során először) felállva tapsolta meg a művészeket.

A zárókoncertre a tavalyinál jóval szerényebb érdeklődés mellett került sor. Nem is baj ez, a fesztivál családias hangulata így még érezhetőbbé vált és a program is sokkal inkább meghitt búcsút sejtetett, mint a tavalyi nagyszabású "záróceremónia". Jonathan Cohen és Nicolas Altstaedt Platti egy gambaszonátáját adta elő, Altstaedt most is csellón játszott, de hangszeréből egy egészen gambára emlékeztető puha, szinte befelé irányuló hangzást csalt ki. Ezt a hangzást a Kelemen Barnabással folytatott "Bach-dialógusban" (Bach csellószvitjeiből és hegedű-partitáiból készült összeállítás következett) is meg tudta tartani. Végül, a fesztivál utolsó darabjaként Dohnányi hihetetlen mélységeket feltáró, nagyszerűen megszerkesztett, de sajnos keveset játszott esz-moll zongoraötöse hangzott el - a Kaposfesten már megszokott színvonalon előadva. Majd a művészek mellett a színpadon megjelentek a szervező stáb tagjai, hogy együtt ünnepeljék az ismét remekre sikeredett rendezvényt.

Így zárta tehát kapuit a III. Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál. A tavalyi színvonaltól kicsit sem elmaradva (felülmúlni azt már nemigen lehet), valamivel azonban szervezettebben, gördülékenyebben folytak a koncertek és egyéb programok. Emiatt, ha családiasságából nem is, bohémságából kicsit veszített a Kaposfest, de bízom benne, hogy jövőre ez a hangulat is újra előtérbe kerül.