Itt a Völgyben megannyi hétköznapi aktus új élményekkel teli jelentést kap. Így van ez például az ébredéssel is. Egy jól sikerült nap után a nyugovóra tért sátorlakó szokás szerint hajnal négy órakor, a mulatozásból visszatérő fiatalok duhajkodására ébred fel először. Alig egy óra elteltével, virradatkor a kakas kukorékol, majd az alvókat a kutyák ugatása veri fel. Reggel nyolckor völgymunkások sündörögnek, így kilenc órára már kávé nélkül is teljesen kipihentnek érzi magát az ember és üdén vág neki a fesztivál következő napjának. Szombat reggel sajnálatos módon csak az esőcseppek sűrű kopogása ébresztett. Ezért miután sátramból kikecmeregtem, utam egy presszókávé erejéig Cili néni kocsmájába vezetett. Útközben a Palya-udvar mellett elhaladva egy nem mindennapi jelenségre lettem figyelmes: néhány tucatnyi ember - élükön a Művészetek Hölgyével - a felhőszakadással mit sem törődve a házudvar közepén járt ébresztő-napindító, esőűző táncot. Fohászuk pár órán belül meghallgatásra talált, így és kora délutánra nemcsak a felhők tűntek el, de még a nap is kisütött. Egy kiadós helyi tarhonyás marhapörkölt elfogyasztása után hát nekivágtam a délutánnak, amikor is sorra érték egymást a jobbnál jobb programok.

Elsőként a Kaláka Versudvart látogattam meg, ahol a Gryllus-testvérek Szalóki Ágival kiegészülve a Volt egyszer, volt egy kis zsidó c. koncertjüket adták elő, egyszerűen és magával ragadóan. Kaláka-dalok a kezdetektől fogva számos alkalommal csendülnek fel a Völgyben, idén azonban első alkalommal mind a tíz napra lelátogat az együttes és saját udvarában költőket, előadókat, színészeket és zenészeket lát vendégül. A szombati nap alkalmával a 72 éves Kossuth-díjas költő, Kányádi Sándor volt a versudvar vendége. Kaláka együttessel közösen adott zenés versimprovizációkból felépülő koncertjüket hosszú tapsvihar követte, de még egy közel 30 méteres sor is alakult ki a kötetét dedikáló író előtt.

Ezt követően a Kapolcsi Katolikus Templomba mentem, ahol egy igazi régi zenei különlegesség, a Genzinger Fortepiano Trió Haydn-hangversenye várt. Az idei soproni Régi Zenei Napok alkalmával már megbizonyosodtam, a bécsi klasszika régi zenei előadásban amennyire szokatlan, annyira izgalmas vállalkozás és ezt Haydn-triók színes és kifinomult tolmácsolása csak tovább erősítette bennem. A változatosan karaktereket bemutató kamarakoncert egészét pallérozott stílusérzék és mélyreható muzikalitás jellemezte, egyetlen kritikai megjegyzésem így csak a hangszín egyhangú szépsége volt. A koncert a G-dúr trió Rondo all' Ongarese tételével zárult, melynek magyaros lüktetése és pörgős futamai nagy lendületet adtak a nap következő ígéretes vonós attrakciójához, Balázs Gergely, a Boss Loop Station Világbajnokság dobogósának produkciójához. A pécsi születésű hegedűművész-zeneszerző improvizációinak a strukturális építkezés a legfőbb erénye: a hegedű testben rejlő lehetőségek teljes kiaknázásával a legkülönfélébb vonótechnikákat alkalmazó zenei egységekből jut el a komplex zenei megoldásokig. A zenei folyamatokat pár számban ugyanakkor hol monotonnak, hol parttalannak éreztem. Olykor a pszichedelikus rockot idéző elborulásaival és elektronikus kilengéseivel sokkal inkább el tudtam volna képzelni ezt a produkciót a Fúzió kert későesti, mint a Palya-udvar délutáni koncertje között.

Napom azonban még korántsem ért véget, sőt további két egyedülálló koncertélményt is tartogatott számomra: a Palya-udvarban Esterházy Péter és Dés László tartott teltházas közönség előtt zenés felolvasóestet, az Alexandra színpadon pedig Szirtes Edina Mókus lépett fel zenekarával, a Fabula Rasával. A két Kossuth-díjas művész nem mindennapi zenei-irodalmi estje nemhiába kapta a Szó és Szaxofon címet: Eszterházy Semmi művészet és a Harmonia cælest című műveit meghitt átéléssel adta elő, Dés szaxofonszólói pedig hűen adták vissza a szövegrészletek hangulatát, legyen szó a gyermek anyához való bizarr viszonyáról, a rendszer elnyomó struktúráiról, eget verő családi sztorikról, fájni tudó szarkazmusról vagy egyszerűen az élet szeretetéről. Az estét Szirtes Edina világzenei koncertjével zártam. A sokoldalú hegedűs-énekes és zenekarát első alkalommal volt szerencsém élőben meghallgatni, de ezek után már minden alkalmat megragadok, hogy viszont halljam őket. A koncert utolsó számaként Szirtes Edina egy ős-soul dalt énekelt az aznap 27 évesen elhunyt Amy Winehouse emlékére.